2021. ápr. 24. Márton Eszter
A képzőművészet gyümölcsei mindig érdekes betekintést nyújtottak egy adott korba vagy az emberi lélek rejtélyes világába. A Sikoly című alkotás egészen biztosan szerepel a világ legismertebb festményei listáján. Hogy megértsük, hogy egy mű hogyan válhat halhatatlan szimbolikus alkotássá, érdemes feltárni alkotójának kivételes személyét, életútjának érdekes epizódjait.
Edvard Munch norvég származású művésznek, már egészen fiatalon mérhetetlen fájdalmakat kellett elszenvednie. Édesanyja halálakor mindössze 5 éves volt, nem sokkal később testvérét, Sophiet is elveszítette. A szörnyű tragédiák hatására apját folyamatos pánikrohamok kínozták. Edvard maga is sokat betegeskedett. Így írt erről a nehéz időszakról:
„A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek.”
Nem véletlenül választotta a művészi pályát, hiszen szorongásait, szélsőséges érzelmeit csak így tudta őszintén kifejezni. Nagynénje hatására, aki maga is festő volt iratkozott be christianiai Királyi Művészeti Iskolába. Szerelmi ügyei is meglehetősen viharosak voltak. Egy tehetős christianiai borkereskedő leányával viszonya csúnya véget ért. Szakításuk után a lány azt hazudta haldoklik, kívánságára Edvard meglátogatta. A lánynak azonban kutya baja nem volt, revolverrel a kezében megfenyegette a művészt, hogy maradjon vele. A heves dulakodásban a pisztoly elsült és lövés bal keze ujjának utolsó percét leszakította.
Kiállításai Norvégiában és Berlinben is sokszor botrányba fulladtak szélsőséges stílusa miatt. Leghíresebb képe a Sikoly 1893-ban került bemutatásra Párizsban, ezzel vált az expresszionizmus egyik előfutárává. A mű egyébként a Természet sikolya című festménysorozat része, melyek mind a halálfélelmet jelenítik meg festőien. A kép zsenialitása abban rejlik, hogy tökéletesen tükrözi a 20. századi ember elszigeteltségét, magányát. Munch művészete ekkor teljesedett igazán ki és ekkor talált rá, a sajátosan stilizáló, szecessziós hatásra, ami későbbi művészete alapját képezte. Naplójában így ír a művész a kép megalkotása előtti élményeiről:
„Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.”
További érdekessége a képnek, a sokáig vita tárgyát képző, a kép bal felső sarkában felfedezett felirat: „Csak egy őrült festhette.” Infravörös technológiával végül sikerült az ügy végére pontot tenni és kiderült, hogy nem egy rosszakaró volt az elkövető, hanem maga a művész.
Alkotásait, melyeket leginkább életének tragikus eseményi inspiráltak, a szorongás, depresszió, és a halál szellemével való küzdelem érzése járta át. Ezek ellenére meglehetősen hosszú életet élt, utolsó alkotó éveiben stílusa jelentősen lecsillapodott, letisztulttá formálódott. A Sikoly, és ez által alkotójának nagysága örökre bevésődött a művészettörténet és a köztudat emlékezetébe.
