2021. júl. 12. Szikora Tamás
Olaszország a házigazda Anglia ellen nyerte meg a 2021-es labdarúgó Európa-bajnokságot, ami önmagában is nagy tett, főleg úgy, hogy egy számukra igazán jeles napon hozták ezt össze.
2021. július 11-én Anglia arra készült, hogy valóra válik az, amiről már több mint 20 éve folyamatosan énekelnek, hol boldogan, hol bánatosan. The football’s coming home, vagyis a futball hazatér, ez volt a szlogen a The Lightning Seeds híres dalában, amit 1996-ban adtak ki az akkori Eb előtt és ami az utóbbi években ismét nagyon népszerűvé vált, Londonban pedig szinte végig ez ment, mert az angolok hűen hittek abban, hogy meglesz az első Európa-bajnoki címük.
Furán hangozhat, hogy pont nekik nem volt még, de továbbra is ez a helyzet, hiszen a fináléban Olaszország büntetőpárbaj után tudott győzni, amivel második sikerüket érték el 1968 után ismét. Számukra viszont nem csak azért különleges mindez, mert nagyon régen emelhették fel a trófeát utoljára, hanem mert egyrészt egy mély gödörből másztak ki ezzel, másrészt július 11-e egyébként is fontos pont volt a számukra.
2006-ban még világbajnokok lettek, 2012-ben Eb döntőt játszottak Spanyolország ellen, utána viszont már nem tudtak közel kerülni a végjátékhoz egy világversenyen sem, ami pedig még rosszabb, hogy a 2018-as vb-re ki sem jutottak. Innen jöttek vissza először egy nagyon hosszú veretlenségi sorozattal, majd egy Eb győzelemmel, ugyanazon a napon és ugyanúgy egy vasárnapon, mint ahogy tették azt 1982-ben.
Egy vb, ami még egészen más volt
Manapság 32 csapat alkotja a FIFA világbajnokság mezőnyét, de nem volt ez mindig így. A legelső 1930-as eseményen még csak 13-an, a következő alkalomtól kezdve pedig egészen 1978-ig bezárólag 16 csapat vett részt. A 1982-es torna volt az első, amikor 24-re bővítették a létszámot, a házigazda pedig Spanyolország volt. Az olaszok akkor is nehéz helyzetben voltak, hiszen rengetegen keveredtek bundabotrányba, ráadásul a csoportkörben sem nyújtottak igazán jó teljesítményt.
A lebonyolítás szerint ezek után egy középdöntő következett, ahol újabb csoportokba osztották a legjobb 12 válogatottat, majd a győztesek az elődöntőbe jutottak. Ebben a körben Olaszország a lehető legnehezebb ellenfeleket, Brazíliát és Olaszországot kapta, ám borítva a papírformát legyőzték az esélyeseket, akárcsak a legjobb négy között Lengyelországot, hogy aztán a döntőben 90000 néző előtt küzdhessenek meg az NSZK csapatával.
Itt végül dominálták a második félidőt, így 3-1-re nyertek és megszerezték történetük harmadik világbajnoki címét. A sors furcsa játéka volt, de ismét egy nehéz helyzet után sikerült jól venniük az akadályokat és megint jött egy július 11-e, ami szerencsét hozott a számukra, így ez a nap az idei torna után duplán vonulhatott be a nemzetük történelmébe. Ahogy sokan fogalmaztak: „The football’s coming to rome!”
