Lelkünk morzsái nyomában: Ne hajszold a boldogságot

2021. máj. 09. Tollas Tímea

A mai világban sokszor bizonytalansággal és elkeseredéssel szembesülünk. Összeroskadva üldögélünk az irodai gurulós székünkön és közben erősen morfondírozunk az életünkön. Az élet és a mindennapjaink értelmén. Vannak pillanataink, amikor annyira magával húz a sok negatívum és a bizonytalanság hulláma, hogy úgy érezzük, mindez nem is velünk történik.

Mintha nem lennénk jelen a saját életünkben. Mintha nem mi irányítanánk, hanem valaki más. Az önmagunkba való zuhanás és a depresszív gondolatokba kapaszkodás azonban nem vezet semmi jóra! A belső vívódások és a szüntelen harcok csak energiát vesznek el tőlünk, megfosztva a valódi örömtől és a reménytől is.

Hogyan legyünk valóban boldogok? Egy nehéz képlet

Nézzünk mélyen és lehetőleg őszintén önmagunkba, hogy mit látunk. Gyötrő gondolatokat, kétségeket valamivel kapcsolatban, esetleg kettős érzéseket. A legtöbben talán azon gondolkodunk el és tartjuk igazán fontosnak, hogy jó helyen vagyunk az életben, elégedettek vagyunk a párunkkal, kihívást jelent a munkák, azaz igazi szenvedéllyel végezzük e? Nagyon fontos feltérképezni az érzéseinket a jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatosan és ha szükséges, nem félni a változástól. Minden, amit jelenleg érzünk, kihatással van a mánkra és a holnapunkra. Ha hosszabb távon vizsgáljuk, akkor pedig az egész jövőnkre.

A legfőbb – talán meg merem kockáztatni azt is -, hogy evolúciós problémánk: folyton a boldogság után kutatunk megszállottan és túlságosan görcsösen. Nem hagyunk időt semmire, hiszen mindent azonnal akarunk. Amennyiben valami, vagy valaki nem váltja be a hozzá fűzött reményeinket, teljesen kétségbe esünk. Következik az összeomlás és a hibáztatás folyamata. Legtöbbször pedig nem saját magunkat hibáztatjuk, hanem a másik embert.

Hogy miért tesszük ezt? Azért, mert így sokkal könnyebb. Nem kerülünk bele a lelkiismeret furdalás szívszorító kálváriájába és nem is kell letörnünk az egónkból egy darabkát. Könnyedén mehetünk tovább, mintha mi sem történt volna. A rossz tapasztalatainkat elkönyveljük a másik ostobaságának és közben fel sem tűnik, hogy egy dolog miatt nem lehetünk sohasem igazán boldogok: Önmagunk miatt. Az érzelmi sivárságunk miatt.

Általában, amikor egy emberrel találkozom, az első kérdésem mindig az: “Hogy vagy ma? Hogy érzed magad?”. Erre az egyszerű és sokszor életet mentő kérdésre általában nem pozitív, erőtől és vidámságtól kicsattanó mondatot kapok válaszul, hanem éppen az ellenkezőjét. Véget nem érő panaszkodásokat, dühös szitkozódásokat és hibáztató megjegyzéseket, elkeseredett “Megvagyok, majd lesz jobb is” válaszokat.  Már itt megjelenik a sok negatívum és a problémák kupacként való gurítgatása. Ahelyett ugyanis, hogy letennénk egy problémát, erőltetett menetben visszük tovább. Mintha az apró sejtjeinkbe lenne kódolva, hogy sose legyünk boldogok. Hogy bármi rossz is történjék, kapaszkodjunk belé és ne eresszük el.

Nagy problémát jelent még sajnos az, hogy a legtöbben másokhoz hasonlítgatják a saját helyzetüket és a kis életüket is. Mérlegre téve a hiányzó érzéseket és tárgyi javakat versengenek a szomszéddal vagy éppen a családtagjukkal.

Sokan az egyszeri használati tárgyakban keresik a maradandó örömöt. Amint a leárazás feliratot látnak a boltokban, fejvesztve rohannak. Újabbnál újabb kacatok bezsebelésére veszik rá magukat és közben szentül meg is vannak róla győződve, hogy az adott termék által majd boldogabbak lesznek. Hogy hamar ráunnak? Sebaj, találnak majd valami menőbbet. Akárcsak a kisállatok, akiknek ideig-óráig mérhetetlen jókedvet okoz a legfrissebb csont, azonban pár nap, vagy hét elteltével újra kedvtelenül fetrengenek majd a szőnyegen. Ilyenek vagyunk mi is. Emberek ugyan, de valójában semmivel sem jobbak vagy okosabbak, mint házi kedvenceink.

Éppen ezért ösztönöznélek most arra, hogy a jövőben ne hajszold a boldogságot, hanem engedd, hogy észrevétlenül, puhán és nesztelenül bekússzon az életedbe. Ha úgy érzed, nehéz időszakon mész keresztül, ne szégyelld, hanem emelt fejjel, büszkén oldd meg az eléd gördülő akadályokat. A boldogságra pedig ne kötelező elemként tekints, hanem egy lehetőségre a vidámabb, igazibb életed és a céljaid felé!

Hidd el, ha nem keresed görcsösen a boldogságot, akkor megtalálod.