2020. okt. 02. Szűrös Ivett
Vannak, akik kitartóan hangoztatják, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa. És igazuk is van. De persze csak részben. A sors ugyanis néha kiszámíthatatlan. Bárkivel történhet egyik napról a másikra olyasmi, ami felborítja az addig megszokott életét. Akár egyetlen előre nem látható, kiszámíthatatlan történés is az oka lehet annak, hogy elindulunk lefelé a lejtőn. Ezt jó észben tartani! Ezért alkalom és lehetőség szerint segítsünk a rászorulókon.
„Szemhunyásnyi idő alatt hajléktalanságba lehet sodródni, és (…) a lehetetlenség határát súrolja az onnan való visszatérés.”
Lakner Zoltán
Az emberekre – tisztelet a kivételnek – jellemző, hogy könnyen ítélkeznek, vagyis az előzmények és a körülmények ismerete nélkül alkotnak véleményt másokról. Ez pedig az egyén adakozáshoz/adományozáshoz való hozzáállására is befolyással van. Persze aki akar és tud, az ad, nem pedig kifogásokat keres, bírál vagy kritizál. Elég sokan vallják például azt a nézetet, hogy azért nem adnak a koldulóknak és a hajléktalanoknak pénzt, mert úgyis italra kell nekik… Nos, csak halkan kérdezem, és akkor mi van? Nem mindegy, hogy a másik kenyeret, tejet, vagy egy kupica szíverősítőt vesz a kalapjába dobált összegből? Mi a különbség?
Jómagam antialkoholista vagyok, de nem ítélek el azért egy fedél nélkül élőt, mert italba fojtja a bánatát. És igen, a legtöbb embernek bizony keményen meg kell dolgozni azért, hogy a felszínen maradjon. A szó szerinti semmiből, vagyis a „nincsből” azonban nagyon nehéz újra talpra állni. Persze van, akinek sikerül, de ahhoz hatalmas elhivatottság, kitartás és lelkierő szükséges. Elítélhetünk-e valakit azért, mert nem elég erős, hogy a nulláról új életet kezdjen? Vagy pedig azért, mert elutasítja a felé nyújtott ételt, és helyette inkább pár száz forintot kér – vélhetően italra? Ami nekünk az aznapi nasi, az a másiknak egy adag búfelejtő ára. Nem ismerjük az előzményeket, nem tudhatjuk, hogy miért került utcára az illető. Lehet, hogy rossz ember, aki megérdemelte a sorsát, de az is előfordulhat, hogy csak a körülmények áldozata. Persze beszédbe lehet elegyedni vele, de az sem biztos, hogy ezzel előrébb leszünk. Messziről jött ember ugyanis azt mond, amit akar. Mi pedig vagy hiszünk neki, vagy sem.
A koldusok és a hajléktalanok mellett rengeteg ember sétál el naponta. Egyesek közömbösen haladnak el mellettük, mások lenéző pillantásokat vetnek rájuk, de azért akadnak olyanok is, akik néhány érmével megszánják őket.
Javaslat: Egyébként is, de az utcán, főleg a zsúfolt helyeken és a tömegközlekedési eszközökön fokozottan kell vigyázni értékeinkre. Ha ugyanis valaki nem elég elővigyázatos és éber, akkor könnyen zsebtolvaj áldozatává válhat. A nyílt utcán nem tanácsos elővenni a pénztárcát sem. Amennyiben szoktunk adakozni koldusoknak és hajléktalanoknak, akkor érdemes például a boltban visszajáró aprót a zsebünkbe tenni, így amikor legközelebb elhaladunk egy rászoruló mellett, odaadhatjuk neki azt.
