A kevesebb néha több

2020. aug. 04. Szűrös Ivett

Manapság nagyon sok ember éli úgy az életét, hogy késztetést érez megosztani a napi történéseket a közösségi oldalakon. De mégis mire jó ez? Mi értelme életünk jelentéktelenebb eseményeit is a köz tudtára adni?

Bizonyára mindenkinek volt már legalább egy, de inkább több olyan ismerőse, akinek a sorozatos, vég nélküli posztjaitól a legszívesebben a falnak ment volna. Szerencsére már le lehet állítani személyek, oldalak, csoportok követését, így a számunkra zavaró vagy idegesítő bejegyzésekkel sem kell lépten-nyomon találkoznunk a hírfolyamban. Persze attól még kedvelhetünk valakit, hogy nem vagyunk kíváncsiak például arra, mikor és mit eszik. A követés leállítása nem zárja ki azt, hogy a való életben jól kijöjjünk a másikkal. Egyszerűen csak arról van szó, hogy egy idő után már nem csak unalmassá, de zavaróvá válnak egyes ismerősök sorozatos és ráadásul legtöbbször ugyanabban a témában posztolt bejegyzései.

Az is gyakori a közösségi oldalakon, hogy egy-egy gyermek életét egészen a születésétől fogva végig lehet követni. Természetesen minden szülőt, nagyszülőt büszkeséggel tölt el, ha az utód valami újat, meglepőt vagy vicceset produkál. De nem lenne elég az emlékezetes pillanatokat a családi fényképalbumnak megörökíteni? Egy kicsi gyermek nem tud beleszólni abba, hogy fényképet osszanak meg róla valamely közösségi oldalon. Mi lesz később, ha tudatára ébred, hogy az egész gyermekkora „közönség” előtt zajlott? Persze nem arról van szó, amikor az emberek olykor-olykor megosztanak egy képet például a gyermekük születésnapi partijáról vagy éppen az első iskolanapról. Itt is, mint mindenhol a mértékletesség a lényeg. És persze az, hogy később ne kerüljön a felnövekvő generáció a közösségi oldalakon fellelhető kiskori képei miatt kellemetlen vagy kínos szituációkba. Sokan szégyellik például azt, ha gyermekként túlsúlyosak voltak, vagy esetleg készültek róluk kifejezetten előnytelen képek is. Az ilyen fotókat senki sem látja szívesen viszont magáról, különösen nem az interneten. A kamaszok pedig rendkívül sérülékenyek, így számukra még inkább kínos lehet, ha ezeket bárki megtekintheti.

Bár sokan a közösségi oldalakon „élik” az életüket, azért nem árt tisztában lenni vele, hogy ennek bizony negatív következményei is lehetnek. Bizonyára sokak számára ismeretes az a „mondás”, hogy ami egyszer az internetre felkerül, az örökre ott is marad. Nos, kis túlzással bár, de ez valóban igaz. Törölni ugyanis lehet egy meggondolatlanul közzétett posztot, ám arra már nincs garancia, hogy arról valaki nem készített például képernyőfotót, vagy nem mentette le. Ezért akár fiatal, akár idősebb felhasználóról legyen szó, tisztában kell lenni bizonyos íratlan szabályokkal, melyek betartásával nem érheti hátrány a jóhiszemű felhasználót. Vannak persze olyanok is, akik éppen a megbotránkoztató vagy visszatetszést keltő bejegyzéseikkel akarnak feltűnést kelteni, (nagyobb) ismertségre szert tenni.

Akárhogy is, amíg egy-egy poszttal csak saját magának árt az ember, a saját felelőssége, azonban amikor másnak is hátránya származhat belőle, annak akár jogi következményei is lehetnek.