Ne halogass semmit

2020. dec. 07. Szűrös Ivett

Bárkivel, bármikor előfordulhat, hogy rajta kívül álló ok miatt el kell halasztania valamit. Ilyen például, ha éppen (elektromos fűnyíróval) füvet nyírunk, de váratlanul elmegy az áram. Hamarosan az is kiderül, hogy csak késő este lesz megint, így e tevékenység befejezését el kell halasztanunk. A halogatás ezzel szemben valaminek az ismételt elodázása. Ez pedig a legtöbbször azért, mert nincs időnk, kedvünk ahhoz, hogy az adott feladatnak nekilássunk.

A halogatásra jó példa az egészségesebb táplálkozással, illetve rendszeres sportolással egybekötött fogyókúra elkezdése. Bizonyára sokak, sokszor megfogadták már, hogy majd holnaptól változtatnak az életmódjukon. Kevesebbet esznek, s persze eljárnak futni. Nos, eljön a másnap, amikor reggel hat helyett fél ötkor csörög az ébresztő, hogy iskola/munka előtt még legyen elég idő minden olyan tevékenységre, amely a tervezett életmódváltással együtt jár. Ekkor viszont az ember szörnyülködve állapítja meg, hogy milyen korán van, még nagyon álmos, átállítja az ébresztőórát, majd visszafordul aludni. Az élénkítő kocogás, az egészséges reggeli elkészítése és elfogyasztása, illetve a(z) tízórai/uzsonna csomagolása elmarad. Majd holnaptól… Ma még kialszom magam, reggelire veszek valamit a boltban, ebédszünetben meg eszem a kantinban. A holnapból jövő hét, majd jövő hónap, s végül jövő év lesz… Ha pedig az újévi fogadalmat sem sikerül betartani, akkor kezdődik minden elölről. Mindig csak a kifogások és a halogatás…

De említhetnénk az egyes szűrővizsgálatokat is, melyeknek célja a betegségek felismerése. Sokan hajlamosak arra, hogy kerüljék ezeket, húzzák-halasztják az időt, hogy egy-egy ilyenen részt vegyenek. Természetesen mindenkiben megvan az attól való félelem, hogy az eredmény rossz hírt is közölhet, ám azzal, hogy halogatunk egy-egy vizsgálatot és/vagy tesztet, saját magunknak teszünk rosszat.

Egy másik példa a vizsgákra való felkészülés. Sok felsőoktatási képzésben részt vevő hajlamos rá, hogy a szorgalmi időszak alatt inkább pihen, lazul és/vagy bulizik, az előadásokat csak ímmel-ámmal látogatja, így a vizsgaidőszakban éjjel-nappal tanulnia kell ahhoz, hogy behozza a lemaradást. Nem lenne jobb – a szemeszter alatt – többször elővenni azokat a jegyzeteket, mint mindet egyszerre bebiflázni? (Megjegyzés: Én is minden tanulnivalót a vizsgaidőszakra hagytam. Bár utólag mindig megfogadtam, hogy majd a következő félév más lesz… hát nem lett…)

Legyen szó életmódváltásról, szűrővizsgálaton való megjelenésről, vizsgákra való felkészülésről vagy akár egy csekk feladásáról, – de a sort még számtalan példával lehetne folytatni, – amennyiben semmilyen külső körülmény nem gátol minket abban, hogy valamit azonnal, vagy legalábbis a lehető legrövidebb időn belül elkezdjünk, megtegyünk, elvégezzünk, akkor nem érdemes semmit sem elhalasztani, halogatni pedig még kevésbé.