Néhány gondolat a borravalóról

2022. jan. 25. Szűrös Ivett

Borravalónak (jattnak) nevezzük azt az összeget, amit a számla végösszegén felül adnak. Ez egyfajta jutalmazási eszköz, ami tulajdonképpen egy szolgáltatással való elégedettséget hivatott kifejezni. Igazság szerint azonban az, hogy valaki ad-e, vagy sem, az nem mindig tükrözi az adott szolgáltatás színvonalát.

A borravaló adásnak ugyanis kultúránként eltérő hagyományai vannak, ezen kívül persze ugyanahhoz a nemzetiséghez tartozó emberek között is lehetnek különbségek azzal kapcsolatban, hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Az amerikaiak például jellemzően igen nagyvonalúan jattolnak, épp ezért külföldi utazásaik során szívesen látott vendégek a szállodákban és az éttermekben. Nem fukarkodnak, gyakran például még a szépen felkerekített számla rendezése után is hagynak némi pénzt az asztalt leszedő pincérnek. Angolul egyébként tip-nek nevezik a borravalót.

Sok helyen a számla már eleve tartalmazza az úgynevezett szervizdíjat (Magyarországon 2005-ben vezették be). Ezt viszont nem mindenki helyesli. Előnye persze van, hiszen legalább nem kell azon gondolkodni, hogy akkor most mennyit is adjunk, azonban sokan szeretnek maguk dönteni arról, hogy jattolnak-e, vagy sem, és ha igen, akkor mekkora összeget szánnak erre a célra. Emellett pedig a már eleve felszámolt díj ellenére is egyfajta udvariasságból azért illik adni némi plusz pénzt, főként akkor érzi ezt úgy az ember, ha például egy szolgáltatással különösen elégedett volt. Azonban a szervizdíj mellé adott jattal egy kicsit olyan, mintha duplán fizetnénk ugyanazért… És ez valahol így is van, és mégsem… A kettő ugyanis nem teljesen ugyanaz. Az egyik a vállalat bevétele, amelyet adózás után szétosztanak a munkavállalók között, a másik pedig tisztán a szolgáltatást nyújtó alkalmazott(ak) zsebében landol. Vagyis a szervizdíj bevezetése tulajdonképpen a borravaló „kifehérítéseként” szolgált. Természetesen azon, hogy ki és mennyire ért ezzel egyet, órákig lehetne vitatkozni…

Nyilvánvalóan napi szinten találkozhatunk olyan szituációval, hogy felkerekítjük valaminek a végösszegét, vagyis például, amikor egy-egy vásárlás alkalmával nem kérjük a visszajárót. Bár sokan úgy gondolják, hogy milyen nagyvonalú, amikor nem kérik vissza azt az 5-10 forintot, én azért ezt nem nevezném borravalónak… Hiszen gondoljunk csak bele, ha egy üzletben mondjuk egy nap százan vásárolnak, abból minden negyedik otthagy tíz forintot, akkor ebből kétszázötven forint jatt jön össze. És még az sem biztos, hogy az eladó/kasszás azt megtarthatja… Ha szerencséje van, akkor az övé, és legalább egy kávét kifut. A másik oldalról nézve persze felmerülhet a kérdés, hogy ugyan miért is hagyjam ott az aprót egy-egy vásárlás után? Mert ugye öt forint is pénz. És igen, ez így van. Egyszer-egyszer persze előfordulhat, hogy nem kérjük vissza, mert mondjuk sietünk, vagy a pénztárcánk már így is tele van apróval, de ritkán olyan is lehet, hogy a pénztáros nem tud visszaadni. Ez utóbbi eset egyébként érdekes, ugyanis vannak vásárlók, akik képesek néhány forint miatt is „cirkuszolni”. Extrém példa, és nem is boltban történt, de 2020-ban egy szolnoki pizzafutárnak azért támadtak neki, mert az nem tudott tíz forintot visszaadni.

A mindennapokban az ember számtalanszor szemben találhatja magát a jattolás kérdésével. Ha nem is kötelező, de azért bizonyos helyzetekben illik adni, főleg akkor, ha az adott szolgáltatással és/vagy a kiszolgáló személyzettel módfelett elégedettek voltunk. Ha ez utóbbi helyzet áll fenn, és persze anyagilag is megengedhetjük magunknak, akkor nem érdemes néhány száz forintot sajnálni attól, aki megérdemli. Legyen az futár, műkörmös, kozmetikus, pincér vagy szobalány, de ha elégedettek voltunk a munkájával és/vagy a szolgáltatásával, igyekezzünk azt némi plusz pénzzel honorálni. Gondoljunk arra, hogy a másik helyében nekünk is jól esne a köszönöm mellé egy kis extra jutalom.