2021. júl. 18. Márton Eszter
Vadász, tengerész, katona, újságíró, kalandor és nem utolsó sorban író. Ez volt mind Ernest Hemingway, akinek páratlanul szövevényes és fordulatos életének eseményei adták az alapot híres novelláihoz és regényeihez.
„ Nincs olyan hű barát, mint egy könyv. ”
Ernest Hemingway
Az a mende-monda járt róla hogy, miután megírt egy művet, azt újra átolvasta és kihúzogatta a felesleges szavakat – legfőképpen a mellékneveket – és csak a legszükségesebbeket tartotta meg, hogy a lehető legminimalistább hatást érje el.
1899. július 21-én született egy jómódú polgárcsalád sarjaként. Már középiskolában megmutatkozott az irodalom iránti vonzódása. Kifejezetten sportos fiatal volt, akinek tanulmányi eredményei is kiválóak voltak. Elég hamar ki is próbálta magát újságíróként. Ezek a hatások örökre meghatározták írói stílusát, melyre jellemző a tömörség, ami mindig sokkal nagyobb mondanivalót hordoz magában, mint ami olvasható. Írói hitvallása az úgynevezett jéghegy-elv volt. Hitte, hogy a sallang nélkül megírt művek csak a jéghegy csúcsát jelentették, a sorok közötti olvasás elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük mélységét.
Apja tiltakozása ellenére részt vett az első világháborúban az olasz fronton, ahol közeli szemtanúja volt a háború borzalmainak és első találkozásai a halállal örökre beivódtak emlékezetébe és hatással voltak témáira. Lélekjelenlétét nem veszítette el éles helyzetekben sem, így az olasz kormány a katonai bátorság ezüst érdemrendjével jutalmazta bátorságáért, mivel egy alkalommal saját sérülései ellenére egy sebesült katonát behúzott a menedékhelyre. A megrázó eseményekkel zsúfolt életének egyik mélypontja volt, amikor apja tragikus hirtelenséggel főbe lőtte magát. Az író soha nem dolgozta fel igazán a veszteséget.
Írói sikerét Amerikában az 1925-ben publikált “A mi időnkben” (In Our Time, 1925) című novellasorozata indította el. Minimalista írói stílusát hamar megkedvelte a közönség. Az öreg halász és a tenger című műve 1954-ben meghozta írójának az irodalmi Nobel-díjat, ezt azonban nem tudta személyesen átvenni, mert repülőgépével lezuhant Afrika fölött, a Murchison-vízesésnél. Bár komoly sérüléseket szenvedett, csodával hatályos módon a balesetet túlélte.
A mű Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott heroikus küzdelmét mutatja be, amelyben a főhős Hemingwaynek, az emberről alkotott végső gondolatát is megfogalmazza:
„…az ember nem arra született, hogy legyőzzék… Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”
Mentális állapota azonban megsínylette a szélsőséges, sokszor megrázó történéseket, amelyekkel élete túl volt zsúfolva. Erősen ivott, míg végül a mértéktelen ivás alkoholizmussá fajult. Súlyos mániás depresszióval küzdött, melyre elektrosokkos kezelést is kapott. Ez nem javított, inkább csak rontott állapotán, mely állapot végül elvezetett ahhoz, hogy apja sorsát követve 1961. július 2-án főbe lőtte magát.
Írásainak leginkább férfias jellege járult hozzá népszerűségéhez, illetve a nagy közönség előtt zajló, kalandokkal, veszélyekkel, szenvedélyes szerelmekkel teli élete. Hagyatékában sok kézirat maradt, ezek nagy részét azóta kiadták, művei mai napig világszerte kedveltek és széles körben olvasottak.
