2021. márc. 18. Szűrös Ivett
Azzal már egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk, milyen fontos a gyermekek pénzügyi tudatosságra való nevelése, vagyis az, hogy – szép lassan a jó szülői példának és iránymutatásoknak, valamint saját szerzett tapasztalataiknak köszönhetően – megtanuljanak bánni a pénzzel. Ennek kapcsán röviden szó volt a zsebpénzről is. Mivel sok családban dilemmát okoz annak eldöntése, hogy a gyerekek kapjanak-e, és ha igen, mikortól, illetve milyen feltételekkel, most nézzük meg ezt a témát bővebben.
Először is fontos tisztázni azt, mit is jelent pontosan a zsebpénz. Ezt ugyanis nem szabad összekeverni például a tízóraira, ebédre vagy uzsonnára adott pénzzel. A szülőknek ugyanis kötelessége gondoskodni a gyermekek alapvető szükségleteiről, így az étkezések biztosításáról is. És ha otthon épp nincs olyasmi, amit a gyermek magával vihet az iskolába, akkor pénzt kell neki adni, hogy vehessen valamit az iskolai büfében, vagy a közeli boltban. Ezzel szemben a zsebpénz egyfajta plusz juttatás. A gyermek ebből fedezheti a saját extra igényeit: gyűjthet valami nagyobb dologra (pl. számítógépes játékra), vagy akár elköltheti azonnal (pl. édességre).
Adjunk-e egyáltalán zsebpénzt?
Vannak, akik úgy gondolják, hogy mivel mindennel ellátják a gyermeket, így neki magának semmit sem kell vennie, tehát zsebpénzre sincs szüksége. Mások szerint viszont igenis fontos, hogy az utódok rendszeresen (hetente, havonta) kapjanak egy bizonyos összeget, amiből azt vehetnek, amit akarnak. De kinek van igaza? A pénzügyi tudatosságra nevelésnek valóban fontos eszköze lehet a zsebpénz. A gyermekeknek ugyanis meg kell tanulni, hogy a pénz nem a fán terem. A szülőknek keményen meg kell dolgozniuk érte, ezért ők sem kaphatnak meg mindent. A zsebpénz lehetőséget biztosít, hogy a gyerekek megvegyék belőle extra kívánságaikat, és közben megtanulják becsülni a pénz értékét.
Hány éves kortól adjunk zsebpénzt? És mennyit?
Pontos életkort nem lehet meghatározni arra vonatkozóan, mikortól adjunk. Azonban egy kisiskolásnak, aki tud írni, olvasni és számolni, illetve ismeri a pénzérméket és a bankjegyeket, már nyugodtan adható. Az persze természetes, ahogy a gyerekek nőnek, úgy lesznek egyre nagyobb vágyaik, ezért az életkorral a nekik adott zsebpénz összegét is „illik” emelni. Arra is fel kell készülni, hogy az iskolások megbeszélik majd egymás között, ki, mennyit kap. És biztos lesznek olyanok, akik egy-egy ilyen beszélgetést követően azzal állnak a szüleik elé, hogy ők is többet szeretnének. Ilyenkor az életkoruknak megfelelően meg kell próbálni nekik elmagyarázni, miért csak annyit kapnak, amennyit, esetleg kilátásba helyezni, hogy idővel, illetve a család anyagi helyzetétől függően ez az összeg emelkedhet. Hamis ígéretet azonban soha ne tegyünk! Az csak csalódáshoz vezet.
Szabjunk-e feltételeket a zsebpénzhez?
Sok szülő úgy gondolja, hogy akárcsak neki a fizetésért, úgy a gyerekeknek is tenni kell valamit azért, hogy pénzt kapjanak. Egyfajta jutalmazási és büntetési eszközként használják a zsebpénzt. Vannak, akik csak a jó jegyekért és a házimunkában való segítségnyújtásért cserébe adnak némi pénzt. Egyébként nem. Más szülők pedig bár adnak zsebpénzt, de ha romlik a tanulmányi eredmény, vagy az utódok nem segítenek be az otthoni munkába, akkor csökkentik, esetleg teljesen meg is vonják. A szakembereknek eltérő álláspontja van azzal kapcsolatban, hogy helyes-e így ösztönözni a gyerekeket a tanulásra, illetve a házimunkára. Ugyanis inkább azt a tudatot kellene erősíteni bennük, hogy maguknak tanulnak, a saját jövőjük érdekében. Ami pedig a házimunkát illeti, abból életkorának megfelelően minden családtagnak, így a nagyobb gyermekeknek is ki kell venni a részüket. Miért fizetnének valakinek azért, mert kiporszívózta a saját szobáját? Természetesen más a helyzet akkor, amikor egy gyermek némi plusz pénzért cserébe elvállal egy olyan házimunkát, ami egyébként nem az ő feladata. Nézzük ezt egy példán szemléltetve: Egy kamasz szeretne valami drágább holmit megvenni, de a zsebpénzéből sokáig tartana összegyűjteni az árát. Felajánlja, hogy egy kis pénzért cserébe besegít a ház körüli teendőkbe, illetve a kertgondozásba, ami rendszerint apa feladata. A közösen, munkával töltött idő csak előnnyel jár. A kamasz úgy jut extra pénzhez, hogy tesz érte, és közben tanul is, a szülő-gyermek kapcsolat pedig erősödik. Azt persze mindenki maga dönti el, hogy feltételekhez köti-e a zsebpénzt. Ám mindenképpen érdemes átgondolni, valóban helyes-e ezt jutalmazási és büntetési eszközként használni.
Ahány ház, annyi szokás. Akár adunk zsebpénzt, akár nem, feltételekhez kötjük, vagy nem, de az elengedhetetlen, hogy a szülők közösen hozzák meg ezt a döntést, illetve mindig legyenek következetesek.
