2020. okt. 09. Szűrös Ivett
A cikk címe egyben idézet is Ludwig Andreas Feuerbach-tól. Kevés olyan ember van, aki még ne hallotta volna e idézetet. A sokszor rohanó és stresszes mindennapokban azonban nem olyan könnyű betartani azt, hogy rendszeresen, változatosan és vitamindúsan étkezzünk.
A táplálkozáson belül rengeteg téma van, amiről rövidebb-hosszabb beszélgetéseket vagy éppen vitákat lehet folytatni. Ilyen például a főzni kontra rendelni/házon kívül enni. Az egyik, illetve a másik mellett hozhatunk fel érveket és ellenérveket, azonban számos egyéb tényező is befolyásolja, hogy valakinek éppen melyik a legmegfelelőbb.
Egyesek kifejezetten odafigyelnek arra, hogy egészségesen táplálkozzanak, míg másoknak ez egyáltalán nem lényeg, de vannak olyanok is, akik bár előnyben részesítenék a változatosabb, vitamindúsabb élelmiszereket és ételeket, ám anyagi okok miatt igyekeznek olcsóbb hozzávalókból megoldani a napi étkezéseket. Azok, akik az utóbbi csoportba tartoznak, csak ritkán rendelnek, vagy esznek házon kívül. Aki valamilyen (speciális) diétát követ, annak pedig általában szigorú étkezési szabályokat kell betartani, így nem mindegy, hogy mit és hol eszik. De az ételintoleranciával küzdő embereknek is a szokásosnál jobban oda kell figyelni a táplálkozásukra. Akinek muszáj spórolni az étkezéseken, aki diétázik, illetve akinek úgymond érzékenyebb a gyomra vagy az emésztése, annak célszerűbb otthon, maga elkészíteni az ételeket. Persze az sem mindegy, hogy valakinek csak a saját étkeztetését kell megoldania, vagy egy egész családét. Egy nagyobb família tagjai általában napközben óvodában, iskolában vagy a munkahelyen vannak, így sok esetben csak egyetlen étkezés a közös, ami általában a vacsora. És sokszor bizony csupán ekkor kerül a családtagok elé „normális”, vagyis megfelelő higiéniai körülmények között, válogatott hozzávalókból készített (meleg) étel. Az otthonról hozott szendvics és/vagy a menzai kaja nem feltétlenül nyeri el a gyerekek tetszését, ezért előfordulhat, hogy helyette inkább valami gyorskaját vesznek, ha éppen futja a zsebpénzből. A szülőknek se mindig jön be a munkahelyi étkezde vagy a közeli kifőzde kínálata. Akárhogy is, de enni kell. És általában az anyák feladata az arról való gondoskodás, hogy a családtagok akkor se haljanak éhen, ha házon kívül vannak. Uzsonnát csomagolnak, befizetik az ebédet, panaszt tesznek, ha a gyereknek nem ízlett az ebéd.
Egyébként a kalóriaszükséglet/-pótlás szempontjából az sem mindegy, hogy milyen munkát végez az ember. Lehet, hogy egy salátatál elegendő ebéd egy irodai alkalmazottnak, de nem biztos, hogy egy kétkezi építőmunkás is jóllakna ugyanazzal. Az ember mindenhol azt hallja és olvassa, hogy egészségesen kell táplálkozni, ám ennek gyakorlati megvalósítása nem mindig olyan egyszerű… A leggyakrabban idő- és/vagy pénzhiány áll a nem megfelelő étkezések hátterében.
