2022. okt. 04. Lebán Csenge
1931 óta, október 4-én az állatok világnapját ünnepeljük. A dátum Assisi Szent Ferenc halálának évfordulója, ugyanis a rendalapító szerzetes az állatok és a természet védőszentje. Szent Ferenc a legenda szerint értette az állatok nyelvét.
Úgy tartják, hogy Gubbio városát, ahol a szerzetes is élt, egy vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy segítsen a város lakóin, megkereste a farkast. Amikor meglátta, keresztet vetett, és az állatra parancsolt, hogy ne bántson senkit. A farkas erre megszelídült, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé. Levitte a város lakói közé, és elmondta nekik, hogy a farkas csak az éhség miatt végzett ekkora pusztítást. Az emberek ettől fogva etették a farkast, aki soha többé nem vetemedett vérengzésre.
„Az állatok szeretetét egy lyukas garasra se becsüljük manapság; a macskák szeretete miatt még ki is nevetjük az embereket. De ha kivész belőlünk az állatok szeretete, nem elkerülhetetlen-e, hogy az embereket se szeressük?”
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
A legtöbben talán bele sem gondolunk, hogy mi mindent köszönhetünk az állatoknak. Egy madárcsicsergős reggelt, ugatós jelzést idegen érkeztekor, a sok-sok húst, tojást, tejet, és egyéb származékot, amikért ők áldozattá válnak. És ez csak a jelen. Állatok nélkül hogyan jutottunk volna el idáig? Hol tartana ma az emberiség, ha a ló nem húzta volna a kocsit, ha az ökör nem húzta volna az ekét, a szamár nem cipelte volna csomagjainkat, ha a kutya nem követett volna védelmezőként vadászatkor? Az ember csodálatos dolgokra képes, hiszen a vadállatokat maga háziasította és szelídítette meg. Mégis, amilyen hatalmas tetteket hajt végre, éppen olyan alávaló gaztettekre is vetemedik. Ugyan ma már a legtöbb ember tisztában van a felelős állattartás fogalmával, még mindig akadnak olyanok, akik nem képesek méltón bánni az állattal. És itt nem csak a kedvtelésből tartott állatokról van szó, hanem a haszonállatokról is. A fogyasztás céljából tartott állatokat is lehet jó körülmények közt, gondosan, megfelelő tisztelettel nevelni és tartani, hiszen megérdemelnek ennyit! Az életüket azért élik, hogy nekünk mindenünk meglegyen. Erre kellene gondolnunk minden falat hús, tojás és tej elfogyasztása előtt. Mert nem a semmiből terem ott a boltok polcain. Hálát kellene adnunk érte, és még éltében kimutatni, hogy mit is jelent számunkra az ő áldozata. Úgy tartják, Assisi Szent Ferenc a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta őt. Október 4-én vagy a legközelebb eső vasárnapon egyes helyeken megáldják az állatállományt. Ugyanezt az áldást mi is megadhatnánk minden egyes nap, mert az állatok nélkül sehol sem tartanák. Ha ők nem lennének, az emberiség sem maradhatna életben.
Nomád őseink, akik egyek voltak a természettel, még meg tudták adni a tiszteletet állataiknak. És hogy mikor mentünk el ebbe az önző irányba? Talán amikor megpróbáltunk kiválni a természetből, hogy mindent meghódítsunk, ami csak létezik. Csak egyet elfelejtettünk. Ha tetszik, ha nem, a természet az úr. És kamatostul megfizet majd az őt ért kegyetlenségekért.
Rónay György verse meghatóan közvetíti az én gondolataimat is:
Mondd, szereted az állatokat?
Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen
nem beszélnek?
Mondd, szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor
komor
csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?
Én szeretem az állatokat.
Elnézem őket,
ha játszanak, alszanak, vagy tűnődnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány,
mert nincsenek rá szavaik.
Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében – vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.
S mi is őket, kisebb testvéreinket.
