2021. jún. 10. Márton Eszter
Amrita Shel Gil magyar származású indiai festőművész, sokak csak az indiai Frida Kahlóként emlegetik. Csupán 28 évet élt, noha művei halhatatlanná tették. Napjainkig alkotásait Indiában nemzeti kincsként őrzik, ennek ellenére a hazai köztudatba még nem került az őt megillető helyre.
Családjánál sokszínűbbet keresve sem talán az ember. Édesanyja Gottesmann Marie-Antoinette zongoraművész magyar, zsidó, francia és német felmenőkkel rendelkezett, egy körutazás során szeretett bele édesapjába, Umrao Singh Sher-Gilbe, a szikh, nemesi származású filozófus és fotográfusba, aki nem utolsósorban egy ősi indiai maharadzsa család leszármazottja volt. A pár az első világháború kitörését követően előbb a Budai-hegységbe, majd Dunaharasztiba telepedett le. Amrita, akinek neve nem véletlenül jelent halhatatlant a hindu mitológia szerint, 1913-ban látta meg a napvilágot.
Tehetsége a rajzolásban már nagyon fiatalon megmutatkozott, ezért szülei rajztanárt fogadtak mellé. Művészeti tanulmányait Firenzébe, Párizsba folytatta, ám ezeknek sokszor elbocsátás lett a vége viharos természete miatt. Lázadásként aktokat festett, nem tűrte, ha korlátok közé szorították sem a művészetét , sem pedig szexualitását. Igazi rebellis, szenvedélyes személyisége hamar felszínre tört. 16 éves korára már felnőtt nőként viselkedett és öltözködött, bár nem volt egy szokásos szépségideál, erotikus vibrálásának nem tudtak ellenállni a férfiak. Szerelmi kalandjai nem ismertek határt, partnerei között nem csak férfiak, szép számmal nők is szerepeltek.
Az alig 20 éves lányt 1933-ban a Fiatal lányok című festménye egy csapásra híressé tette és elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét. Az egyetlen ázsiai és a legfiatalabb festő lett, akit a Szalon tagjává választottak. A posztimpresszionizmus követői közé tartozott, példaképei Paul Cézanne, Paul Gauguin és Amedeo Modigliani voltak. Őt azonban India vonzotta igazán, ott érezte magát leginkább művésznek, így 1936-ban elindult keletre, hogy gyökereit felfedezze.
„Csak Indiában tudok festeni. Máshol nem vagyok természetes, nincs kellő önbizalmam. Európa Picasso-é, Matisse-é, Braque-é és másoké. India csak az enyém.”
Mikor visszatért Magyarországra 1938-ban, hogy újra találkozzon gyerekkori szerelmével, Egan Viktorral (aki nem mellesleg édes unokatestvére volt), környezete megdöbbenésére és szülei heves tiltakozása ellenére a két fiatal kijelentette, hogy összeházasodnak. Szeptemberben a házaspár tovább költözött Lahoréba. Férje itt rendelőt nyitott, ő pedig műtermet rendezett be. Nappali fénynél festett, kerülte a mesterséges megvilágítást. Vitalitása és munka kedve kiváló volt, sorra festette a remekműveket. Buzgón készült a december közepére tervezett kiállítására, amikor a szomszédaiknál elfogyasztott vacsorát követően rosszul lett. A hirtelen rátörő betegség nagyon súlyosnak bizonyult. Két napig szenvedett, férjén kívül nem látta más orvos, teljesen kiszáradt. Már kómában volt, amikor barátaik olyan szakembereket kerestek, akik ismerték a trópusi betegségeket. Késő volt. Amrita Sher-Gil két hónappal 29. születésnapja előtt, 1941. december 5-én meghalt. Testét másnap hagyományos indiai rítus szerint elégették, hamvait pedig a Ravi folyóba szórták, így halálának oka örök rejtély maradt. Anyja a férjet vádolta gyilkossággal, és azonnal feléledtek a tiltott abortuszról szóló pletykák is.
Tragikus hirtelenséggel távozott el, azonban ez a rövid, de minden szempontból szenvedélyes élet megújította az Indiai festőművészetet és bár tehetségét csak halála után ismerték el igazán, ma képei dollár-milliókért kelnek el világszerte.
