2022. jan. 09. Tollas Tímea
Ha szenved a lelkünk és gyötrődünk, azt a test jelzi először és különböző betegségek formájában adja a tudtunkra, hogy nem ártana kicsit lelassítani. Tudat alatt talán mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a mókuskerékszerű, túlhajszolt életmód egyáltalán nem helyes, a javunkra meg aztán végképp nem válik, azonban cselekedni már nehezebb.
Felgyorsult a világ és vele együtt mi is. A külső nyomások, a sürgető munkahelyi időbeosztás, az egyre jobban elhatalmasodó stressz hatására pedig a szervezetünk kénytelen reagálni.
Az állandóan felmerülő stresszhelyzetek és a mérgezett egér módjára rohangáló mindennapjaink miatt a legtöbbször sajnos az étkezést is háttérbe szorítjuk. A félórás ebédszünetekbe nem fér bele a jóízű, elsősorban élvezetet nyújtó táplálkozás, hiszen sokszor még arra sincsen igazán időnk, hogy megnézzük, pontosan mit is eszünk, milyen ízek dominálnak az ételben, milyen emlékeket ébreszt bennünk ez az élmény. Élményről ebben az esetben pedig már szó sincs, hiszen a reggelik, ebédek és vacsorák egyfajta kényszerű, jól esőnek egyáltalán nem mondható, szükségszerű folyamattá aljasulnak.
Eleinte igyekszünk minél gyorsabban elkészíthető fogásokat az asztalra tenni, viszont egy kis idő elteltével ráébredünk, hogy még arra a 15 perces főzésre sincs időnk. Vár a munka, a telefon kérlelhetetlen csipogással jelzi, hogy ismét egy ügyfél van a vonalban. Az ebédnek pedig lőttek. A következő étkezésnél már azt hisszük, okosabbak vagyunk, így hát gyors éttermektől rendelünk különböző tartósítószeres, bő zsírban tocsogó, fehér lisztes termékeket. Mellé megiszunk egy jó kis energia italt, vagy egy nagy csokoládés shaket.
Mit sem sejtve, „boldogan” folytatjuk a munkánkat, miközben éppen azt konstatáljuk, hogy most végre igazán jól laktunk. Igen ám, de arra már nem gondolunk, hogy az egészségünknek ezalatt a röpke 13 perc alatt hatalmas károkat okoztunk. Fő a mértékletesség, tartja a mondás, azonban mi már régen túl vagyunk ennek a bölcsességnek az elemzésén.
Viszont mint mindig, egyszer eljön a fordulópont! Amikor egyik nap arra ébredünk, hogy a gyomrunk hullámvasút szerűen liftezik fel-alá, az ételektől rosszul vagyunk és még egy kanál levestől vagy teától is elefánt méretűre puffadunk, akkor jövünk rá a lényegre. Valamit elrontottunk. Méghozzá nem is kicsit.
Orvostól orvosig rohangálunk, míg meg nem állapítják, hogy refluxszal, gyomorfekéllyel, étel intoleranciával, irritábilis bélszindrómával vagy rosszabb esetben akár gyulladásos bélbetegségekkel állunk szemben.
Hiába a bűnbánat és a sok sírás, a helyzetünket megoldani már nem tudjuk. Éppen ezért a legfőbb dolog, amit jelenleg tehetünk az egészségünkért, az az, hogy jobban odafigyelünk arra, mit, mikor, hányszor és hogyan eszünk?
A rettegett laktóz és glutén
Nem szükséges orvosi diplomával vagy dietetikusi szakvizsgával rendelkezni ahhoz, hogy rájöjjünk, a glutén és a laktóz sokszor nem a barátunk. Sok orvos álláspontja szerint az emberek úgy általánosságban nehezebben emésztik meg a tejet, mint ahogy az megszokott lenne.
A fehér lisztes termékekkel majdnem ugyanez a helyzet, hiszen vannak, akiknek meg sem kottyan, ha egész életükben péksüteményekkel és hasonló ételekkel csillapítják az éhségüket. A többségnek viszont kialakul egy enyhe érzékenysége a gluténra, amely megnyilvánulhat hasi görcsök, esetleg hasmenés formájában is.
A pontos diagnózis és a bizonytalanság elkerülése érdekében az a legfelelősségteljesebb döntés ilyen esetekben, ha elmegyünk egy gasztroenterológushoz, aki alapos konzultáció és vizsgálat után dönthet a gyomor vagy béltükrözés, esetlegesen különböző vérvizsgálatok mellett. A vérvizsgálatokból kiderülhet, ha a betegnek étel intoleranciája van, legyen szó akár gluténról vagy laktózról.
Érdemes minden esetben megfogadni az orvosunk tanácsát, megbízni a döntéseiben és követni, illetve szigorúan betartani az általa javasolt, sokszor nehezen tolerálható étrendet. Nem könnyű dolog lemondani a húsról, tejről vagy a fehér lisztről. Azonban ma már számos, nagyon finom gluténmentes és laktózmentes, illetve vegán termék létezik, amelyeket érdemes kipróbálni, ha ilyen problémával küzdünk!
Így ne bánj egy beteg emberrel – Az ételintolerancia és a krónikus betegség nem játék!
Mint ahogyan a legtöbb betegségnél, úgy az ételintoleranciával vagy más gyomor/bél problémákkal küzdőknél is nagy igazság a betegségek lelki háttere.
Krónikus betegséggel együtt élni nagyon nehéz, azonban nem lehetetlen küldetés. Az esetek többségében az okozza az érintettek számára a legnagyobb problémát, hogy a társadalom elítéli őket. Sokszor hisztisnek, válogatósnak, elkényeztetettnek, ételpiszkálósnak gúnyolják őket. Címkéket aggatnak rájuk és első látásra ítéletet hoznak felettük.
“Miért nem eszel egy kis pogácsát?”
“Az a kis hús nem fog megártani neked, ne finnyázz már!”
“Ebben a süteményben alig van liszt, nyugodtan kóstold csak meg!”
“Most ez a legújabb divat, hogy már glutént sem eszel?”
“Idd meg a tejet, ne flancolj!”
A fenti mondatok több életet tettek tönkre, mint amennyit helyre hoztak. Hiába a nagy segítő szándék, ha az érintettek komoly problémával állnak szemben, amelyre csakis az étrendjük teljes megváltoztatása lehet jótékony hatással.
Amikor legközelebb elkezdesz ítélkezni és ujjal mutogatni valakire, aki a helyi közértben a vegán vagy a gluténmentes ételeket keresi, jusson eszedbe:
Átállni sosem könnyű és egy józan eszű ember, aki ismeri az étel által nyújtott örömöket, önmagától sosem mondana le minderről! Valószínűleg nyomós indoka lehet arra, hogy így döntött, amihez neked és a többi embernek továbbra sincs köze. Éppen ezért tartsd tiszteletben a másikat és sose alkoss véleményt addig, amíg nem ismerted meg a teljes történetét!
Neked lehet, hogy az csak egy falat pogácsa, neki viszont akár az életébe is kerülhet, ha komoly ételintoleranciában szenved. Éppen ezért a tanácsom a következő: Ne az orvost játszd, hanem igyekezz minden erőddel azon lenni, hogy ember maradj!
