2022. febr. 17. Lebán Csenge
A továbbtanulás minden esetben fontos lépést jelent az ember életében, legyen szó középiskoláról vagy felsőoktatásról. Mielőtt döntést hozunk, több oldalról is meg kell vizsgálnunk lehetőségeinket, mert bár általában van esélyünk váltásra, nem feltétlen szeretnénk a későbbiekben ezzel bajlódni.
Általános iskolából középiskolába
Nyolcadik osztályban a gyerekek idejük legnagyobb részét a felvételinek és iskolaválasztásnak szentelik. Számukra ez még ismeretlen, ezelőtt nem hárult rájuk ekkora felelősség. El is kél bizony a segítség. Ezt megkaphatják tanároktól és szüleiktől egyaránt. Ebben a korban talán még inkább állnak a gyerekek szüleik befolyása alatt, mint hogy saját döntésük alapján válasszanak. Tehát ez nem csak nekik, hanem a felnőtteknek is nehéz és megfontolandó.
Emlékszem, az én anyukám nem szeretett volna nagyon beleszólni, mert nem akarta, hogy később őt hibáztassam a rossz választásért. Bízott bennem annyira, hogy rám hagyja a döntést. Gimnáziumot választottam, mert azt tartottam megfelelőnek. Remek eredményekkel és jó érettségivel el is végeztem, viszont utólag megbántam, hogy nem szakközépiskolába mentem. Talán plusz egy évem elment volna, viszont azért az évért cserébe gazdagodhattam volna egy szakmával, és talán plusz egy nyelvvizsgával, egy második idegen nyelvből. Nagyon át kell gondolni. A szakközépiskola mindenkinek jó választás lehet, aki szeretne érettségizni. Választhatunk egy szakmát, amit ha nem is tartunk az életcélunknak, talán értünk hozzá valamennyire. Ha arról képesítést szerzünk, már van egy biztos pont az életünkben, amivel boldogulhatunk. Pontosan ez hiányzott nekem, amikor később, egyetem mellett munkát kellett keresnem.
A gimnázium is jó dolog, hiszen alapból csak négy év, hamarabb elvégezzük, mint a szakközépiskolát (ha ott mind az öt évet kijárjuk, érettségivel, gyakorlattal, szakmával együtt). Néhány iskolában vannak különböző tagozatok, humán, reál, illetve művészeti beállítottságú diákoknak. Létezik öt éves, nyelvi előkészítős gimnázium is, ami pedig azért jó, mert egy nyelvből már az első év végére letehetjük a középfokú nyelvvizsgát, a maradék négyben pedig ezt tökéletesíthetjük felsőfokúra, és persze nyelvvizsgázhatunk egy másik idegen nyelvből is.
És persze ott van a szakiskola is, ami remek lehetőség a gyengébb képességű (persze csak iskolai teljesítményét tekintve) tanulóknak, hogy jó szakemberekké váljanak az általuk kiválasztott mesterségben. Manapság van is hiány a szakemberekből, nem is kicsi. Így aki ilyen típusú iskolát választ, az sem lőhet nagyon mellé.
A nyolcadik osztályos gyerekek a legtöbb esetben nem ismerik magukat elég jól ahhoz, hogy egyedül válasszák ki következő iskolájukat, így szülőként nem árt tisztában lennünk gyermekünk képességével. Ha igényli, segítenünk kell neki a választásban. A legfőbb dolog, hogy a gyermek javát nézzük, ezzel együtt azonban tartsuk tiszteletben, hogy mi az, amihez valóban ért, amit valóban szeret csinálni. Ha ráerőltetünk valami olyasmit, amihez nem fűlik a foga, annak biztosan nem lesznek jó következményei sem ránk, sem a gyerekünkre nézve.
Középiskolából felsőoktatásba vagy felnőttképzésbe
A második nagy vízválasztó az ember életében, amikor a középiskola kijárása után el kell dönteni, hogy merre induljon tovább. Ilyenkor a legtöbb esetben azért már önmagunktól döntünk, többé-kevésbé ismerjük önmagunkat, képességeinket, elvárásainkat.
A döntésünk persze függ majd attól is, hogy milyen típusú iskolából kerültünk ki, hiszen egyes képzéseknek vannak bizonyos feltételei. Felsőoktatásnak (főiskolának, egyetemnek) feltétele az érettségi. Ráadásul nem is akármilyen, hiszen annak értékeléséből, illetve év végi bizonyítványunk értékeléseiből állnak össze a pontok, melyeket a felvételire vihetünk. Ehhez jöhet hozzá a nyelvvizsga többletpont is, ami nemrég még olyan követelménye volt a felsőoktatásnak, mint az érettségi. Mára azonban elég a diploma megszerzéséig levizsgázni.
Ha nem szeretnénk (vagy nem tudunk) felsőoktatásban tanulni, még mindig rengeteg lehetőség áll előttünk, hogy szakmát tanuljunk, vagy tovább képezzük magunkat valamilyen irányba. Az OKJ régi formájában, igaz, már megszűnt, de még mindig vannak ingyenes képzések, amik elvégezhetők. Aki pedig megengedheti magának, válogathat önköltséges tanfolyamok közt is, amikből szintén sokat tanulhatunk, különböző képesítéseket szerezhetünk.
Mielőtt döntenénk, mérlegeljünk! Vegyük számba lehetőségeinket és igényeinket!
Mivel szeretnénk végül is foglalkozni? Mi az, amihez jól értünk? Milyen típusú képzésben vehetünk részt? Mennyi az esélye, hogy oda felvesznek? Mit fogunk tenni, ha véletlen nem vesznek fel? Mik lehetnek a B és C terveink?
Minden eshetőségre készüljünk fel! Saját példámat osztanám meg mindenkivel, csak úgy tanulságképpen, a végére. Kommunikáció szakra szerettem volna menni, egyetemre. Újságírással, tartalomgyártással akartam foglalkozni. Tudtam, hogy a kommunikáció szak ponthatáráról csak 2-3 ponttal, de le fogok lecsúszni, így megjelöltem a magyar szakot ugyanazon az egyetemen. A legnagyobb nyugalommal adtam le a jelentkezésemet, tudván, hogy a magyar szakra majd biztosan felvesznek. Fel is vettek volna a pontszámom alapján, de a szak nem indult. Se nappali, se levelező tagozaton. Pótfelvételizni nem tudtam, mert ez abban az esetben engedhető meg, ha sehová nem vesznek fel. Engem viszont felvettek az utolsó helyre, amit megjelöltem, a tanítóképzőbe, főiskolára. Amikor kiderült, nem tudtam, mihez kezdjek.
Tanulság:
- Ne is jelöljünk meg olyat, amivel nem szeretnénk foglalkozni!
- Jelöljünk meg több, számunka megfelelő iskolát, még akkor is, ha ez pénzbe kerül! Nem nagy összeg, viszont ha ezen bukik a jövőd, meg fogod bánni.
- Ha mégis elrontottunk valamit, és olyan helyre vettek fel, amit nem szerettünk volna, ne szálljunk ki azonnal! Adjunk egy lehetőséget. Próbáljunk hinni abban, hogy a történteknek oka van. Nem véletlen alakult úgy, ahogy. Adjunk esélyt az élethelyzetnek, mert lehet, hogy végül ott találjuk meg a helyünket.
