2021. júl. 16. Szikora Tamás
Vannak dolgok, melyeket természetesnek veszünk és csak akkor érezzük a fontosságát, mikor már elveszítjük. A sporteseményeken lévő nézők is ilyenek, az idei Európa-bajnokság pedig egy fontos dolgot tanított meg számunkra.
Az eredeti tervek szerint a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságot 12 nemzet egy-egy városa rendezte volna közösen. Bár láttunk már olyat, hogy közös rendezéssel bonyolítják le a kontinens tornát, mindegyik korábbi esetben két ország fogott össze és nem több. 2000-ben Belgium és Hollandia, 2008-ban Ausztria és Svájc, míg 2012-ben Ukrajna és Lengyelország rendezhette meg az Eb-t.
Mindezektől függetlenül elég szokatlan volt, mikor bejelentették, hogy sorban a 16. Európa-bajnokságot egy nagy közös európai eseménnyé kívánják tenni. Ennek oka alapvetően a torna 60. születésnapja volt, mely 2020-ra esett, ám az élet átírta a dolgokat. A koronavírus okozta helyzetben a sportesemények sorra maradtak el, az emberek kénytelenek voltak a minimumra venni a személyes találkozásokat, a lelátókra pedig egy hosszú ideig tartó csend ült.
Bár a bizonytalanság még most sem múlt el teljesen, a helyzet sokkal jobb, mint akárcsak egy fél évvel ezelőtt volt. Az élet ugyanis ment tovább, az élsport bizonyos megkötésekkel ugyan, de újraindult, ám a legtöbb helyen nézők nélkül. Voltak persze olyan helyek a világban, ahol lehetőség nyílt arra, hogy a szurkolók visszatérhessenek a stadionokba, de ott is csak korlátozott számban.
Mindenkinek kellemetlen volt ez az időszak, a nézők által generált hangulat egészen egyszerűen a szerves részét képezte a sportnak, ez pedig mindenkinek egyértelmű volt. 2020 ebben is újdonságot hozott, igaz itt tapasztalhattuk meg, hogy bizonyos szakágak és sportágak esetében ez kisebb, másutt jóval nagyobb gondot okozott mindez. Az autó és motorsportok esetében például inkább a technika által gerjesztett zaj adta meg az alaphangot, de ugyanez a darts, vagy a csapatsportágak esetében, mint például a labdarúgás, már nem volt igaz.
Egy rideg és már-már túl csendes eseménnyé váltak ezek, amit néha a mesterségesen generált atmoszférával próbáltak meg pótolni. Nem mindenhol választották ezt a megoldást, a Serie A, vagyis az olasz bajnokság esetében maradt a csendesség, az angoloknál a Premier League viszont inkább az előre felvett hangok mellett döntött. Kicsit olyan volt, mint mikor a FIFA vagy a PES nevű focis játékokkal játszik az ember, ám amíg ott fixen tudjuk, hogy játékról van szó, addig itt a valóság adta ezt nekünk.
A nagy tornák ereje
A világbajnokság mellett, minden kontinens megrendezi saját nagy bajnokságát, 2021 nyarán pedig kettő is egyszerre fut. Az Európa-bajnokság mellett ugyanis ott van Dél-Amerika és a Copa America nevű torna, melyen a kevés ország és az ebből fakadó kis létszám miatt néha úgymond vendégfellépőkkel egészítenek ki. A járványhelyzet miatt erre most nem volt lehetőség, így végül két csoportra osztva 10 nemzet kezdett harcba a trófeáért.
Sokáig azonban erősen kérdéses volt, hogy egyáltalában lesz e olyan ország aki bevállalja a rendezést. Az eredeti házigazdák, Argentína és Kolumbia kiestek főként a járvány miatt, végül Brazília lett a megmentő, de nézők ott sem lehetnek jelen a helyszínen. Ezzel szemben Európában, még ha megkötésekkel is, de fantasztikus hangulatot csinálnak a rajongók, főleg mivel jó ideig erre nem volt lehetőségük.
Most érződik tehát igazán, miért is fontosak a nagy válogatott tornák az emberek számára. A labdarúgás ugyanis képes összehozni az embereket, erősítheti a nemzeti öntudatot, a személyes kapcsolatok pedig most még fontosabbak, mint korábban bármikor. Erre jó példa volt Budapest is, mely sok más rendezőtársához hasonlóan négy meccset rendezhetett. Ezek között volt három csoportmérkőzés, valamint egy nyolcaddöntő.
Az már korábban eldőlt, hogy amennyiben egy házigazda válogatottja kivívja a részvételt, akkor legalább két mérkőzést a hazai stadionban játszhat le, így ennek megfelelően Magyarország is megkapta ezt a jogot. Tekintve, hogy kizárólag a magyar főváros vállalta, hogy akár telt házas mérkőzéseknek ad otthont, így sokan csodálkozva és némileg irigykedve figyelték, ami nálunk zajlott.
A magyar labdarúgó válogatott ugyanis nagyszerűen játszott, három nagy riválisa közül pedig kettővel, Franciaországgal és Németországgal döntetlent ért el, mi több még a továbbjutásra is komoly esély mutatkozott.
Azt, hogy a sportnak mekkora ereje van ez is megmutatta, miután szinte senki sem fanyalgott, mindenki egyetértett és egy emberként szurkolt a hazájának. Igaz volt ez még Dániára is, mely egy hatalmas drámát élt át, miután Christian Eriksen életét a pályán mentették meg. A dánok onnantól kezdve a társukért is küzdöttek és elérték a rájátszást.
Lehet, hogy ez a nagy közös rendezés csak egyszeri alkalom volt, igaz az is, hogy logisztikailag nem könnyítette meg senkinek sem a helyzetét, de a lehető legjobb döntés volt. Egy olyan időszakban vagyunk, amikor tényleg hatalmas értéke van minden társadalmi rendezvénynek, így pedig még közelebb került a labdarúgás az emberekhez, akik így végre kiszakadhattak a hétköznapokból.
A nagy pénz a focihoz a nézettség és a reklámok után kerül oda, főként hogy a markering cégek itt tudják a legkönnyebben elérni azt a sok-sok embert melyekre szükségük van és ez most sem volt másképp, viszont ezúttal egészen más színezete lett a dolognak.
