2022. okt. 17. Lebán Csenge
A nyest ránézésre csoda szép bundájú, elbűvölő kis jószág. Természetes élőhelye az erdő és mező, vagy akár a sziklásabb területek. Azonban amikor a házunk tájára költözik, rengeteg bosszúságot okozhat. Mit tehetünk azért, hogy a kis rosszcsont elköltözzön tőlünk?
A nyesttel nem gyakran találkozhatunk a családi házak környékén, legfeljebb a nyomát találjuk meg magvas ürülékként a lábtörlőn vagy a motorháztetőn. Ennek oka, hogy a kutyás környéket, ha teheti, kerüli. Élelemszerzés céljából éjszakánként talán be-betéved, de nem valószínű, hogy állandó lakhelyéül választaná a portánkat.
Ha viszont nincsen kutyánk (és ne adj Isten a szomszédoknak sincs), akkor van rá némi esély, hogy új lakótársat ismerhetünk meg a kis szőrmók személyében. A nyest ragadozó állat, így a legnagyobb bosszúságot a baromfitartóknak okozhatja azzal, hogy ellopkodja a tojásokat, vagy zsákmányul ejti a csibéket. De azért baromfiaktól mentes háznál is tud problémát okozni, például előszeretettel csinál rumlit a padláson, vagy járkálja össze az autót, oda-vissza, legalább háromszor úgy, hogy ráadásként a szélvédőn is lecsúszdázik sáros tappancsával. Az éjszakai lármázásról nem is beszélve! Ilyen esetben akármilyen állatszeretők vagyunk, valószínű, hogy nem szeretnénk minden áldott nap autót mosni kis betolakodó miatt. Muszáj valamiféle megoldást találni. Lássuk, mit is tehetünk annak érdekében, hogy békés módon adjuk nyestünk tudatára: jelenléte nem kívánatos a házunk táján.
A legegyszerűbb módszer, hogy kutyaszőrt teszünk a helyére. Ezt beszerezhetjük egy kutyakozmetikából, vagy egy hosszabb szőrű kutyát tartó ismerőstől. Egy régi harisnyába, vagy textilbe beletöltjük, majd a vélt lakóhelyére tesszük, pl. a padlásra, garázsba, és akár az autó motorterébe is. Ettől valószínűleg megijed, és elhagyja a területet. Ha ez nem válik be, akkor megpróbálhatjuk ugyanezt emberi hajjal, hátha az valamivel nagyobb hatással van a nyestre.
Ha a szőrös-hajas módszer nem válik be, akkor jöhet a kopogtatós módszer, ami még a régi öregek intelmeiből származik. A kopogtatós módszer lényege, hogy fényes nappal, amikor a nyest alszik, csapjunk neki zajt. Kopogjunk a padlásra, zörögjünk a garázsajtón, vagy tegyünk bármi mást, amit a körülmények engednek. Ezt ismételjük napi négy-öt alkalommal, egy hétig. A nyest előbb vagy utóbb biztosan meg fogja unni, hogy napi többször felverik édes álmából, ezért majd minden bizonnyal szedi a sátorfáját, és továbbáll.
Ez utóbbi módszer volt az, ami nekünk igazán bevált. Próbálkoztunk szőrrel, hajjal, még elektromos, éles hangot kiadó nyestriasztóval is, de az nem használt semmit. Ha észrevesszük a nyest nyomait, érdemes azonnal cselekedni, és több módszert akár egyszerre bevetni, mert ha a kis szőrös a padlásunkra ellik, akkor igazán nagy bajba kerülhetünk. A kicsi nyestek nagyon aktívak. Mindent megrágnak, és hatalmas kárt tesznek a házban, ha nem vigyázunk: átrágják magukat a szigetelésen, vezetékeket tesznek tönkre, amiből utána hatalmas katasztrófa is keletkezhet.
Végső esetben kerítsünk egy ÉLVE FOGÓ csapdát, amibe a nyest kedvenc ételét, a tojást rejtjük. A tojás azért is jó, mert macskákat valószínűleg nem fog a csapdába vonzani. A pontos eljárásról rengeteg információt találhatunk az interneten, direkt ezzel foglalkozó, segítő weboldalakon. Ott megtudhatjuk, hogyan kell elrejteni a csapdát, és mikre kell figyelnünk, hogy a művelet sikeres legyen. Tavasszal viszont érdemes lehet szakemberre bízni a dolgot, ugyanis ha a nyestnek kölykei vannak, és mi az anyjukat csapdával befogjuk, akkor nem lesz, aki a kölyköket gondozza. Azt pedig nem akarhatjuk. Ha a nyestnek nincsenek kölykei, és önállóan hajtjuk végre a csapdázást, fontos kiemelni, hogy az elfogás után sem szabad bántanunk az állatoz! El kell vinni legalább 2 kilométer távolra, és ott szabadon engedni, hiszen a territóriuma nagy, közelebbről hamar visszatalálhat mihozzánk.
Bárhogyan is próbálkozunk, a legfontosabb a humánus eljárás. A nyestnek nem eshet bántódása, mert ellenkező esetben az állatkínzásnak minősül, ami manapság már büntetendő!
