2020. máj. 15. Szűrös Ivett
A gyermekvállalás nagy felelősség, mely nem csak az utódok nagykorúvá válásáig szól.
Főként igaz ez manapság, amikor a fiatalok java része még huszonéves korában sem tudja eldönteni, mihez kezdjen magával, így sokan felnőttként is szülői (elsősorban anyagi) támogatásra szorulnak. Többek között ezért is fontos, hogy a gyermekeket akkor se kényeztessük el túlságosan, ha megtehetjük, hiszen hosszú távon ezzel inkább ártunk nekik, mintsem a javukat szolgáljuk. Sajnos a szülők elfoglaltsága is oka lehet annak, hogy az utódokat nem tanítják meg, szoktatják hozzá a háztartásban felmerülő feladatok elvégzésére, vagy éppen bizonyos hivatalos és egyéb ügyek elintézésre. Hiszen sokkal könnyebb hagyni, hogy a gyermek tévézzen, számítógépezzen, addig is elvan, így a szülők a saját munkájukra koncentrálhatnak, vagy pihenhetnek.
Az első három év különösen fontos és meghatározó a kicsik életében. Hiszen ekkor még testileg és lelkileg is igen sérülékenyek. Szükségük van szüleik gondoskodására, óvó szeretetére, az általuk nyújtott védelem- és biztonságérzetre. Természetesen ezek az igények a későbbiekben is megmaradnak, de a közösségbe (óvodába, iskolába) kerüléssel valamelyest átalakulnak.
A gyermekeket világszerte külön napon megünneplik, igaz más-más időpontokban. Sok országban június elsején, Magyarországon május utolsó vasárnapján tartják a gyermeknapot. Ilyenkor országszerte különféle programokat szerveznek, melyeken a kicsik kijátszhatják magukat, valamint kiélhetik kreativitásukat. Kiváló alkalom ez a családoknak egy kellemes nap/hétvége eltöltésére.
A nemzetközi gyermeknap megünneplése Törökországból származik, ahol 1920-ban tartották az elsőt. Több mint harminc évvel később pedig az ENSZ közgyűlése határozattal javasolta, hogy minden országban tartsák meg.
Mint mindennek, úgy a gyermekeknek is van védőszentje, ez a személy pedig nem más, mint Páduai Szent Antal.
Bizonyára vannak, akik találkoztak már azzal az imádságos képpel, ami egy őrangyalt ábrázol, aki egy kislány és egy kisfiú átkelését „segíti” egy rozoga hídon. Ez az alkotás valahogy mindig eszembe juttatja a gyermeki ártatlanságot, sebezhetőséget.
Mindenki, de különösen a kisdedek megérdemlik, hogy szerető család vegye őket körül. Sajnos azonban ez nem mindenkinek adatik meg. Ugyanis azt, ki hová születik, nem lehet megválasztani, így rengeteg gyermek szenved testi és/vagy lelki elhanyagoltságtól.
Óvjuk, szeressük, tanítsuk a gyermekeket, mert ők jelentik a jövőt!
