Sorozatajánló: Outlander – Az idegen

2021. okt. 06. Lebán Csenge

Sokunk imádja a sorozatokat. A karantén-időszak beköszöntével ez pedig csak fokozódott, hiszen a bezárt, unatkozó emberek különböző tévéműsorokkal kötötték le figyelmüket. Rengeteg remek széria került képernyőre a tv-ben és különböző filmes portálokon is.

Közülük az egyik legkedveltebb sorozat az Outlander. Számos oka van, amiért ennyire népszerű. Különböző érdeklődésű és igényű nézőknek is kedvencévé válhat. Lássuk, hogy miért!

7 ok, amiért érdemes megnézni az Outlandert.

Műfaj

Az Outlander egyszerre tartozik több műfajba. Elsődlegesen történelminek mondanám, hiszen első pillantásra a legjelentősebb jellemzője a remek kosztümökkel és díszlettel tarkított látkép. Keverednek a jelenkor (pontosabban a második világháború utáni) és a kétszáz évvel azelőtti kor eszméi. Megismerhetjük az akkor élt emberek habitusát és nagyon is valósághű képet kapunk mindennapjaikról, életük nehézségeiről, problémáikról. Mindezt úgy, hogy közben teljesen megfeledkezünk arról, hogy mi magunk egy teljesen új, modern világban élünk. Amellett, hogy történelmi, fantasy is. Ami ebből a szempontból különleges, hogy az Outlander teljesen ideális annak, aki odavan a fantasy műfajért és tökéletes azoknak is, akik egyáltalán nem rajonganak érte (például jómagam). Továbbá kalandsorozat, néhol inkább már akció, sok részben bűnügyi, de garantált a nevetés is, más érzelmi megnyilvánulásokról nem is beszélve. Romantikus is eléggé, de nem csöpögős tündérmese.

Történet

Diana Gabaldon írta meg a zseniális történetet, a Netflix pedig vászonra vitte. Bevallom őszintén, a könyveket még nem olvastam, így nem tudom mennyi változás van a könyv és adaptáció közt. De egy dologban biztos vagyok, mindegy mennyi az egyezés vagy mennyi a változás, a sorozat elképesztően magával ragadó, és ez biztosan nem sikerülhetett volna a regény nélkül. A történet rendkívül összetett, csavarokkal teli, mégis logikára épül. Egy percig sem unalmas, pont kellően izgalmas, néhol pedig meghitt.

A főszereplő

Claire Beauchamp/Randall/Fraser. Háromféle néven ismerjük meg a történet során, persze ennek oka van. De mindvégig ő marad a drága Claire. Sosem szerettem meg még ennyire sorozatszereplőt, mint őt. Első látásra még csak szimpatikus sem volt, a sorozat végére érve viszont már hiányzott, mintha a saját rokonomat veszítettem volna el a sorozatnézés megszűnésével. Határozott és erős jelleme van, soha nem idegesítő, nem hisztériázik ok nélkül, és az átlagos főszereplőktől eltérőan nem csinál ostobaságokat, ami miatt nagyot eshetne a szemünkben. Claire intelligens, törődő, eredetileg racionális gondolkodású nő. A történet előrehaladtával azonban a főszereplő és maga a néző is elveszíti minden racionalitását és átadja magát az érzelmeknek. Hihetetlennek tűnik. Magam is inkább értelmi alapon működök, mint érzelmi, viszont a sorozat esetében egyáltalán nem volt kellemetlen “átváltozni”. Ez egy olyan történet, amit nem kell megértened. Érezned kell és átélned. Ahogyan Claire.

Jamie Fraser

A szereplőkről még több szó fog esni, Jamie viszont külön bekezdést érdemel. Nem csak azért, mert ő a sorozat jópasija. Attól még nem lenne különleges, hiszen az minden sorozatban és filmben van. De ő nem csak egy jóképű férfi, ő egy külön világ. Az 1700-as évek Skóciájának emberi megtestesítője, az akkori értékek képviselője. Egy szuperhős, tipikusan az a karakter, aki a jég hátán is megél, mindenre talál valamiféle megoldást. Olyasvalaki, akiben kétségek nélkül megbízunk. Eleinte őt sem kedveltem, hiszen olyan szituáció alakult ki, amikor két férfi került a képbe, és én a másikat pártoltam. Viszont a képet idővel elrontja a másik férfi akkori alteregója (valójában az őse). Innentől kezdtem megszeretni Jamie Frasert. Minden szavát, minden tettét, őt magát.

Claire és Jamie

Miután külön-külön említettem őket, saját bekezdést érdemel maga a páros. Ők olyan szerelmespár, ahol egy idő után semmi kétséged afelől, hogy ők bizony egymásnak vannak teremtve. Hiába ragaszkodsz a helyes úthoz, szükségszerű és sorsszerű letérned róla. Illetve hagyni, hogy Claire és Jamie letérjen róla. Amikor ők nincsenek együtt, vagy egy időre elszakadnak egymástól, a nézőt is hatalmába keríti a szorongás, amit ők éreznek. Érezzük, hogy ez így nincs rendjén, és valami hatalmas fog bekövetkezni, csak épp még fogalmunk sincs arról, hogy mi. Együtt látni őket olyan, mint a jin-jang. Egymáshoz tartoznak, és külön közel sem érnek annyit, mint együtt, nem képesek arra, amire közösen. Ők ketten egyek, és ezt a néző is érezni fogja.

A többi szereplő

Írhatnám, hogy mellékszereplők. De akikről írok, annyira jelentős, hanyagolhatatlan, és persze szerethető karakterek, hogy nem nevezhetjük őket egyszerű mellékszereplőnek. Ők a többiek. Persze, mint minden sorozatban, itt is vannak utálatos szereplők, de sokkal több a pozitív. Ezek az emberek teszik kerekké a történetet, akár egy segítő kéz, vagy valaki aki miatt szintén aggódni kell. Előfordul az is, hogy nincs olyan nagy szerepük, csupán színt visznek a zordabb jelenetekbe. A szerepük az, hogy arcuk megpillantásakor melegség járja át a nézőt, és biztonságban érezze magát. Miután befejeztem a sorozatot, ők is hiányozni kezdtek. Néha csak azon kaptam magam, hogy egyikőjük eszembe jut, azon tűnődöm, miket tettek és mondtak.

Érzelmek

Amit az Outlander kivált az emberből, az koránt sem hétköznapi. Az az érzelmi áradat, akár egy tengeri vihar, magával ragadja az embert és egy olyan helyre sodorja, ahol már tényleg nincs más hátra, mint átélni a történteket és engedni szabadon a könnyeket, a mosolyt, a dühöngést. Van, hogy el kell engedned valakit. Viszont ez nem olyan, mint például a Trónok harcában (amit szintén szerettem), hogy sokk a sokk hátán halmozódik, mert folyton elveszítesz valaki nagyon jelentőset, néha pont egy főszereplőt. Ott ahhoz hozzá kell szoknod és egy idő után már meg sem lepődsz rajta. Az Outlander más. Igen, van, hogy el kell engedned valakit. De annak értelme, jelentősége van és súlya van! A halál nem játék benne, éppen úgy, ahogy ez valójában sem az. A sorozat megtanított valójában érezni. Tízszer annyi féle érzés futott végig a lelkemen, mint amit eddig ismerni véltem. És befejezésekor olyan borzasztó ürességet hagyott, amit elviselni nagyon nehéz volt. De nem úgy következett be, mint egy eredendően rossz dolog. Inkább, mint egy csodás nyaralás, ami véget ért, elmúlt.

És bár tudom, hogy bármikor újra elkezdhetem, az már nem lesz ugyanolyan.

Bárkinek meleg szívvel ajánlom az Outlandert. Megéri adni neki egy esélyt, mert amint a történet átkerül a múltba, nekünk is megkezdődik a különleges utazásunk. Olyan utazás, ahonnan vissza sem szeretnénk térni.