2022. márc. 31. Diós Anita
A fehér akácot sok vita övezi, hiszen invazív, behurcolt növényfajról van szó, ami igen agresszíven képes elbitorolni az őshonos növényeink élőhelyét. Vitathatatlan azonban, hogy számtalan remek tulajdonsága van, és gyógynövényként is remek hatásai ismertek!
Az akác pályafutása a világon
Valószínűleg sokaknak vannak gyermekkori emlékei arról, hogy miként csemegéztek az utak mellett illatozó, szorgos méhektől zsongó akácfürtök virágainak bibéiből iskolába menet, vagy éppen onnan hazajövet. Nemcsak mi gyűjtöttük azonban az illatos virágokat, hanem már igen korán felfedezte magának a népi gyógyászat is, miközben az akác mézének is kiváló hatásokat tulajdonítanak egyesek.
A fehér akácot őshazájában nagy tisztelet övezte. Az észak-amerikai indiánok már korán felfedezték az akác bizonyos hatásait, és alkalmazták is a növény egyes részeit gyógyításra. Talán csak azért nem vált még megbecsültebb gyógynövénnyé akkoriban a fa, mert bizonyos részei – így például a termése, hajtása, kérge és gyökere – viszont enyhén mérgező hatásúak. Ellenben éppen a kérgét hashajtó hatása miatt alkalmazták, s tisztítókúrák során „vetették be” a méreganyagok kiűzésére – amely felhasználását jelenleg azért senkinek sem ajánlanánk.
Az európai telepesek és felfedezők eleinte úgyszólván ügyet sem vetettek a növény lehetséges gyógyhatásaira, hiszen nagy örömmel fogadták a fehér akác elképesztően tág tűréshatárát, gyors növekedését, és persze a belőle nyerhető igen erős, strapabíró faanyagot. Éppenséggel, az akácot felhasználták a hajók szerkezetének stabilabbá tételéhez is, ami nagyban javíthatta az esélyeket az 1812-es brit–amerikai háború során is.
Európába a 17. század elején kerültek át az első akácmagok, amelyeket Franciaországban kezdtek ültetni, eleinte még a királyi kert díszítése céljából. Noha Európa nagy részén megvetette a lábát a faj, különösen Magyarország és Románia területén terjedt el tömegesen, hiszen mézelő növényként, gyorsan kitermelhető faanyagként, illetve tipikusan nálunk a homokos talaj megkötése céljából előszeretettel ültették.
Sajnos mára sok helyen kontrollálatlanul terjed, és mivel vegetatív szaporodása is rendkívül sikeres, néhol kiirtani sincsen lehetőség. Pedig a tájidegen faj számos más, értékes növényt szorít ki eredeti élőhelyéről, ezáltal veszélybe sodorva a biodiverzitást.
A fehér akác felhasználása, hatásai
Ízletes tea készülhet a fehér akác szárított virágából, amely a megfigyelések szerint enyhíti a köhögést, valamint nyákoldó, köptető, görcsoldó, gyomornyugtató, emésztésjavító, enyhe nyugtató, illetve hashajtó és vízhajtó hatása is lehet. Finom íze miatt érdemes például a náthás tünetek enyhítésére teakeverék részeként is használni – hárssal, bodzavirággal párosítva és egy kanál mézzel ízesítve például kifejezetten élvezetes ízhatást lehet elérni.
Ugyancsak jót tehet időszakosan az akácvirág tea fogyasztása azoknak, akik a túl sok gyomorsav okozta problémákkal, például refluxbetegséggel küzdenek, de éppen a gyomorsav-csökkentő hatása miatt a fehér akác teáját a fogyókúrázók is kedvelni szokták.
Elsősorban rövidebb, pár hetes kúrák alkalmával érdemes fogyasztani a fehér akác teáját, amely kúrák között javasolt legalább néhány hét szünetet tartani.
A forrázott virágzat mellett az akácból készült méz is igen pozitív hatással lehet az egészségre, amellett persze, hogy kiváló csemege is.
Fontos, hogy megbízható forrásból vásároljuk minden esetben a mézet, hiszen még mindig akadhatnak a szupermarketekben, boltokban is olyan mézek, amelyek előállítása erősen megkérdőjelezhető módszerekkel történt, például Kínában. Ugyancsak lényeges, hogy várandós nők és egy évesnél fiatalabb gyermekek ne fogyasszanak megfelelő hőkezelés nélkül mézet, mézes eledelt, mivel sajnos fennáll a botulizmus, egyfajta komoly ételmérgezés kockázata. A felnőttek szervezete a kórokozó baktériumot (Clostridium botulinum) többnyire bármilyen nehézség nélkül legyőzi, de az egészen pici babáknál és a magzatoknál sajnos nem mindig ez a helyzet…
Az akácméz mindenek előtt általános immunizáló hatása miatt értékes, de nagy hasznát vehetjük a felső légúti megbetegedések tüneteinek enyhítésekor is. Sőt, a bőrnek, hajnak, körömnek is nagyon jót tesz a fogyasztása, ráadásul a szem és a csontok egészségét is támogatja.
Az akác szárított virágzatát akár a forró fürdővízbe is tehetjük. Ilyen módon a stresszt, fejfájást segíthet enyhíteni, valamint beszámolók szerint akár az alvászavarok ellen is hatásos lehet.
Az akácvirág gyűjtése
Minden év májusa környékén egy-két hét áll rendelkezésünkre, ha magunk szeretnénk begyűjteni az fehér akác virágát. Különösebb előkészületeket nem is kell tennünk, mindössze arra érdemes figyelni, hogy ne az utak mellett, hanem tiszta, vegyszermentes környezetben szedjük le a virágzatokat. Esetleg a méhekkel „gyűlhet meg a bajunk”, hiszen a hasznos beporzó rovarok ugyancsak nagy örömmel látogatják a fehér virágokat, emiatt nem árt némi elővigyázatosság az akác gyűjtésekor.
A begyűjtött virágzatokat minél kevésbé érdemes mosni, ugyanis úgy akár a kellemes ízeket adó virágpor nagy részétől is megszabadulnánk. Ehelyett érdemes szellősen szétteríteni a napon a fürtöket, mert így a rovarok nagy része magától is el fogja hagyni a virágokat, míg a többieket egy gyors öblítéssel bírhatjuk távozásra.
A teának szánt virágokat száríthatjuk a napon, de akár alacsony hőfokon a sütőben is rásegíthetünk a folyamatra. Jól zárható üvegben, dobozkában több hónapig is eláll az alaposan kiszárított akácvirág. Mivel maga a virág tartalmazza a jótékony hatású összetevőket, így elcsomagolás előtt érdemes a virágzatokról eltávolítani őket – ezáltal a „felesleges” részek nem foglalnak el plusz helyet, és jobban ki is számíthatjuk, hogy mennyi virágot szánunk egy-egy adag teába.
Fehér akácot desszertnek!
Bár a nyers virágok nagy mennyiségben hányingert és gyomorpanaszokat okozhatnak, azért nem kell lemondanunk az akácvirágok fogyasztásáról sem. Ahogyan a bodza virágzatát, úgy a friss akácvirágzatot is elkészíthetjük palacsintatésztába mártva és kisütve, de az akácszörpöt és akácvirág zselét is érdemes lehet megkóstolni.
Az akácvirág palacsinta receptje
Hozzávalók
- Egy kosárnyi frissen gyűjtött akácvirágzat
- Két csésze finomliszt
- Egy csipet só
- Négy teáskanál cukor
- 2 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál szódabikarbóna
- 2 közepes méretű (M) tojás
- 2 csésze tej
- Porcukor
- Olaj a sütéshez
Elkészítés
Az akácvirágokat terítsük ki egy-két órára, majd óvatosan mossuk át egy szűrőben, hogy biztosan ne maradjanak benne rovarok. Kb. 5-10 perc alatt ezután hagyjuk őket megszáradni meleg helyen. Egy tálban keverjük össze az összes hozzávalót (az akácon és olajon kívül). Így egy palacsintatésztára emlékeztető, csomómentes állagú masszát kell kapnunk. Melegítsük fel az olajat, majd a tésztába mártott akácvirágzatokat süssük ki benne. Akkor lesz jó, ha a tészta nagy része már aranybarna, és kellemesen ropogósnak néz ki. A serpenyőből kivéve az akácvirág-palacsintákat itassuk fel a felesleges olajat egy papírtörlővel, majd porcukrozva tálaljuk őket.
