Könyvajánló – Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

2021. jún. 06. Farkas-Csamangó Tekla

Sok szülő és szakértő állítja, hogy az embereknek csak addig van határozott véleményük a gyermeknevelésről, amíg meg nem születik első csemetéjük. Azért, hogy ez után se vesszünk el a hétköznapok sodrásában – ahogy a gyermekkori kreativitásról szóló cikkben megígértük– olvasásra ajánljuk Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvét.

Vekerdy 1935-ben született Budapesten, jogot is tanult, de pszichológusként vált ismertté. Számos családnak segített munkája során, éppen azért mert meglátása szerint, a gyermekeket elsősorban nem nevelni, hanem elfogadni és megérteni kell. Kapcsolatunkat tekintve meghatározó, ha partnerként kezeljük őket, és nem alá-fölérendeltségi viszonyban gondolkodunk.

Érzelmi biztonság című előadássorozat – gyűjteménye azok számára igazán hasznos, akik gyerekeikkel együtt meg szeretnék élni a mindennapok pillanatait, akkor is, ha ezek éppen nehezek. Emellett azok is találhatnak benne megszívlelendő sorokat, akik bár nem szülők, naponta foglalkoznak gyerekekkel. Ez a könyv átfogó képet ad arról, hogyan érdemes rájuk nézni kicsi koruktól kezdve, egészen kamasz, de leginkább fiatal felnőtt éveikig. Ízelítőként csak néhány pontot emelnék ki a könyvből, hogy megfontolandó legyen az elolvasása.

Kell – e fejleszteni a gyerekeket?

Vekerdy úgy véli, hogy azokat a gyerekeket, akik egészségesek, nincsen valamilyen problémájuk, nem szükséges fejleszteni, mert mindegyik saját tempóval rendelkezik. Ebből kifolyólag meg kellene várnunk, hogy maguktól elkezdjenek mászni vagy járni, és nem szabadna azzal törődnünk, hogy a baráti körünkben néhány a miénkkel egyidős, gyermek már szalad. Hasonló a helyzet az iskolában is.

Tényleg a színötös tanuló az intelligens?

Olvasva a könyvet megerősödött bennem valami nagyon fontos: azért, mert valaki kitűnő tanuló, még nem biztos, hogy okosabb, intelligensebb, mint az, aki küzd a kettesért. Vekerdy azt mondja, hogy a szöveges értékelés sokkal célravezetőbb volna, mert megláthatnánk a gyerekek egyéni értékeit. Valamint még egy érdekes dologra felhívja a figyelmet: a való életben sokszor az érzelmi intelligencia és a mentális kiegyensúlyozottság visz minket előre, de sem a mostani oktatás során, sem pedig általánosságban a hétköznapokban nem fektetünk ezekre elegendő hangsúlyt.

A kamaszkor nehéz időszakai

A tinédzserkor az „énkeresés”, a személyiségformálódás egyik legintenzívebb szakasza, a könyvből idei is illik egy gondolatsor:

„A kamaszt a sodródástól nem a szülői fegyelmezés, hanem a kisgyerekkorban megkapott személyes érzelem védi meg. Személyes érzelmet kapni, elfogadni és viszonozni – ez érzelmileg igényessé tesz. Az érzelmi igényesség úgyszólván akarata ellenére – védi a gyereket a személytelen kapcsolatoktól, a sodródástól.”

A szülök kapcsolata

A szülők egymás iránti érzései és a családi együttlétekkor adott reakciói nagyobb mértékben határozzák meg a gyerekek érzelmi életét, mint ahogy az első pillantásra látszik, mert legyen akármilyen kicsi is az a gyermek a ki nem mondott, elrejtett szavakat is érzékeli. Ezért tanácsolja Vekerdy a tiszta és egyértelmű kommunikáció alkalmazását, akkor is, ha a szülők kapcsolata nem a legszeretetteljesebb.

Érzelmi biztonság

A könyv rámutat arra, hogy a család által nyújtott érzelmi biztonság sok mindent kibír. Egy érzelmileg biztos környezetben a gyerek, bármely életszakaszban megélheti saját kreativitását, boldogságát és szomorúságát. Vagy, ahogy Vekerdy írja:

„Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki jólétben nőhet fel, akit szeretet és ölelés vesz körül, az nem csak gyerekként, de felnőtt korba érve is sokkal sikeresebben veszi az akadályokat és könnyebben túljut az élet nehézségein.”

Örökérvényű segítség

Habár Vekerdy Tamás 2019 óta sajnos nincs többé köztünk, írásai és fennmaradt előadásai szinte örökérvényű segítséget nyújtanak azoknak, akik nyitottak a gyerekekkel való partnerségre. Általam ajánlott könyve is tartogat még jó néhány ötletet, érdekességet kicsikkel, nagyokkal és felnőttekkel kapcsolatban. Kellemes időtöltést kívánunk hozzá!

(Fotó: Bődey János / Index)