Utazás Szlovéniába: Most na Soči

2022. aug. 06. Lebán Csenge

Áprilisban a szlovéniai Most na Soči nevű városkába utaztunk, hogy néhai ükapám és további felmenőim egykori élete és emléke után eredjek. Hosszú kutatás után derült ki, hogy mit is takar a születési és házasságkötési dokumentumaiba írt, bizonyos illírországi település, Modrevicza. Ilyen formában hiába kerestem égen-földön, hiszen azóta nem így szerepel a térképen. Egy kedves ismerős segítségével sikerült megtalálnom, hogy a település nem más, mint a mai Tolmin megyei Most na Soči, vagy a közvetlenül mellette fekvő két falu, Modrej és Modrejce.

Hónapokkal az utazás előtt szállást foglaltunk a városban, viszonylag jó áron. Érdekesség, hogy találtam vendégházat, ami az én vezetéknevemet viseli, ami nem olyan nagy csoda, hiszen pont az az ükapám származik onnan, akitől a családnevemet örököltem. Eredetileg ide szerettem volna menni, de nem volt szabad hely az általunk kiválasztott időpontra. (A történet ezen része úgy végződött, hogy azért felkerestük a tulajdonosokat, és kiderült, hogy valóban rokonok vagyunk.)

Most na Soči az Isonzó és az Idrijca folyók összefolyásánál fekszik, viszont a városkát nem csak a két folyó, hanem az Isonzó mesterséges víztározó tava is ékesíti, melynek színe megegyezik folyóvizének türkizes színével. A három települést dombok és hegyek ölelik körül, amitől a táj még festőibb. A város nevének jelentése „híd az Isonzón”, de régebben (elsőként leírva) úgy emlegették, mint „Szent Mór hídja”, említve ezzel a helyi Szent Mór templomot. Másik nevén „Szent Lúcia a hídnál”, „Isonzói Szent Lúcia”, vagy rövidebben csak „Szent Lúcia”, a másik helyi templom nevére utalván. A második világháború után terjedt el inkább ezen a néven a köznyelvben, de a 17. században megírt, latin nyelvű dokumentumokon is, mint Sveta Lucija szerepel. (Ezekkel volt szerencsém a családfakutatás során találkozni.) Mai nevét végül is a kommunista diktatúra alatt kapta, hiszen az akkori kormány kiiktatott minden vallásra utaló elemet a földrajzi nevekből.

Az odaúton az ember úgy érezheti magát, mintha épp Meseországba tartana, hiszen Ljubljana után elkezdődnek magasodni a dombok, majd hegyek, míg végül elénk tárulnak a Júliai-Alpok havas csúcsai. A kanyargós, hegy-völgyös, keskeny utat folyók, patakok szegélyezik, miközben elszórtan, a mezők kellős közepén megláthatunk egy-egy kőből épült házikót, pajtával. A célhoz közeledvén rengeteg falucskán mentünk keresztül, melyek alig néhány épületből álltak, környékük pedig gyönyörű, erdők és rétek övezte.

Most na Sočiban a turista látványosság nem túl sok. (Számomra persze minden érdekes volt, hiszen okkal, célzottan oda készültem.) Annak azonban, aki szeretne egy csodálatos, természeti képződményekkel teli, nyüzsgés-mentes városkában pihenni, annak tökéletes. A legnagyobb látnivaló véleményem szerint a temető. Persze, nem csak úgy önmagában a sírkövekkel teli kert, mert bár az is nagyon szép, nyugalmas és rendezett, van ott valami más, ami engem teljesen lenyűgözött. Mégpedig a kilátás. A temető kapuin kívül van két pad, amely gyönyörűséges panorámára néz. Belátni róla egy hatalmas medencét: az Isonzót, a közeli, zöld hegyeket, és messze a havas csúcsokat is. Órákat üldögéltünk ott nap, mint nap, mert egyszerűen mindig azt éreztük, hogy vissza kell érnünk arra a végtelenül csendes és magával ragadó helyre. A temetőben található egyébként a Szent Mór kápolna, amely egy római villa felújított maradványa. Most na Soči másik temploma a Szent Lúcia, ami azon kívül, hogy nagyon takaros, harangja pedig gyönyörűen cseng és zeng, nem valami érdekes látnivaló. (Persze nekem ez is hatalmas élmény volt, hiszen őseimet ott keresztelték.) Mi húsvét vasárnap arra tévedtünk – akkor is éppen a temetőbe tartottunk –, és elbűvölő volt látni, ahogy a piciny templom misére zsúfolásig megtelik a keresztény emberekkel.

Gyalogutak vezetnek a városból a környező falucskákba, melyek közül mindegyiknek megvan a maga varázsa, így igazán érdemes bejárni őket. Minket különösen megfogott a modrejcei első világháborús katonatemető, és az azt körülölelő pitypangmező, illetve a Postajába vezető kiépített erdei ösvény.

Bátran ajánlom a nyugodt helyen pihenni, feltöltődni vágyóknak. Most na Soči garantáltan nem fog csalódást okozni!