2022. júl. 02. Lebán Csenge
Az ártatlan trilógia egyetlen hét alatt elolvastatta magát velem. Nem ez volt az első olvasmány, aminél azt éreztem, hogy ha csak három szabad percem is akad, a facebook gyors átpörgetése helyett inkább olvasok néhány oldalt. Viszont eddig az életem során nem sok olyan történet volt, amiért reggelente fél órával előbb felkeltem, csak hogy még munka előtt kicsit tovább haladhassak a cselekményszálakkal. R. Kelényi Angelika regénysorozata teljesen magába szippantott.
Az 1600-as évek elején járunk. Az első részben (A grófnő árnyékában) a máig hírhedt Báthory Erzsébet csejtei várudvarába kalauzol minket az írónő, ahová a főszereplő, Fabricius Flóra (az ártatlannak titulált) azért utazik, hogy eltűnt nővérét megkeresse. Szóbeszéd kering arról, hogy az udvarban egyre több lány szívódik fel nyomtalanul, így a lány retteg, hogy testvére is erre sorsra jutott. Megannyi rejtély tárulkozik fel előtte, és a velencei származású nyomozó, Lorenzo Mariani segítségével szeretné kideríteni, hogy vajon ki áll a – mint kiderült – gyilkosságok mögött. A történetből megtudhatjuk, hogy az írónő miképp foglal állást a grófnő bűnösségi kérdésében, melyre ugyebár ma, a 21. században sem tudunk pontos, egyértelmű választ adni. Csupán elképzelések vannak arról, hogy a csejtei úrnő valóban véreskezű mészáros volt, vagy egy rendkívül rosszindulatú cselszövés áldozata.
Az ártatlan második részében (Bűnös örömök városa) a két fiatal Velencébe utazik, pontosabban menekül a Csejtén történt dolgok végkimenetele miatt. Flóra és Lorenzo megtörten, traumákkal a háta mögött hagyja el Magyarországot egy nyugodtabb élet reményében. Itáliában azonban újabb botrány és veszély várja őket. A dolgok addig fajulnak, míg sajnos ismét menekülniük kell.
A harmadik rész (A párizsi nő) Párizsban játszódik, egy „kedves” ismerősnél, ahol a fiatalok meghúzhatják magukat addig, míg kicsit elcsendesednek a dolgok Velencében. Sejthető volt, hogy vendéglátójuk kisebb-nagyobb kellemetlenségeket okozhat, hiszen Lorenzo már régről ismerte a hölgyet, alattomos személyiségével együtt. Arra azonban egyikük sem gondolt volna még legrosszabb rémálmaiban sem, hogy a fények városa kis híján az életüket követeli.
Mindhárom kötet egy-egy hatalmas, izgalmas, ám veszélyes kalandot ír le, melyekbe Flóra és Lorenzo akaratukon kívül csöppennek bele. Ezek az események összehozzák őket, minden egyes tragédia és minden siker által közelebb kerülnek egymáshoz. Mégsem találjuk szembe magunkat rögtön egy szerelmi történettel. A romantikus szál végigvonul a három részen, de csak a végén teljesedik be úgy, ahogyan az olvasó várja. Így az eleve izgalmas cselekmény mellé a szerelmi szál is felcsigázza az érdeklődést. A regény meglehetősen korhű, beszámol az érintett városok, országok kultúrájáról, szokásairól, népéről. Megismerhetjük az akkori emberek habitusát, gondolkodását, és szinte megdöbbenünk azon, hogy már akkor is mennyi, de mennyi cselszövés, fondorlatosság, számítás hálózta be az emberek – de leginkább – a nemesek mindennapjait. Jócskán bemutatkozik a kor minden hátránya, de természetesen az idilli szépségek is.
Felejthetetlen olvasmány azok számára, akiket érdekel a történelem. Leginkább ebbe a műfajba sorolnám. Természetesen romantikus is, de nem túlságosan. Egy fiatal lány érzelmei vannak taglalva három köteten át, azonban a testi szerelemről nem számol be túl részletesen, ami igazán fontos, azt az olvasó képzeletére bízza. A történet sok helyen bizarr, nekem már szinte krimi (bár nem is vagyok hozzászokva a műfajhoz). Egészen borzasztó belegondolni, hogy akkoriban mi minden szörnyűség megtörténhetett, így ez is olyan történet, aminek olvasása után hálát adhatunk saját korunk apró gondjainak és kényelmének.
Aki teheti, ne hagyja ki Az ártatlant! Kár lenne.
(Képforrás: Magyar Szerzők könyvei blog)
