Viszlát szerelem: 10 mondat, amit sosem szeretnél hallani egy pasitól

2021. júl. 02. Tollas Tímea

A szerelem és a párkapcsolat bizony nehéz terep az életben, éppen ezért nem árt, ha repkedés helyett igyekszünk tiszta fejjel átlátni a bonyolultabb helyzeteket, még akkor is ha nehéznek tűnik. Nem tudom, észrevetted-e, de ha végigmész az utcán, egyre kevesebb kézen fogva sétáló párt láthatsz. Amennyiben mégis felfedezel ilyen szerencsés embereket, közelebbről vizsgálva őket könnyen rádöbbenhetsz, hogy sokszor az egyik fél csak színleli, míg a pár másik tagja teljes erőbedobással igyekszik és látszik is rajta, hogy odáig van a szerelméért.

Írhatnám, hogy milyen meglepő és furcsa ez az egész kialakult helyzet, de sajnos egyáltalán nem lenne igaz. Kicsit sem furcsálljuk már ugyanis, hogy egy párkapcsolatban – tartson az bármennyi ideje is – az egyik fél jobban ragaszkodik a másikhoz, mint a kedvese. Ami a legérdekesebb az egészben, hogy sokszor még a jobban kötődő szerelmes férfinak vagy nőnek sem tűnik fel, hiszen ebben él már egy ideje. Annyira megszokottá válik az úgymond alárendelt fél számára ez a szituáció, hogy teljesen belekényelmesedik. Természetessé és megszokottá válik minden, pontosan, mint a reggeli rutinszerűen lezajló müzli evés.

A rózsaszín ködtől a hős szerelmes nem lát ki rendesen és bármilyen negatív viselkedési formát vagy mintázatot is tapasztal majd a párjától, csak egy rossz passznak, vagy múló kedélyállapotnak tulajdonítja.

Ez az egész folyamat pedig tovább folytatódik, mókus-kerék módjára beszippantva őket és talán ami a legszomorúbb: örök hazugságra késztetve mindkét félt.

Bántalmazó kapcsolat: a nő szemszögéből

Mi, nők szeretjük magunkat függetlennek, megállíthatatlannak és erősnek érezni. Folyton igyekszünk bizonyítani, meg szeretnénk felelni külső elvárásoknak, helytállni az élet minden területén. Kiemelkedőnek maradni, amikor tudjuk, hogy nem bíznak bennünk és a képességeinkben. Mókásnak tűnhet a kijelentés, de olyan, mintha így lennénk dekódolva.

Amennyiben egy férfi megpróbálja ezt elnyomni bennünk és abszolút a padlóra kényszerít, azt az önbizalmunk és bizony, a büszkeségünk sínyli meg. Eleinte lehet, hogy még semmi szokatlant nem tapasztalunk, de ahogyan gyűlik a feszültség és folyamatosan elnyomva, legyűrve érezzük magunkat a kapcsolatunkban, előbb vagy utóbb ki fogunk fakadni.

Az a nagy probléma, hogy rengetegen nem merjük bevallani, hogy rossz kapcsolatra fogadtunk. Nem hogy a környezetünkhöz, de magunkhoz sem vagyunk őszinték. Sajnos a hazug és nem őszinte embert előbb felfedik, mint a sánta kutyát, de mindenkinek szíve joga erről döntést hozni. Egy idő után minden nő belefárad a színjátékba. Van, akinél előbb, míg másoknál csak később telik be az a bizonyos kancsó. Én azonban arra ösztönöznélek, hogy ha boldogtalannak érzed magad, ne félj még ma egy nagy lépést tenni ez ellen!

Bántalmazó kapcsolat: a férfi szemszögéből

A mai világunkban egyre több nő érzi elnyomva magát, azonban most azokra gondolok, akik a munkahelyükön vagy a családjukban szenvednek az alárendelt szereptől. Az sem ismeretlen jelenség manapság, hogy egyes munkahelyeken megalázzák vagy akár szexuálisan zaklatják a nőket. A hatalomittas férfi vezetők sajnos úgy érzik, bármit megtehetnek, hiszen ők a fejesek és bármi is történjék az iroda falai között, az bizonyára nem fog kitudódni, mégpedig a felsőbb szerepkörük és pozíciójuk miatt.

Ehhez kapcsolódik szorosan a bántalmazó kapcsolat témája, mégpedig a férfi szemszögéből. Sokan meglepődhetnek, mert valami furcsa, általánosított sztereotípia miatt úgy gondoljuk sokan, hogy a férfiak sohasem lehetnek elnyomott vagy alárendelt helyzetben. Szeretném felfedni a teljes igazságot és lerántani azt a bizonyos leplet, ugyanis a férfiakra ugyanúgy igaz lehet ez a helyzet, mint nő társaikra.

A gyengébbik nem folyamatos frusztrációi és idegeskedései ugyanis valakin kell, hogy csattanjanak. Mi sem bírjuk örökké magunkban tartani a feszültséget. Így, amikor ritkán de kiadjuk magunkból, akkor az hatalmasat szól. És hogy kin csattan először az ostor? A mellettünk lévő emberen, férfin, férjen, baráton. Éppen ezért a férfiak sokszor nehezebb helyzetben vannak a magánéletükben, mint bizonyos nők.

Érdekesség, de legtöbbször az erőszakos verekedések vagy családon belüli erőszakok is a nők frusztráltságából és az erősebb nem hergeléséből gyökereznek, amelyre a férfiak agresszivitással és sajnos testi erőszakkal reagálnak.

10 mondat, amit sosem szeretnél hallani egy pasitól

Az alábbiakban összegyűjtöttem egy 10 pontos kis listát, amely minden nő számára hasznos lehet. Amennyiben a felsorolt pontok közül akár 2-őt is hallottál már a párodtól és úgy érzed, valóban így is gondolja, amikor kiejti a száján, akkor ne kételkedj egy pillanatig sem! Tovább kell állnod és még idejében ki kell lépned ebből a toxikus kapcsolatból.

Eleinte nehéz lesz, hiszen véget vetni egy ismerős, biztonságos dolognak sosem megy egyszerűen. Főleg, ha szilárd, erős érzelmi köteléken és valódi szereteten alapult már a kezdetektől fogva. Mindezek ellenére arra biztatnálak, hogy az alábbi lista segítségével és figyelembe vételével próbálj számodra egészséges és hosszútávon kifizetődő döntést hozni.

Az a bizonyos 10 mondat:

1. Most nem érek rá, elfoglalt vagyok.
2. Valójában sosem szerettelek.
3. Pontosan olyan vagy, mint a szüleid.
4. Minek öltözöl így fel? Kinek?
5. Csak megjátszod, hogy rosszul vagy. Kutya bajod.
6. Szerettél valaha?
7. Egoista vagy és velem sohasem törődsz.
8. Az egész eddigi kapcsolatunk egy hazugság volt.
9. Tudom, hogy valaki másra gondolsz most is.
10. Van valaki más. Szerelmes lettem.

Boldog befejezés vagy átsírt éjszakák? Rajtad áll!

A boldog végre és a garantált szerelemre nincs sem bájital sem biztos tipp, azonban arra igen, hogy hogyan tedd boldogabbá az életedet. Amennyiben egy kapcsolat már nem szolgál téged és nem válik a javadra, engedd el. Ne őrlődj és bántsd magadat, hanem állj a sarkadra és dönts! Mint mindenért az életben, az igaz szerelemért is tenni kell, mert nem repül csak úgy a szánkba.

Minden rajtad áll innentől, a hozzáállásodtól és attól, hogy képes vagy-e igent mondani a vidámabb jövőre?