2021. máj. 11. Tollas Tímea
Illatok. Tünékeny, ugyanakkor igazán meghatározó elemei az életünknek. Fontos pillanatokat fémjeleznek, régi, sokszor már elfelejtett emlékeket juttatnak eszünkbe. Általuk a múlt nem pusztán egy letűnt kor, hanem bármikor újra előhívható darabkája az egykori mindennapjainknak. Önmagunknak. A valódi énünknek, vagy éppen a vágyainknak.
Vannak illatok, melyek természetes módon a feledés homályába vesznek az idő előrehaladtával, míg egyes aromákat szándékosan felejtünk el. Túlságosan fájdalmas pillanatokat idéznek vagy éppen az általunk gyűlölt ismerőst juttatják az eszünkbe. A közmondás úgy tartja, hogy a szívünk nem felejt. Hasonlóan gondolkozom, csak éppen az illatokkal kapcsolatban. Hiszek benne, hogy a lelkünk nem hagy nyugodni, amikor megérzünk egy ismerős aromát vagy rosszabb esetben szagot.
A negatív élmény és a buké
Vegyünk például egy kisgyermeket, akiben rögződött egy negatív, már-már horrorisztikus élmény a gyerek orvossal kapcsolatban. A doktornéni minden évben, feltehetően ugyanabban az évszakban látogatta meg a kicsit. Az orvos parfümje volt az első olyan emlék, amelyhez a gyerek a fájdalmat és a rettegést társította. A doktornéni tündéri volt és a legdrágább, pink színű virágos beütésű, vaníliás Jimmy Choo kölnit használta? Nem számít. Cseppet sem. Az iszonyat és a hatalmas, fröcskölő injekciós tűtől való rettegés ugyanis teljesen beleivódott az agyába, amint elsőre megpillantotta az orvost.
Amennyiben ez a negatívnak beállított személy még egy jellegzetes parfümöt vagy éppen erős illatú, figyelemfelkeltő tusfürdőt használt, a következő ilyen kötelező védőoltás alkalmával még valódibb lesz majd a sokk a gyermek számára. Bárhogy is magyarázzuk egy 6-7 évesnek, hogy ez a javát szolgálja és nem kell félni, mert csak egy szúnyog csípést fog érezni, ő már a parfüm első kifújt illatfelhőjétől köddé válik és utána a víz özön.
A legérdekesebb tény azonban, hogy amikor már nem ismétlődik meg a negatív élmény többé, a gyerek, aki azóta 23 éves felnőtté cseperedett, még mindig retteg és leveri a hideg veríték, ha ugyanezzel az illattal találkozik bárhol. Tegyük fel, hogy már régen nem fél a hegyes tűtől, sem az orvosoktól, mégis benne marad ez a rémálom. A rémálom pedig akkor elevenedik meg igazán, ha a kiskori emlékkel társított illatot érzi. Ugye milyen különös és megdöbbentő ez az egész folyamat? Pontosan így működünk, már évezredek óta.
Szerelem a parfüm iránt
Sokan gondolják úgy, hogy azok vagyunk, amit megeszünk. Én azt vallom a kiskori orvosos incidensem sokkoló hatása óta, hogy azok vagyunk igazán, amit magunkra fújunk. Puritán módon hangozhat, de hidd el, így van. Hiszen ez vesz körbe minket a nap 24 órájában. A bőrünkön kicsapódó illatok és a parfümünk markáns jegyei és tónusai hatással vannak ránk. A személyiségünkre és a viselkedésünkre is. Akár hisszük, akár nem.
Nem véletlenül vannak odáig a franciák, különösen a párizsiak a jó illatú, minőségi kölniért. Egész vagyonokat képesek otthagyni a parfümériák és a drogériák pénztárainál, csak hogy a kedvenc, számukra tökéletes illatukat megvegyék. Hogy pontosan miért teszik ezt?
Talán azért, mert annyira azonosulni tudnak egy-egy finom aromával, vagy virágos beütéssel. Talán a nagymamájukra vagy egy régi szerettükre emlékezteti őket az a kis színes üvegcse. Másokra valóságos ajzó szerként hat. Sosem tudhatjuk, kiből mit vált ki és milyen érzéseket szít egy illat. Előszeretettel javasolnám minden érdeklődő és a témával behatóbban foglalatoskodni szándékozó számára a Parfüm: Egy gyilkos története című könyvet és filmet. Nincsenek szavak, amelyek élethűbben és kézzelfoghatóbban le tudnák írni vagy ki tudnák fejezni az illatok és a parfümök jelentőségét, mint a fenti műalkotás.
Ínycsiklandó ételek és ízek fogságában
Sokunk szívéhez azonban nem az orron keresztül vezet az út, hanem a hason át. A nagyi régi, jól bevált receptje alapján készült gőzölgő húsleves és az a mennyei, szaftosan tocsogó hortobágyi palacsinta. Ugye érezzük máris, hogy a nyál szinte összefutott a szánkban e sorok olvasása közben? Nem csak a szavaknak és a jelzőknek van ilyen pavlovi hatása, hanem az ételhez társított ízeknek és illatoknak is. Az ételek illata emlékeket idéz fel a legtöbbünkben. Egy-egy nyári tábor menzájának a megnyugtató, ismerős ételei nosztalgikusan romantikus vagy éppen kellemes pillanatokat idézhetnek fel. A jó öreg gulyáslevesről pedig a mindennél jobban szeretett nagypapánk és a forró ölelése juthat az eszünkbe.
Minden íz és étel egy kaland és aki belekóstol, hagyja, hogy az élet vezesse. Néhol keserű vagy savanyú aromákat tartogat, máskor azonban bódítóan édes és angyali ízekkel kínál.
Egy dologban biztos vagyok, ha illatokról és ízekről van szó: érzelmeket és vonzalmakat lehet alapozni pár fújásnyi Chanel N5 parfümre vagy éppen az ibolya egyszerű, de letisztult illatára. Bizonyos illatok és ízek forró, megállíthatatlan vágyat és olykor szexuális késztetést ébresztenek bennünk, míg más bukéktól a világ másik végére szaladnánk legszívesebben. Undor és vágy. Hát ezt műveli velünk pár ártatlannak vélt fújás a kedvenc üvegcsénkből vagy egy harapás a kedvenc tortánkból. Ínycsiklandó, szinte pokolian csábító illatok vonzásában élünk nap, mint nap. Adjuk át magunkat az élvezeteknek és hódoljunk a legkedveltebb szokásainknak az illatok és mámorító ízek rengetegében!
