Laura Baldini – A tanítónő (könyvajánló)

2022. dec. 01. Lebán Csenge

Laura Baldini 2021-ben megjelent könyve, A tanítónő az Ikonikus nők, kétrészes (legalábbis eddig) sorozat egyike. Az életrajzi regény a híres orvos, pszichológus, pedagógus, Maria Montessori életének jelentős szakaszáról számol be, igen szórakoztató, olvasmányos stílusban.

Valami oknál fogva, egészen a könyv végéig nem esett le a tantusz, hogy főszereplőnk nem csupán egy kitalált karakter, hanem egy valóban élt ikonikus nő, aki nagyon is sokra vitte életében. Ez azért is nagy szégyen, mert magam is pedagógiát tanulok, és tökéletesen tisztában vagyok a Montessori-pedagógia elveivel és módszereivel. A tanítónőt olvasva azonban az egybevágás abszolút nem tűnt fel addig, amíg főszereplőnk ki nem jelentette, hogy az új pedagógiai módszert, melyet kidolgozott, saját magáról fogja elnevezni. Mentségemre szóljon, az „ikonikus nők” feliratot is csak utólag vettem észre a borítón, mivel nem az alapján, hanem a fülszöveg alapján választottam ki következő olvasmányomnak, mivel elegendően történelminek ítéltem a magam ízlésének.

Mindez szerintem (figyelmetlenségemen kívül) arról árulkodik, hogy Montessori magával ragadó történetét az írónő remekül leírta. Kiragadta a pedagógusnő életének a legérdekesebb, legeseménytelibb, legmegpróbáltatóbb időszakát, és azt remekül szavakba foglalta.

Na de miről is szól A tanítónő? Csak úgy röviden.

A történet a 19. század végén indul, amikor is Maria Montessori Olaszország egyik első dottoressájává (doktornőjévé) válik, nagy-nagy nehézségek árán. Férfi hallgatótársai rendkívül megnehezítik tanulmányait, de szorgalmával és kitartásával végül eléri mindazt, amire vágyott. Elmegyógyintézetben kezdett dolgozni, még diákévei alatt. Az ott tapasztalt dolgok mélyen megrendítik Mariát, és vele együtt az olvasót is, hiszen az orvosnő „szakterülete” úgymond, a gyengeelméjű gyerekek lesznek. Innentől a történet számba veszi Montessori minden sikerét, amit pedagógiában, szónoklásban, és bármi másban elért. Eközben magánéletébe is betekintést nyerhetünk, mely nem alakul olyan fényesen, mint egyre csak felfelé ívelő karriere.

Aki kicsit is ismeri a Montessori pedagógiát, annak lehet róla sejtése, mit is kezd Maria a gyengeelméjű gyerekekkel. Aki azonban még nem hallott róla, annak nagy vonalakban elmondanám. Pedagógiájának legfőbb eleme a szeretet, és persze a gyermekbe vetett bizalom. Meg kell adni a lehetőséget már a legkisebb gyereknek is, hogy játsszon, ismerkedjen a világgal, és ezáltal fejlődhessen.

“A gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert egyedül ő tudja megalkotni saját egyéniségét. A gyermek lelke lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell belevésni a képzeteket.”

Pedagógustanoncként rengeteg tanulságot véltem felfedezni A tanítónőben, azonban bárki más számára is hasznos lehet a mű. Megtanítja, hogy egy gyermeknek mennyire égetően szüksége van az ingerekre, a tapasztalatszerzés lehetőségére, a törődésre. Hiszen a gyengeelméjűnek hitt gyerekek a legtöbb esetben közel sem voltak azok, csupán éveken keresztül senki nem volt hajlandó foglalkozni velük, és ezáltal „elembertelenedtek”, vagy jobban mondva, nem voltak képesek emberré, emberszerűvé fejlődni.

Hálás vagyok ezért a nagyszerű olvasmányért. Jó szívvel ajánlom bárkinek!