2022. okt. 04. Szikora Tamás
Egy olyan környezetben játszhatta le profi karrierje utolsó meccsét a tenisz élő legendája, ahol hatalmas szeretet vette őt körül, egy páros meccsen, oldalán élete talán legnagyobb riválisával, akivel átírták a történelmet, és akivel igazi barátokká váltak az évek során. Mutatjuk miért is lett ekkora vízhangja a visszavonulásának, és hogy mire számíthatunk tőle a jövőben.
Bár az élete a teniszből állt ki és talán sokkal többet adott ennek a sportágnak, mint amennyit ő kapott vissza, egyszer minden véget ér, így Roger Federernek is le kellett zárnia maga mögött egy fantasztikus korszakot. A svájci játékos a 2000-es években elképesztő formában volt, rengeteg rajongót gyűjtött, az akkor szintén feltörekvő Rafael Nadallal sokáig uralták a férfi tenisz mezőnyét, majd jött Novak Djokovic, aki egy ideig letolta őket a trónról, de később mindketten visszatértek. A sors fura játéka, hogy Roger Federer amellett az ember mellett vonulhatott vissza párosban, akivel riválisok voltak, ráadásul 2017-ben ők voltak azok, akik gyakorlatilag egy időgépbe tették a teniszrajongókat. Az előtte lévő néhány évben már mindketten sérülésekkel küszködtek és gyakorlatilag mindenki leírta őket, ezért a többség már ekkor úgy érezte, jön az új korszak és csak idő kérdése, mikor jelentik be a visszavonulásukat, ám erősen rácáfoltak mindenkire, aki így gondolkodott.
Az említett évben egymás ellen játszották az Australian Open döntőjét, amit Federer nyert meg, az esztendő négy Grand Slam torna trófeáit pedig egymás között 2-2 arányban osztották le. Nadal azóta is kiváló teljesítményre képes, noha tudjuk, neki is vannak gondjai és a hamarosan már családapának is mondhatja magát, a svájciak legendája viszont a 2019-es Wimbledoni finálét követően már nem volt az igazi. Hogy mennyire hitt az újabb visszatérésben, azt jól jelezte, hogy csak idén nyáron hozta meg a végső döntést, amit ősszel jelentett be, épp a Laver Cup előtt, ahol a Team Europe csapatát vele együtt további legendás játékosok erősítették. Ott végül szeptember 23-án este Londonban játszotta utolsó meccsét Nadal oldalán, ahol két igazán tehetséges játékossal, Frances Tiafoe és Jack Sock kettősével álltak szemben, majd egy látványos találkozó után könnyek között egy kivételes show keretein belül távozott a pályáról, de szinte biztos, hogy látjuk még.
Vonzó lehet a kommentátori pálya
Könnyen előfordulhat, hogy egy másik legenda, John McEnroe útjára lépve televíziós személyiség lesz belőle, persze nem az amerikaira jellemző módon. Utóbbi egyébként az Eurosportnak jelenleg is egy állandó szakértőjeként tevékenykedik, így ha leszámítjuk a botrányos megjelenéseket, akkor továbbra is elismert tagja a tenisz világának, Federer pedig a rá jellemző eleganciával és persze a hatalmas tapasztalatával egy komoly erősítés lehetne a világ bármelyik televíziós társaságának.
A szakkommentátori szerepéről egyébként egyik edzője, Ivan Ljubicic beszélt az MTI-nek, aki azt is elárulta, hogy emellett sok más is érdekelheti a 41 éves sportolót. „Valahol azt mondta, talán kipróbálja a kommentálást. Biztosan segíteni fogja a fiatal svájci teniszezőket, mint ahogy eddig is. Gyakran meghívta őket gyakorolni egy kicsit, ez számára egy fontos ügy”– mondta a szakember.
Örökre a történelem része lesz
Könnyen elképzelhető, hogy sok-sok év múlva Roger Federer legalább akkora tekintélynek örvend majd az egyes tornákon, mint Rod Laver úr, akinek kétszer is sikerült egy naptári éven belül megnyernie a GS-tornák mindegyikét. Noha ez a svájci játékosnak nem adathatott meg, számtalan más dolgot tett a pályán, ami emlékezetes maradt, ha pedig a statisztikákat nézzük, ott is sikerült maradandót alkotnia, így felejteni sosem fogják.
A húszas szám például gombócból is sok, de Grand-Slam sikerből is az. Ez mondjuk már nem rekord, hiszen Nadal és Djokovic is átlépte őt az idei évben, de van még más, ami egy darabig biztosan az ő nevéhez fűződik majd. Ilyen az, hogy két nyílt tornát is képes volt zsinórban ötször egymás után megnyerni, ráadásul gyakorlatilag ugyanabban az időszakban. 2003 és 2007 között Wimbledonban nem talált legyőzőre, 2004-től 2008-ig bezárólag pedig a US Open trófeáját nem engedte ki a kezei közül. Ha pedig már ezeket tekintjük át, akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy első hét Grand-Slamjét sikerét zsinórban szerezte 2003-tól számítva, majd ezzel egyidőben 2005 végéig 24 fináléban maradt veretlen.
Ezek után valószínűleg abszolút nem meglepő, hogy egymás után 237 hétig vezette a férfiak szervezetének, tehát az ATP-nek a világranglistáját. Persze lehetne még folytatni a sort, hiszen a füves pályán elért 65 meccses győzelmi sorozata is magáért beszél, de valójában minden ilyen adat csak egy dolgot támaszt alá: A térdsérülése ide vagy oda, Roger Federer minden idők egyik legnagyobb teniszezőjeként vonulhatott vissza.
