2022. aug. 11. Lebán Csenge
Széchenyi István, a legnagyobb magyar – emlékezhetünk a jelzőre az iskolából, vagy bármilyen kulturális műsorból, ahol csak a gróf szóba kerül, hiszen nevét a legtöbbször így emlegetik. Na de mit is tett ő valójában Magyarországért? Miért érdemli meg a dicsérő szavakat?
Széchenyi István rengeteget tett hazánk felvirágoztatásának érdekében. Erről részletesen tanulhattunk az iskolapadban, de említőleg néhány jelentős lépést felsorolnék: ő honosította hazánkban a lóversenyzést, ő hozta létre a Nemzeti Kaszinót, az ő jóvoltából történt meg a Tisza szabályozása, illetve a gőzhajózás, közbenjárása által nyílhatott meg az első magyar nyelvű színház, megalapította a Magyar Tudományos Akadémia alapját, a Magyar Tudós Társaságot, melyhez egy évi jövedelmét is felajánlotta adományként. És a sort még folytathatnám megannyi kisebb és nagyobb tettel, melyekkel előmozdította Magyarország modernizálását.
Fontos tudnunk azonban, hogy pályafutása és ötleteinek fogadtatása nem folyt teljesen zökkenőmentesen. Nem minden esetben fogadták javaslatait tárt karokkal, sokan kritikusan bírálták nézeteit. Az ifjú Széchenyi ugyanis már pályafutása előtt megbélyegeztette magát balul elsült szerelmi kalandjával, melyben testvérbátyja, Pál feleségét, Caroline Meade-t kompromittálta. Ezzel idejekorán kiváltotta a mágnások rosszallását. Csakugyan, amikor későbbi feleségét, Seilern Crescence-t tüntette ki figyelmével, aki akkor még Zichy Károly neje volt. A lóversenyzésre és a kaszinózásra utazásai során figyelt fel Angliában, és amiért Magyarországon is honosítani akarta őket, sokan úgy ítélték, Széchenyi majmolja az angolokat. Azzal sem nyerte el a nemesek tetszését, amikor magyar nyelven szólalt fel az országházban, hiszen akkoriban a nemesek nagy része (köztük Széchenyi István) nem tudott rendesen magyarul, inkább csak törték, illetve azt értették, amit felmenőiktől tanultak, és nem is nagyon tartották fontosnak használatát. Persze, volt, aki szerint dicséretes tett volt a magyar országgyűlésen magyarul beszélni, de olyan is volt, akikből ez csak ellenszenvet váltott ki. Szintúgy, amikor felajánlotta egy évi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság, mint nyelvművelő intézmény megalapítására. Bár sokan követték példáját és hozzájárultak, voltak olyanok is, akik hivalkodásnak minősítették a nagyvonalú felajánlást. Ezen az estén naplójába is csak annyit írt:
„A kerületi ülésen beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem.”
Mindezt azért is írtam le, mert sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a hős Széchenyi micsoda hátrányból indult, és micsoda küzdelmeket kellett megvívnia, mire az ország elismerte munkásságát, és mire Kossuth Lajos a magyarok legnagyobbika jelzővel illethette. Valahogyan nekünk is így kellene hozzáállnunk dolgainkhoz. Széchenyi István példáján okulva láthatjuk, hogy aki híven ragaszkodik elképzeléseihez és nézeteihez, az előbb vagy utóbb eléri a célját, és elnyeri a jogosan kijáró elismerést és tiszteletet.
Egyúttal könyvet is ajánlanék a témában. Bakóczy Sára: Cescence, Széchenyi menyasszonya. A történetben Crescence szemszögéből ismerhetjük meg a fiatal Széchenyit és az akkori Magyarországot, politikai kérdéseivel és nemesi világával együtt. Az írónő rendkívül valósághűen ír, hiszen rengeteg forrásból dolgozik, többek között gróf Széchenyi István naplójából, és egyéb levelekből, dokumentumokból, melyek az utókornak fennmaradtak. Fentebb megosztott ismereteimet én is ebből tanutam, s mivel érdekesnek véltem, szerettem volna elsősorban nem mint könyvajánlót, hanem mint egy igazi hazafi küzdelmeit tanulságképp megosztani. De azért ajánlom a könyvet! Akit érdekel a magyar történelem, és a valaha valóban élt magyar nemesi családok története, annak tetszeni fog.
