2021. ápr. 03. Szűrös Ivett
Aki már élt kertes házban, az pontosan tudja, mennyi munkával jár a tiszta és rendezett lakókörnyezet megteremtése. Aki még csak most tervezi ilyen ingatlan vásárlását, az jobb, ha a végső döntés meghozatala előtt alaposan informálódik. Sokan ugyanis elfogultak a családi házakkal kapcsolatban, és csak azok előnyeit tartják szem előtt. Ám egy ilyen ingatlan több munkával és kötelezettséggel is jár.
Sok álmodnak arról, hogy egy nap majd (saját) kertes házba költöznek. Van, aki maga is ilyenben nőtt fel, ezért – átmenetileg talán, de hosszú távon – elképzelhetetlennek tartja, hogy lakásban éljen. Míg másoknak sem gyerekként, sem fiatal felnőttként nem adatott meg, hogy megtapasztalják, milyen kertes házban tölteni a mindennapokat, ezért célul tűzték ki egy ilyen megvásárlását. De arra is van példa, hogy valaki eladja városi lakását, majd vidékre költözik. Számtalan oka lehet annak, miért dönt az ember a kertes ház mellett. Lehet ez egy saját, régóta dédelgetett álom, egy lehetőség (pl. örökség révén), de történhet akár kényszerből is. Ez utóbbira példa, ha egy bedőlt hitel miatt el kell adni egy értékesebb lakást, majd a megmaradt pénzből csak egy olcsóbb, vidéki ingatlanra futja.
Ingatlanvásárlásnál sok mindenre figyelni kell. Ha van már olyan ingatlan, ami tetszik, a szerkezeti adottságok mellett fontos az is, hogy a tulajdonjogi viszonyok is rendezettek legyenek. Emellett pedig, ha nem is interjúvoljuk meg az egész utcát, de legalább a közvetlen szomszédokkal beszélni kell, nehogy az adott ingatlan vásárlása után derüljön ki valami nekünk nem tetsző dolog.
Most nézzünk meg néhány olyan alapvető kötelességet, amivel egy kertes ház tulajdonosának nem árt tisztában lenni.
Vannak országok (pl. USA), ahol különféle okok miatt nincs akkora „hagyománya” a kerítésépítésnek: vagy teljesen hiányzik, vagy pedig annyira alacsony, hogy azt helyből át lehet ugrani. Ezzel szemben Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy egy családi házat ne kerítsenek körbe. A 253/1997. (XII.20.) Korm. rendeletben (az országos településrendezési és építési követelményekről, röviden OTÉK) megtalálhatjuk a kerítésépítésre vonatkozó szabályokat.
„Kerítés létesítésének elrendelése esetén a telek tulajdonosa (kezelője, használója) a telek homlokvonalán, továbbá – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – az útról nézve a jobb oldali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak ettől az oldaltól mért fele hosszán köteles megépíteni és fenntartani.”
Természetesen annak sincs akadálya, hogy valaki minden oldalon maga gondoskodjon megfelelő kerítésről, ám ezt a szomszédokkal is egyeztetni kell.
Sokan azért költöznek kertes házba, mert szeretnének haszonállatokat (baromfit, sertést, stb.) és/vagy házi kedvenceket (kutyát, macskát, stb.) tartani. Akinek ilyen tervei vannak, annak arról is gondoskodni kell, hogy az állatok a saját telken belül maradjanak, ne tudjanak se az utcára, se a szomszédba szökni. Tehát ebben az esetben elengedhetetlen, hogy az ingatlan minden oldalról megfelelően körbekerített legyen. Emellett az is fontos, hogy az állattartásra használt ólak rendszeresen takarítva legyenek. Nem csak a kellemetlen szagok, de a rágcsálók miatt is.
Az természetes, legalábbis annak kellene lennie, hogy az ember a saját portáját tisztán, rendezetten tartja, vagyis rendszeresen elvégzi az adódó, évszaknak megfelelő munkálatokat. Nyáron fűnyírás, ősszel a lehullott levelek összegereblyézése, télen hólapátolás, hogy csak a legfontosabbakat említsünk. Amíg ezek a feladatok telken belül ajánlatosak, addig az utcafronton kötelezőek. Vagyis gondoskodni kell arról, hogy az ingatlan előtti rész gond nélkül átjárható legyen. Ősszel a lehullott levelek, télen pedig a hó és a jég miatt a járda csúszóssá válhat. Előzzük meg a baleseteket!
Az, hogy egy kertes ház mindig tiszta és rendezett legyen egyrészt a tulajdonos igénye, másrészt viszont a jószomszédi viszony megőrzése miatt is fontos.
