2022. febr. 10. Farkas-Csamangó Tekla
A testvéri szeretet a világ egyik legkülönlegesebb szeretetfajtája. A testvérek kötődése pedig meghatározó egy életen át. Vajon, hogyan alakítható ki gyermekkorban a jó testvéri kapcsolat, és milyenné válik e kötelék felnőttként?
Úgy hiszem, alapesetben minden szülő és a gyermekek életében fontos szerepet játszó felnőtt azt szeretné, hogy a kicsik szoros kapcsolatban és szeretetben nőjenek fel. De ezt kialakítani nem mindig könnyű. Íme, néhány gondolat a harmónia érdekében.
Ha baba érkezik, beszélgessünk róla a testvérrel
Egy kistestvér érkezése akár bizonytalanságot és féltékenységet is okozhat a gyermekben. Főleg, ha elsőszülöttről beszélünk, akinek ez idáig semmin sem kellett osztozkodnia. Beleértve ebbe a szülők figyelmét, a játékokat, de még az édességet is. Ugyanis, amint megszületik a pici, minden más lesz. Ezért, ha már a várandósság alatt beszélgetünk vele arról, hogy mi vár rá, könnyebben hozzászokhat a helyzethez. Emeljük ki, hogy őt is nagyon szeretjük, de a kicsinek is szüksége lesz ránk. Mondjuk el, hogy nagytesóként különleges helyzetek várnak rá. Hiszen ő lesz az, akire az öcsi vagy a hugi számíthat.
Adjunk a nagyobbnak feladatot
Fordítsunk arra időt, hogy segítőjellegű és hasznos feladatot adunk a nagyobb gyerkőcnek a baba körül. Például előkészítheti a pelenkázáshoz szükséges dolgokat, jelen lehet a fürdetésnél, hozhatja, tarthatja a cumisüveget. Vagy, ha már iskolás, olvashat mesét esténként a picinek. De még ezen kívül is sok apróságot, ám annál nagyszerűbb dolgot találhatunk ki annak érdekében, hogy a nagytestvér érezze, fontos és értékes személy a családban és a baba életében.
Ha már nagyobbak…
Ha már nagyobbak és a kisebbre sem kell annyira vigyázni, hiszen kinőtte a babakort, hagyjuk, hogy érvényesüljenek. Ha veszekszenek is, próbáljuk kibírni beleszólás nélkül. Természetesen van olyan eset, amikor muszáj csitítani őket. De nem feltétlen kell minden veszekedésnek anyai vagy apai szóval véget érnie.
Hívjuk elő a csapatszellemet
Ha mindketten elérték azt a kort, hogy tudnak együtt játszani, szervezzünk olyan programokat, vagy teremtsünk olyan szituációkat a hétköznapokban, amikor együttműködve kell valamit megoldaniuk. Lehet ez csupán a rendrakás vagy közös süteménysütés.
Tanítsuk meg őket osztozkodni
Bármennyire is finom az a csoki, legalább néha felezzük el. Példamutatásként mi felnőttek is elfelezhetünk egyet, hiszen együtt még finomabb.
Találjuk meg és erősítsük az értékeiket
Minden gyermek más. Minden testvér más és minden testvéri kapcsolat más. Ez ellen nem tehetünk semmit. Azért viszont nagyon is tehetünk, hogy ne legyen a testvérek közt szakadék.
Keressük meg és erősítsük a gyerekek értékeit. Minden gyermekét. Ha az egyik szépen rajzol, dicsérjük azért. Ha a másik jó a sportban, akkor őt dicsérjük azért. De ne essünk bele abba a csapdába, hogy hasonlítgatjuk őket. Mert ez feszültséget szül.
Ugyanakkor arra is figyeljünk, hogy elismerjük mindkét – vagy több – testvér igazát. Például ne mindig csak a kisebb érvényesüljön ilyen téren. De szenteljünk figyelmet a fiatalabb gyermek eredményeinek is. Ne sugalljuk azt, hogy az övé kevesebbet ér, mert az idősebb az adott dolgot korábban már elérte.
Az előbb felsorolt ötletekkel tehát a gyermekek segítségére lehetünk abban, hogy jó testvéri kapcsolat alakuljon ki köztük.
A testvéri kapcsolat felnőttkorban
A felnőttkori testvérkapcsolatokat leginkább az határozza meg, hogy a felek mit éltek át együtt gyerekként. Hiszen olykor tudat alatt is belénk ivódhatnak sérelmek, amiket egyenlőtlen nevelés vagy túlzott figyelem eltolódás miatt tapasztaltunk.
Ám, ha kiegyensúlyozott volt a gyerekkorunk, és tényleg erős a kötelék köztünk, akkor felnőttként is jó kapcsolatban maradhatunk. Hiszen a testvér kincset ér. Mert a testvér az, akivel bármit megoszthatunk.
Hogyan őrizzük vagy teremtsük meg a bizalmas felnőtt testvéri kapcsolatot?
Fontos, hogy időt szánjunk egymásra. Mindig legyen néhány óránk a másikra legalább alkalmanként. Akár csak egy kávé erejéig. Ha ehhez túl nagy a fizikai távolság köztünk, akkor ne feledjük a videó hívást, a chatet vagy a telefont.
Ha kell a segítség, legyünk ott a másiknak a figyelmünkkel, a szeretetünkkel, a cselekedetünkkel. De, ha valamit egyedül akarna megoldani, akkor engedjünk neki teret. Fogadjuk el, hogy van saját élete, magánügye.
Legyünk őszinték, és kezeljük a másik által elmondottakat diszkréten. Ha problémákról beszél, akkor is vegyük komolyan, hogyha az számunkra nem tűnik jelentőségteljesnek. Végezetül pedig, fejezzük ki, mondjuk el, hogy mit jelent nekünk ő maga.
