2022. ápr. 24. Tollas Tímea
Nehéz világban élünk. Olyan világban, ahol nőnek lenni egyszerre csapás és öröm. Csapás, hiszen hiába írjuk és olvassuk azt mindenhol, hogy ez itt a 21. század, amikor úton-útfélen sokszor közönybe és elutasításba ütközünk. Hallottál már kifejezetten nők számára kialakított parkoló helyekről? Nem érezted disztingválónak és furcsának, esetleg megalázónak? Tapasztaltad már azt egy állásinterjú vagy bármilyen felsővezetői pozíció megpályázásakor, hogy már alapból hátrányból indulsz?
Érezted már magadat olyan kicsinek és jelentéktelennek egy férfival való beszélgetés alkalmával, hogy legszívesebben elsüllyedtél volna szégyenedben?
Én igen. Nem is egyszer. Mintha röntgennel világítottak volna át, a testem minden kis porcikája megfeszült, miközben magamon éreztem a vizslató szempárokat. Nem hibáztathatóak csupán a férfiak, hiszen legtöbbször mi nők is lenézzük és megítéljük egymást. A férfiakhoz hasonlóan a kinézet alapján elhamarkodottan döntéseket hozunk másokkal kapcsolatban, hagyjuk, hogy a felgyorsult, sokszor kegyetlennek és érdektelennek tűnő világunk elnyomjon minket. Ilyenkor előszeretettel dagonyázunk a saját magunk által generált önsajnálat pocsolyájában, miközben lenne kiút. Mindig van kiút.
Nem szükséges feministának lenni ahhoz, hogy manapság egy nő úgy érezze, hogy nehezen boldogul. A rossz hír az, hogy a körülmények legtöbbször nehezen vagy éppen alig változtathatóak meg körülöttünk. Azonban mindennek két oldala van, így a jó hírem az, hogy a saját hozzáállásunk alakítható és szabadon változtatható. Bármikor.
Úgy érzed, elfáradtál a mindennapos bizonyítási spirálban? Túl sok mindent csinálsz egyszerre és nem becsülnek meg? Úgy látod, hogy lehetetlenség nőként helytállni a 21. század kacskaringós útvesztőiben? Az alábbi cikk elolvasása után bízom benne, hogy mérhetetlen erővel és rengeteg inspirációval leszel gazdagabb. Olvass a bátorságról és a kitartásról!
A sorok olvasása közben ne lepődj meg, ha egy meleg érintést fedezel fel a válladon. Emmeline Pankhurst női szüfrazsett büszke tekintete most éppen rajtad állapodott meg, innentől pedig csakis rajtad múlik, hogyan folytatod tovább az életedet. Nőként, anyaként, harcosként, amazonként, aki bármire képes. Aki bármikor lenyűgöz másokat és hatással van rájuk. Éppen úgy, ahogyan egykor Emmeline is.
A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a döntés, hogy jelenleg létezik fontosabb dolog is, mint a félelem
Mi, nők szeretjük magunkat függetlennek, megállíthatatlannak és erősnek érezni. Ha igazságtalanság ér bennünket, mindannyian másként reagálunk. Van, aki felcsattan és az őt ért bántalmakért bosszúval vagy éppen gonosz tettekkel fizet meg. Vannak olyanok, akik befelé fordulnak és depresszióba vagy éppen mélabús magányba burkolódznak. Talán ez a legveszélyesebb mind közül.
A cikk ihletője és egyben hősnője azonban azoknak a nőknek a táborát erősítette, akik fel mertek szólalni egy nemes ügy érdekében. Mert beszélni akkor, amikor mindenki más hallgatott és félt. Küzdött az egyenjogúságért egy igazságtalan, kirekesztő társadalomban. Felállt, amikor a földre taszították és másoknak is segítő kezet nyújtott. Az én hősöm, akire szeretnék hasonlítani nem más, mint Emmeline Pankhurst, XIX. századi nőjogi aktivista.
Egy igazabb valóság margójára: Emmeline Pankhurst törekvései
Lehet panaszkodni a jelenlegi világunkra és a problémákon rágódni, azonban egy dolgot nem árt tudatosítani magunkban: az, hogy mi nők most szabadon szavazhatunk, dönthetünk a párkapcsolatainkról, a képviselőnők segítségével felszólalhatunk egy országgyűlésen vagy éppen megszakíthatjuk a nem kívánt terhességünket, több igazán bátor és kitartó nőnek köszönhető. Az ő áldozatuk és küzdelmük vezetett el oda, ahol ma tartunk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy egytől-egyig tisztelettel és alázattal tartozunk a szüfrazsett mozgalom tagjainak.
Ez a cikk éppen azért született, hogy erőt meríthessünk az életükből, megtanuljunk kezelni első látásra lehetetlennek tűnő helyzeteket, hiszen a lehetetlen Emmeline Pankhurst számára egyet jelentett a lehetőséggel. A változtatás képességével.
A szüfrazsettekről bizonyára mindannyian tanultunk még történelem órán, ha pedig már jobban el is merültünk ebben a témában, akkor biztosan láttuk a 2015-ben készült zseniális filmet, amely „A szüfrazsett” címet viseli. A szüfrazsett női harcosokat jelentett a XIX. század derekán, amikor az ambíciókkal rendelkező, kitartó nők úgy döntöttek, elég volt az elnyomásból.
Közülük is kiemelkedett Emmeline Pankhurst, aki a mozgalom élére állt és küzdött nem csak saját magáért, de minden egyes nőért. Érted. Értem. A világunk nőiért.
Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy mégis hogyan jutott el idáig ez a nő, mégis mi sarkallta arra, hogy kiálljon mindenki elé és megkérdőjelezze az addig működő társadalmat? Vajon mi hajthatta, mi éltethette? Ezekre a kérdésekre Emmeline életrajzában kell keresni a választ, ugyanis a szüleinek törekvései már egészen kiskorában nagy hatással lehettek az akkor még csak cseperedő, ám lassan nővé kislányra. Szülei a rabszolgaság ellen harcoltak és oszlopos tagjai voltak a nők szavazati jogát támogató csoportoknak is.
Ahogyan a kis Emmeline cseperedett, ráébredt arra, hogy mi az, ami számít a világban. Nem kellett buzdítani ahhoz, hogy érzékelje a körülötte lévő igazságtalanságot, amelyek megadták az alapot ahhoz, hogy a későbbiekben a női mozgalom élére álljon. Teljes mellszélességgel támogatta a nők szavazati jogát, miközben azért küzdött, hogy a nők megbecsült, teljes értékű tagjai lehessenek a társadalmunknak.
24 évvel idősebb férjét, Richard Pankhurst-öt Manchesterben ismerte meg. A férfi hasonló törekvései és igazságérzete még szorosabbra fűzték a köztük kialakuló gyengéd érzelmi szálakat. Számos szervezet tagjai voltak, gyakran tartottak politikai gyűléseket és igyekeztek mindent elkövetni annak érdekében, hogy egy napon a nők egyenlőek lehessenek a férfiakkal.
Emmeline életéből sokat tanulhatunk, példája és áldozata minden korban aktuális lesz. Bízom benne, hogy kitartása, ereje és lélekjelenléte még a legbátortalanabbakat is arra készteti, hogyha igazságtalanságot vagy elnyomást érzékelnek maguk körül, ne féljenek lépéseket tenni. Hiszen ne feledjük: sosem nagy lépésekre volt szükség a történelem során, sokkal inkább kicsi, ám annál biztosabb, őszinte léptekre. Olyan nőkre, akiket nem lehet cellák mögé zárva némaságra ítélni. Olyanokra, akiket nem lehet eltántorítani a céljaiktól. Olyanokra, akik merik hallatni büszke hangjukat, kiragadva ezzel egy népet az igazságtalanság vas karmai közül.
Emmeline Pankhurst éppen ilyen nő volt. Hatalmas példakép mindenki számára. Törekvései és élete során hozott áldozata pedig nem bizonyultak hiábavalónak, hiszen 1928-ban sikerült elérnie, hogy a brit nők is szavazati jogot kaphattak.
Merítsünk erőt Emmeline életéből és ne feledjük, hogy a lehetetlen a nők számára sosem létezett és jelenleg sem létezik, még ha a feje tetejére is áll a világ.
