2021. okt. 28. Tollas Tímea
Mindannyiunknak vannak álmaink. Az álmok adnak erőt a mindennapokra, általuk fejlődhetünk, jobb emberré válhatunk, hiszen ösztönzőleg hatnak ránk. Sokak szerint álmokból lehetetlenség és egyben nagy ostobaság felépíteni egy egész életet, én azonban nem így gondolom. Amennyiben elég erősen hiszünk magunkban és nem ismerünk lehetetlent, bármilyen cél is lebegjen a lelki szemeink előtt, megvalósíthatóvá válhat, méghozzá pillanatok leforgása alatt!
Nem szükséges hinni a csodákban, sem a vonzás törvényében. Magunkba és az álmunkba kell bizalmat fektetni és igenis hinni abban, hogy elérhetjük azt. Semmi sem könnyű a mai világban, de kellő motivációval, akaraterővel és önbizalommal bármire képesek lehetünk.
Kislánykori álmokból valóság
Még csak 24 éves vagyok, de már egészen kicsi koromban volt egy hatalmas vágyálmom, amely akkoriban még inkább aranyosnak és egyben megvalósíthatatlannak tűnt: könyvet szerettem volna írni!
Kisebb mesékkel és rövidebb rímekkel, versekkel kezdtem és bármennyire is csodabogárnak tartottak eleinte az osztálytársaim, én nem hagytam abba. Ez tett boldoggá. Azt éreztem a sorok írása közben, hogy nem szöveget írok a fehér papírra, hanem kimondatlan vágyakat, régen elfeledett, ám valahol mégis mélyen, bennem gyökerező történetekről és meglátásokról vallok. Ekkoriban 12 éves voltam és sokszor éreztem, hogy a magány és az elhagyatottság érzése hűvös szellőként fúj át rajtam.
Képzeljünk el egy nyúlánk, akkoriban már 165 cm magas kislányt, aki nem tudott azonosulni önmagával. Félt a kortársai véleményétől, ugyanakkor elhatározta, hogy bármibe is kerüljön, véghez viszi azt a célt, amit évekkel ezelőtt megálmodott magának.
Talán nem árulok el túl nagy titkot azzal a kijelentéssel, hogy a mai gyerekek sokkal kegyetlenebbek és rosszindulatúbbak, mint a felnőtt társaink. Így történt, hogy igen hamar az aljas kis gonoszkodások és a fondorlatos csínytevések céltáblájává váltam. Áldozat lettem egy olyan világban, ahol egy korombeli társam sem értett meg. Azt hiszem, akkor tört meg bennem valami, amely csírájában fojtotta el minden korábbi próbálkozásomat arra, hogy beintegrálódhassak egy közösségbe. Egy közösségbe, ahová sosem fogok igazán beleilleni.
Az évek teltek-múltak, én pedig a folyamatos bizonyítási vágytól fűtve egy fagyos, februári napon csupán pár nap alatt megírtam egy kis könyvet.
Az inspirációm fő forrása
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy honnan jött az ötlet, hogy egy motivációs, segítő könyvet hozzak létre? A válasz pedig egyszerű: elkezdtem figyelni a környezetemet, magamban próbáltam elemezni és megérteni a körülöttem lévő embereket. Mi hajtja őket? Vajon miért viselkednek így? Mégis mitől ilyen fásultak és elkeseredettek? Miért nem elégedettek az életükkel?
Zavartan és értetlenül álltam a tény előtt, hogy mindenki egyfajta bús beletörődéssel éli a kis életét. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom a munkás életet, így fél éven keresztül igyekeztem még többet megtudni a mai emberek mindennapjairól, érzéseikről és a lelki világukról. A nagy pozitivitás és lelkesedés, amellyel eleinte nekiindultam ennek a “kalandnak”, gyorsan elpárolgott.
Bárhová is vetett az utam, mindenhol ugyanazzal a keserű közönnyel találkoztam. Csalódott lettem és a sok negatív élmény ellenére elhatároztam, hogy ha nem is tudom megváltani a világot, azért egy kis vidámságot belecsempésznék. Mivel sütni nem tudok, így az édes, örömteli kis cukrászda ötletét gyorsan elvetettem és helyette megírtam a Porcukor című kis könyvet.
Az írás teljes fázisa alatt a körülöttem lévő életunt, motiválatlan és fásult emberek sokaságából, illetve mindennapjaikból merítettem inspirációt a könyvhöz. Nem regény, így nincsenek benne elvarratlan szálak, sem valós karakterek, csupán a kendőzetlen igazság a mai világunkról.
Néhol fájó igazságokra derítettem fényt, ezután pedig következhetett a megoldás. Az alap ötletem egy olyan könyv megalkotása volt, amely támaszt tud nyújtani a nehezebb napjainkon is, mellettünk áll akkor is, amikor úgy érezzük, minden összeesküdött ellenünk és kevésnek érezzük magunkat.
A nehéz időszakokból szerettem volna kiutat mutatni az olvasó számára. És még egy kis titok: bevallom, ez a könyv egyfajta terápiás jelleggel is íródott. Egy nehéz időszakban segítséget jelentett számomra az, hogy papírra vethettem a gondolataimat.
Úgy érzem, őszintén mondhatom most azt, hogy ahhoz, hogy erőt tudj adni másoknak, nem kell feltétlenül rengeteg tapasztalattal rendelkezned. A kor itt nem számít. Csakis a nézőpontod és az, hogy milyennek szeretnéd látni a világot.
Egy kis ízelítő a könyvhöz
Ez a motivációs, pozitív üzenetekkel teleszőtt kis könyv nem pusztán egy feltételes elmélkedés, vagy művészi okfejtés az üzleti élet és a sikeres emberek nehézségeiről. Több annál. Egy vallomás és egyben segítség mindazon emberek számára, akik úgy érzik, hogy bele roppannak a megfelelésbe, abba, hogy igazán elismertek legyenek. Segítség és támasz minden élethelyzetben. Pozitivitásra sarkalló lélekmelengető. Egy csipet elismerés. A kellő porcukor adag egy ízetlen süteményhez. Ösztönző szavak, hiányolt mondatok a mindennapokra. Néhol fájdalmas igazságok. Mindannyiunk által ismert élethelyzetek.
A könyvben 40+1 ajándék napon keresztül minden egyes napra találsz majd egy apró üzenetet, amely segít az utad során. A kis üzenetek célja, hogy erőt és nyugalmat árasszanak.
Minden napi üzenet alatt üresen van hagyva egy kis hely, hogy feljegyezhesd a gondolataidat, érzéseidet egy-egy témával kapcsolatban. Teljesen szabad kezet kapsz a könyv olvasása során. A színes, vidám és néhol igen szarkasztikus illusztrációk pedig még a legnehezebb napjaidon is megmosolyogtatnak majd. “
A Porcukor című könyv már kedvezményesen előjegyezhető, november 8-tól pedig a könyvesboltok polcain is megtaláljátok!
Kellemes olvasást és édesebb, pozitívabb mindennapokat kívánok Mindenkinek, aki megszavazza a bizalmat és elolvassa a Porcukrot!
