Bespájzolás – Enni-inni kell

2020. márc. 14. Szűrös Ivett

A táplálkozás, vagyis egészen pontosan az otthoni élelmiszer-tartalék fontossága az utóbbi időben világszerte központi téma. A koronavírustól tartva egyes emberek elképesztő mennyiségű ételt, italt és egyéb háztartási cikket halmoznak fel.

Vajon helyesen cselekednek, vagy túlzásokba esnek?

Abraham Maslow az 1950-es években dolgozta ki azon elméletét, mely szerint az emberi szükségleteket hierarchikusan lehet rangsorolni. Teóriája szemléltetése a róla elnevezett piramison keresztül történik. Maslow az egyes szinteken, alulról fölfelé haladva a következő sorrendet határozta meg: fiziológiai; biztonsági; szociális szükségletek; a mások általi elismerés; valamint az önmegvalósítás igénye. Magától értetődő, hogy először az ember a legalapvetőbb, vagyis a létfenntartáshoz kapcsolódó szükségleteinek kielégítésére törekszik, és amikor ez sikerült, akkor „jöhet a következő szint”. Ennek megfelelően a piramis legalján – többek között – fellelhető a táplálkozás is. Az evés-ivás ugyanis olyan fiziológiai szükséglet, mely nélkül lehetetlen élni – legalábbis a tudomány mai állása szerint.

Sokan igyekeznek több hétre való tartalékot felhalmozni otthonaikban, ami tulajdonképpen jó ötlet, hiszen így nem kell naponta boltba járni. Inkább a mértékletességgel van a probléma. Ugyanis vannak, akik egyszerűen túlzásokba esnek. Igaz, nem lehet tudni, mit hoz a jövő, és ki cselekszik helyesen. Az, aki csak minimális vagy az, akik akár több hónapra elegendő tartalékot halmoz fel. Végül is a tartós élelmiszerek, a tisztítószerek és a higiéniai termékek elállnak, így aki többszörösét szerzi be a szokásosnak, azt hátrány nem éri, legalább egy ideig nem kell foglalkoznia a nagybevásárlással a járványhelyzet – remélhetőleg mielőbbi – megszűnése után sem. A legnehezebb helyzetben most azok vannak, akiknek a mindennapi megélhetés eddig is gondot okozott. Ők ugyanis nem tudnak több heti élelmiszert felhalmozni.

Nagy probléma, hogy kézfertőtlenítőt és szájmaszkot ma már szinte lehetetlen beszerezni, ugyanis az összeset felvásárolták. Sajnos, a nyerészkedők is megjelentek, akik többszörös áron próbálják értékesíteni a hiánycikkeket. Szerencsére, tisztítószerekből még bőven van, így legalább az otthonok, közintézmények, kereskedelmi egységek tisztán tartása, fertőtlenítése nem akadály.

Ahhoz kétség sem fér, hogy egy olyan világméretű járvánnyal kell szembenéznünk, mely az egyes ember életére valamilyen módon kihatással van, illetve lesz is, attól függetlenül, hogy elkapja-e a vírust, vagy sem. A bölcsődék, óvodák, iskolák bezártak. Jelenleg távoktatás folyik, már ahol erre van lehetőség. A kisebb gyermekek napközbeni felügyeletét a szülőknek valahogy meg kell megoldani, ahol tud, ott besegít az önkormányzat. A munkavállalók egy része home office-ra váltott. Maradj otthon! Ezzel a szlogennel kampányolnak, hogy a vírus terjedését megakadályozzák. Ezt viszont nem mindenkinek olyan egyszerű megoldani, elég, ha az egészségügyi vagy a kereskedelmi dolgozókra gondolunk.

Nehéz megmondani, mikor lesz ennek a járványnak vége, főleg úgy, hogy valós tények és álhírek egyaránt napvilágot látnak. A mostani helyzet elviselhetőbbé tételére, kikapcsolódás gyanánt érdemes megnézni a Csapás a múltból (1999) című amerikai filmet, mely bár vígjáték, mégis igen elgondolkodtató alkotás.