2021. ápr. 27. Farkas-Csamangó Tekla
Kihívásokkal élek, nem pedig akadályokkal, és ezeket csak én győzhetem le. Némi célzott támogatással persze. – Ez gondolatsor akkor fogalmazódott meg bennem, amikor megismerkedtem egy eszközzel, amit úgy hívnak gyógytorna. Azóta rájöttem, hogy az „eszköz” túl hétköznapi kifejezés. Hiszen nem minden az, aminek látszik…
Aki végzett már ilyen tevékenységet, tudja, hogy nem egyszerű nekifogni, mert kezdetekkor valamiféle fizikai problémával indul, ami igen szerteágazó lehet. Vállsérülés, bokaficam, műtét utáni testi lábadozás vagy veleszületett rendellenesség. Egy gyógytornász a maga szakértelmével valószínűleg ezeken kívül is sokféle esetet volna képes felvázolni. Viszont a lényeg általában ugyanaz: mindig a lehető legnagyobb mértékű fejlődést kihozni az adott állapotból.
Hogyan?
„Egy speciális, az izmokat szelektíven erősítő vagy nyújtó, az ízületek élettani körülményeit javító, az ízületek mozgásterjedelmét szélesítő, a statikai eltéréseket helyreállító mozgásanyag segítségével.”
Súlypont Ízületklinika
A legtöbb internetes portál hasonlóképpen ír a fogalomról, ami mögött számos fárasztó és izzasztó gyakorlat, illetve eszközökkel – mint például szalag, labda vagy kötél – kombinált mozgásfolyamat rejlik.
Mindezeken felül, ideális esetben mellettünk áll még egy vagy több emberközpontú és igen eszes gyógytornász, aki a feladatvariációk tekintetében aligha ismer határokat. Ráadásul a legnehezebb helyzetben is – elképzelhető, hogy mi sem értjük hogyan – sajnálat nélkül képes azt sugallni, nem vagyunk reménytelenek! Így a tornák jó hangulatban telhetnek. Ennek birtokában szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mint páciens.
Ám ezt nem mindenki véli így
Mert a kezelések során megtapasztaljuk korlátainkat és gyakran még a legapróbb mozdulat is bizonyos fokú fájdalommal jár. Ezért van, aki egyáltalán nem szimpatizál ezzel a lehetőséggel. Az orvos által felírt tornát időszakos gyötrelemnek tekinti, amin gyorsan túl szeretne esni. Valljuk be, ebben is megbújik némi igazság. Hiszen ki az, aki örömmel veszi, ha fáj valamije egy mozdulat vagy egy irányított tevékenység hatására? Erre a kérdésre a teljesen természetes reakció az, hogy: senki.
De gondolkozzunk el egy percre
Fájdalom és fájdalom között óriási a különbség. Egyrészt létezik az a fajta, ami álmatlan éjszakákat és problémás nappalokat okoz. Másrészt viszont jelentkezhet olyan is, amire lehet építeni, és amiből kiindulva javulás idézhető elő. A tornagyakorlatok többek között arra jók, hogy az elsőként említett fájdalomtípus a másodikká formálódjon, végül pedig, amennyire csak lehetséges megszűnjön.
Ennek ára van. Kellünk hozzá mi is, kell a kitartásunk, de megéri. Mert visszaszerezhetjük állóképességünket, egészségünket. Vagy legalábbis sokat javíthatunk rajta. Főleg, ha naponta szánunk rá egy kis időt és megismételjük a feladatokat, amiket tornatermi keretek között elsajátítottunk. Sőt segítségül hívhatjuk az internetet is videókért, amik bemutatják a helyes tornát. Bár ilyenkor érdemes körültekintőnek lenni, és utánajárni, hogy ki áll a kamera előtt.
Ám a gyógytorna a helyes mozgásnál is többet adhat
Ha rossz egészségi állapotunk árnyékot vet napjainkra, akkor még fontosabb, hogy örömöt leljünk. Megoldásközpontú tornával ez is lehetséges. Olyannyira, hogy a pozitív élménnyé alakult fizikai aktivitásnak hála, elkezdődhet bennünk az úgynevezett mentális akadálymentesítés.
Ez is egy fontos pillére egészségünknek és tévhit, hogy csak a környezetünknek kell rendelkeznie vele, valamint csak azoknak, akik semmiféle fizikális kihívással sem élnek. Ugyanis nekünk, betegeknek, pácienseknek éppoly szükséges belátnunk, hogy támogatás mellett, de csakis mi vagyunk azok, akik a legtöbbet tehetjük önmagunkért és sok minden rajtunk múlik. A gyógytorna és az azt irányító szakember pedig értünk van, nem ellenünk.
Így válhat egy gyötrelmesnek hitt időszak életre szóló segítséggé, aminek gyakorlatait újra és újra elővehetjük, hogy kiutat találjunk a nehézségeinkből.
