2022. nov. 14. Farkas-Csamangó Tekla
Amikor írok magam vagyok, önmagam vagyok gondolatokkal, problémákkal, sikerekkel, boldogsággal, bánattal. Én vagyok, aki pötyög a billentyűzeten, és mégsem én, mert a karakterek előbb-utóbb önálló formát öltenek. De vajon, hogyan segít a kreatív írás eligazodni a mindennapi életben?
Mára már egészen köztudott, hogy a meséknek rendkívül jó hatásai vannak az egészséges énkép kialakítása, a problémamegoldás és a pozitív életszemlélet területén. Hiszen a népi gyökerek, az irodalom és az olvasás a kreativitást és a belső képeket ösztönzik. Hasonló a helyzet az írással is. Nem hiába mondják, hogy akik gyerekkorukban vagy tiniként naplót írnak és azt vissza is olvassák, azok a későbbiekben valószínűleg könnyebben fogadják el kudarcaikat. Mert a naplóírás nemcsak szép emlék, hanem az események feldolgozását is megkönnyíti.
Ám manapság sok kutatás foglalkozik azzal, hogy az egyesszám harmadik személyben (E/3-ban) megalkotott történetek terápiák és saját élmény alapú foglalkozások során is bevethetők. Ha pedig valaki csak úgy szeret írni, a történeteiben valahol rábukkan önmagára, és az is előfordulhat, hogy saját maga oldja meg az addig komolynak és lehetetlennek hitt gondjait.
Hogyan lehetséges ez?
A kreatív írás, a szereplőkön keresztül megélt események egyfajta távolságot tartanak köztünk és a belső énünk, valamint a világ között. Vagyis lehetőséget adnak arra, hogy kívülről szemléljük a döntéseinket, az erősségeinket, a gyengeségeinket és észrevegyük, tudatosítsuk a körülményeinket is. Ekkor olyasmit is megláthatunk, amit máskülönben nem.
Ez a perspektívaváltás abban is előrelépés, hogy feltérképezzük a kapcsolatainkat és objektíven lássuk a problémáinkat, illetve a sikereinket. Hiszen másnak mindig könnyebb tanácsot adni.
Szinte hétköznapi eset az bármelyik ember életében, hogy remek tanácsot ad a barátjának, testvérének, kollégájának egy égető kérdés vagy privát gond megoldásában, de ugyanebben a helyzetben önmagát már nem tudja támogatni. Előfordul, hogy azért, mert nem fogadja el, hogy hibázhat, vagy túl sokat vár el. Netán azért, mert nagymértékben befolyásolják az érzései, így homály fedi az általában egyszerű megoldást.
Következésképpen, ha beleírjuk magunkat egy történetbe, kreálunk magunkból egy szereplőt, akire egy narrátor, mesélő „ő” szemüvegén keresztül tekintünk, sokkal hamarabb boldogulunk az életünkkel. Mert az agyunk úgy kezd bánni ezzel a karakterrel, mint egy másik emberrel. Ennélfogva kézzelfoghatóbbak, áthidalhatóbbak lesznek a gondok, érthetőbbek és reálisabbak a sikerek, de még mások szemszögére is ráláthatunk.
Alkalmazás a gyakorlatban
Ami számomra egy véletlen tapasztalat volt, azt szakemberek tudományos alapokra helyezték, mert ők tudták, mit és hogyan keressenek, hiszen egész másként érzékelik a szituációkat. A Mindset Pszichológia szaklap egyébként sokszor kitér az írásra, mint kreatív formára a gyógyításban, és néhányszor gyakorlati ötleteket is ad.
Példának okáért azt javasolják segítsük elő az írással a strukturált gondolkodást, vagyis a rendszert, amit később átláthatunk. De egy másik bevett ötlet, hogy a napunkat napló formájában, ám harmadik személyben vessük papírra, majd idővel akár olvassuk is újra. Esetleg írjunk mesét, amibe beleszőjük a minket foglalkoztató kérdéseket. Habár ez rendszerint az írás során magától, mintegy észrevétlenül is megtörténik.
Véletlen tapasztalat
Ha már véletlen tapasztalatot emlegettem, úgy illik, hogy ki is térjek rá, ami természetesen egy személyes élményemhez kötődik.
Kamaszként mindig volt néhány füzetem, amiket telis-tele írtam novellákkal, kisregényekkel, kitalált szereplőkkel. Habár a karakterek külsőleg, sőt sokszor szándékosan belsőleg sem hasonlítottak rám, egyik alkalommal azt vettem észre, hogy a főszereplőm gyakorlatilag ugyanazzal a problémával küzd, mint én, csak egy kicsit színesebb, izgalmasabb kiadásban. Ráadásul ő meg is oldotta azt, amin én hetekig képes voltam rágódni. Abban a pillanatban, amikor erre rádöbbentem, elhatároztam, én is úgy reagálok, mert, ha neki ment, nekem is menni fog.
Ekkor ébredtem rá, hogy az alkotás és (kreatív) írás mögött több lehet, mint sima hobbi. Bár a sztorik azóta sem lettek nívósabbak, én pedig azóta sem váltam íróvá, van egy fantasztikus tükröm, amibe néha nehéz belenézni, mégis előrevisz az életben.
Igaz, hogy a terápiás alkalmazás jóval nagyobb távlatokat nyit és komolyabb keretek között működik, akár szakemberrel, akár a hétköznapokban egyedül, érdemes kipróbálni, hogyan írhatjuk meg magunkat.
[U3]https://mindsetpszichologia.hu/
