2021. júl. 11. Szikora Tamás
Bár az angolokkal mindegyik nagy világeseményen számolni kell, valahogy mindig a balszerencsések voltak. Sokan már úgy vélték elátkozták őket, de aztán jött valaki, aki minden korábbi hibáját jóvátéve vezeti győzelemre a hazáját. Ez az ember Gareth Southgate.
Az angol válogatottra mindig nagy nyomást helyez a sajtó és a szurkolók is, ezen pedig nem segít az sem, hogy a világ egyik legerősebb bajnokságával rendelkeznek. Bár a modern labdarúgás kialakulásában elévülhetetlen az érdemük, azt alapvetően tőlük sem lehet elvárni, hogy verhetetlenek legyenek, habár a közvélemény valahogy mindig a legjobbak közé predesztinálja őket.
Ez főként akkor volt igaz, amikor az angol klubcsapatok kifejezetten jó eredményeket értek el, a 2000-es években például aranygenerációnak kiáltották ki azt a válogatottat, melyben olyan nevek szerepeltek, mint David Beckham, Steven Gerrard, vagy éppen Wayne Rooney. Mindegyikük klasszis volt és amilyen sokra voltak hivatottak, legalább annyit értek el a pályafutásuk során.
Mindezek ellenére válogatott szinten egyikük sem tudott nagyot alkotni, valahogy mindig jött egy olyan ellenfél, vagy egy olyan szituáció, amely mumusnak lett kikiáltva. Az utóbbi években viszont Anglia ismét az egyik nagy esélyesévé vált a világbajnokságnak és az Európa-bajnokságnak is, ebben pedig nem csak a nagyszerűen összeválogatott fiatalok, hanem a szövetségi kapitány személye is legalább ennyit számít.
Gareth Southgate korábban játékosként is ismertté vált, igaz nem szerették meg olyan sokan a 90-es években. 1995-ben hívták be először a válogatottba, majd aztán szerepelhetett az 1996-as Eb-keretben is. Anglia rendezte akkor azt a kontinensviadalt, mely az első volt a nagyobb bővítés során. A korábban nyolc csapatos torna ekkor 16 tagúra nőtt, a szlogen pedig a „futball hazatér” volt.
A házigazdák miután megnyerték a csoportjukat büntetőkkel ejtették ki a spanyolokat, majd jöttek a németek, az 1-1-es döntetlen után pedig a hosszabbítás, ami szintén a büntetőket eredményezte. A rúgók közül mindenki hibátlan volt, kivéve a már említett Southgate, aki kihagyta a maga 11-esét. A németek végül Európa-bajnokok lettek, az angoloknak pedig a vereség után egy komoly lejtmenet következett.
A negyeddöntőnél tovább egy világeseményen sem jutottak, ráadásul kétszer egymás után estek ki 11-es párbaj után, így ez is egy mumussá vált, sőt a 2008-as Eb-re ki sem jutottak. 2010-ben pedig tovább folytatódott a szenvedés, miután Németország megint legyőzte őket, ezúttal a nyolcaddöntőben. A sikerek tehát távol voltak, ám Southgate jóvátette minden hibáját, mikor már szövetségi kapitányként 2018-ban a világbajnokság 4. helyéig vezette a hazáját.
A végállomás pedig ki tudja hol lesz, hiszen a 2021-re halasztott Európa-bajnokságon a legjobb 16 között egy szép játékkal a rendes játékidőben győzték le a németeket. Ezzel egy korszak lezárult, hiszen az a Joachim Löw, aki korábban szinte mindig a legjobb négy közé irányította a válogatottját, már nem tudott újat mutatni, így ez volt az utolsó nagy eseménye. Southgate korszaka viszont még csak most indult és egyelőre ledönti a korábban masszívnak hitt falakat.
A futball most már lehet tényleg hazatér.
