Ezt kell figyelembe vennünk, ha állatott ajándékoznánk karácsonyra

2022. dec. 14. Lebán Csenge

Közeleg a karácsony, mindenki az ajándékválasztás lázában ég. A mai kényelmes világban egyre nehezebb olyan ajándékot választanunk, aminek a másik fél őszintén örül, egyúttal hasznosnak is bizonyul. Talán jó ötletnek tűnik kisállatot ajándékozni az alkalomra, azonban ez nem mindig sül el úgy, ahogyan azt várnánk.

A karácsonyt követő időszakban rengeteg esetről hallani, hogy az ünnepre ajándékozott, megunt állatok menhelyen, vagy rosszabb esetben utcán kötnek ki. Miért történik ez? Magyarországon sokan még mindig nem értették meg azt, hogy az állat intelligens, érző lény, aki ugyanúgy ragaszkodik a családjához, várja a törődést, mint az ember. Így fordulhat elő, hogy a decemberben még aranyoska, „jó ötletnek tűnt” állatból felesleges, „nem erre számítottam” állat válik.

Nem arról van szó, hogy tilos karácsonykor állatot örök befogadni. Csupán arról, hogy megalapozott, jól meggondolt, felelős döntést hozzunk. Egy négylábú családtag hosszú évekre, akár évtizedekre való elköteleződést jelent, éppen úgy, mint egy gyermek. Csak azért, mert karácsonyi ajándékként került a családba, még nem lesz vele problémamentes az élet, és ugyanúgy nem dobhatjuk ki, ha meguntuk, mint ahogyan a gyermekünket sem dobjuk el magunktól (normális esetben), miután vállaltuk.

A két leggyakoribb gondolat, amely ha megszületik a fejedben, azonnal vesd el az ötletet:

„Hogy fognak örülni a gyerekek!”

A legtöbb esetben talán azok az állatok húzzák a rövidebbet, akiket gyereknek adnak ajándékba (karácsonykor és húsvétkor is). Az öröm garantált! De a kitartó gondoskodás is az? Pusztán az, hogy a csemete régóta kiskutyáért, kiscicáért könyörög, még nem elég indok arra, hogy azt meg is kapja. A legnagyobb felelősség itt a szülőre hárul. Meg tudja-e tanítani a gyermekének, hogy hogyan kell gondoskodni arról az állatról, el fogja-e mondani neki, hogy „te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”? Ha a gyermek nem lesz képes mindezt egyedül végigvinni, kapni fog-e megfelelő támogatást a szüleitől!? Ha ezek közül bármelyikre a válasz nem, akkor eszünkbe se jusson állatot ajándékozni a gyereknek, akárhogyan is könyörög érte. Ha úgy gondoljuk, mégis állattal szeretnénk örömet okozni gyermekünknek, akár meglátogathatunk egy állatmenhelyet is, persze némi ajándékkal a kezünkben. Jót cselekszünk, hiszen az eledelnek takarónak, és egyéb állatnak szükséges dolgoknak a menhelyi dolgozók és az állatok is nagyon örülnek, és csemeténk sem marad ki a jóból, hiszen minden bizonnyal akad néhány olyan állat, akit meg lehet szeretgetni.

„Jó lesz a mamának/papának, legalább nem lesz egyedül!”

A második leggyakoribb vétek, amikor időseknek ajándékozunk állatot. Azért, mert szerintünk jót tenne neki az állat társasága, még nem biztos, hogy ezt ő is így gondolja. Lehet, hogy eleve nem is szeretne háziállatot. Vagy ha szeretne is, de az egészségügyi állapota nem engedi, talán van benne annyi, hogy azt mondja, ebből az okból kifolyólag nem vesz magához állatot. Nem dönthetünk helyette, hiába gondoljuk véleményünket helyesnek. Rengeteg kutya köt ki lánc végén ez miatt. Fellöki a mamát, papát, elhord és megrág mindent, a nagyszülők már nem bírnak vele. Ha nem akarunk ilyen sanyarú sorsra ítélni állatot, jobb, ha nem visszük el a nagyszülőkhöz az ő beleegyezésük nélkül. Arra is gondolnunk kell, hogy az idősek tudják-e, mit jelent a felelős állattartás. Ők nem ebben a korban nőttek fel, nem biztos, hogy elég tájékozottak. Hiába szeretne a mama jelzőkutyát, hogy ugasson, ha azt eleve megkötve szeretné tartani. Ebben az esetben szintén nekünk kell észnél lennünk, és felvilágosítanunk őket a megfelelő körülményekről. Akkor egyezzünk bele a kisállatvállalásba, ha segítséget tudunk nyújtani a nevelésében.

Mindezek ismeretében áldott karácsonyi készülődést kívánok!