2022. szept. 01. Diós Anita
Magyarországon csak néhol érzik igazán jól magukat a pompás virágú azáleák, a Zala megyei Azáleás-völgy azonban kétségkívül egyike ezeknek a kiváltságos helyeknek. A szépséges virágok özöne miatt a völgyet Zala megye természeti csodájaként tartják számon 2010 óta, a természetbarátok szavazatai alapján.
Ki Doboskúti-völgyként, ki Kígyó-völgyként, ki pedig Róka-völgyként ismerheti még a mesebeli völgyet, amelynek korábbi nevei helyett ma már talán az Azáleás-völgy a legismertebb. Nem csoda, hiszen az ide látogatók egy jelentős része egy dolgot szeretne elsősorban megcsodálni – a rododendronok virágzását!
Az azáleákról mindenek előtt tudni kell, hogy igencsak „speciális” körülményeket igényelnek a virágzáshoz, sőt, akár az életben maradáshoz és növekedéshez is. Az alapvetően hegyvidéki növények számára a kifejezetten savanyúbb, ámde tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő képességű talajok az ideálisak, miközben a félárnyékos, erdőszéli jellegű, és inkább magas páratartalmú közegben tudnak igazán élni és virulni. Ebből már látszik is, hogy inkább Nyugat-Magyarországon érzik jól magukat ezek a növények, de ott sem minden élőhely ideális számukra. Különleges mikroklímájának és talajának köszönhetően azonban az Azáleás-völgy kiváló otthont ad a közkedvelt cserjéknek.
A Zalaegerszegi Alsóerdőben, a településhez szinte megdöbbentően közel található ez a népszerű kirándulóhely, amelyet április végétől, általában június elejéig érdemes felkeresnie azoknak, akik a havasszépék virágzására kíváncsiak. Fontos lehet tudni azt is, hogy a völgyben különböző rododendron fajták vannak, amelyek egymástól leheletnyivel eltérő időpontban bontják színpompás – rózsaszín, pirosas, lilás, illetve akár élénk sárga – virágaikat, így akár egyik hétről a másikra is eltérő látványt nyújthat az Azáleás-völgy. A sárga virágú kaukázusi azáleának ráadásul az illata is fenséges.
Talán nem meglepő, hogy a rododendronoknak nem „őshazája” az élőhely, hanem betelepítették őket ide, méghozzá egy nem túl kedvező ökológiai értéket képviselő egykori akácos helyébe. A Fatalin Gyula erdőmérnök ötlete alapján létrehozott gyűjteményt a havasszépék mellett olyan növényfajokkal is gazdagították, mint például a mamutfenyő, a szitkaluc, a kolorádói jegenyefenyő, a simafenyő, a kaukázusi jegenyefenyő, kétféle duglászfenyő, illetve a japán vörösfenyő. Ez utóbbinak különlegessége, hogy lombhullató fa – vagyis, annak ellenére, hogy fenyő, egyszerre hullajtja el látványos, kékes színű tűleveleit a tél közeledtével. Mindamellett tobozai is különlegesen szépek, akárcsak a jegenyefenyőké.
A közelben járva további látnivalókra is bukkanhatunk, amelyek közül a Madárerdő tanösvény elsősorban a kirándulni kedvelőknek és madárbarátoknak nyújt további programlehetőséget. Az útvonal 1200 méter hosszan vezeti a túrázókat a tölgyerdő árnyas lombjai alatt, s a kihelyezett táblák mellett madáretető, illetve több odú is segíti a madarak életének megismerését. Az igazán szerencsések meg is pillanthatnak néhány szépséges kis tollast az út során.
Nem sokkal távolabb egy levendulakert is található, amely azonban elsősorban azok számára lehet érdekes, akik az azáleák csúcsvirágzása helyett inkább május legvégén, vagy ezt követően érkeznek az Azáleás-völgybe.
Mindezen felül természetesen Zalaegerszeg megannyi látványosságát is érdemes egyúttal felkeresni, ide értve a termálfürdőt, a Göcseji Skanzent, vagy éppen a Gébárti-tavat.
