2022. jún. 26. Bálint Ildikó
Az első időszakban még a széltől is óvjuk csemeténket, próbáljuk mindig fogni a kezét, hogy véletlen se essen baja. Eljön azonban az idő, amikor el kell, hogy engedjük a kezét, és hagyjuk, hogy még ha csetlőn-botlón is de elinduljon az önállósulás ösvényein, még ha az időnkét horzsolásokkal vagy kisebb balesetekkel is jár.
Hogyan ne legyek túl aggódó szülő?
A szülői szereppel természetes velejáró dolog az aggódás. Gyermekeink életének első pillanatától kezdve él bennünk az a szülői ösztön, ami teljesen természetes és belénk programozott.
Azonban kénytelenek vagyunk egy idő után elfogadni, hogy nem tudjuk mindentől megvédeni. Sőt, nem is szabad. Mert úgy tanul, úgy fejlődik, ha saját maga tapasztal meg dolgokat. Az, aki soha nem horzsolná le a térdét, nem esne el a biciklivel, nem tanulna meg olyan fizikai törvényszerűségeket, amelyeket az életben való boldoguláshoz tudnia kell.
Nem beszélve arról a lehetőségről, hogy ha a saját félelmeinket, bizonytalanságunkat átvetítjük a gyermekünkre, aki ezek után nem mer kezdeményezni, mindentől fél, minden újdonság riasztani fogja.
Sokkal jobbat teszünk neki, ha bátorítjuk, biztatjuk és arra neveljük, hogy önálló legyen.
Bátorítsuk és engedjünk teret a gyerekeknek
Attól függetlenül, hogy emberként az evolúció csúcsán vagyunk, mégis nekünk van a legtovább szükségünk az életünk kezdeti szakaszában segítségre és támogatásra.
Nagyon fontos, hogy ebben a kezdeti időszakban ne kételyeket ébresszünk a gyermekünkben, hogy ő nem tudja megcsinálni az adott dolgot, hanem támogassuk, biztassuk és segítsük abban, ha szükséges, hogy megtudja csinálni.
Mert csak így tud felnőttkorára egészséges önbizalommal bírni. Fontos a gyermekünkben való hit és az, hogy ezt felé teljes erővel sugározzuk is, hogy tudja, hogy bízunk benne és hisszük, hogy képes lesz megcsinálni.
Ne pánikolj!
Mert, mi történik, ha elesik a biciklivel? Lehet, hogy vérezni fog a lába, lehet sírni fog. De ekkor nem az a megoldás, hogy teljes aggodalommal fordulsz felé és elkezdesz pánikolni, netalán orvoshoz viszed sebkötözésre.
A gyerekekben egyébként is él egy természetes ősi félelem az orvosokkal szemben. Napjainkban mindennél körülményesebb az orvoshoz való bejutás, de mindettől függetlenül sem helyénvaló, ha a legkisebb problémával is orvoshoz fordulunk.
Nagyon sok olyan természetes gyógyítási mód létezik, ami sokkal egyszerűbb, mint az orvos felkeresése vagy akár a gyógyszert szedése.
A lényeg, hogy biztosíts tered a gyermekednek, de természetesen ezt olyan környezetben tedd, amely biztonságos.
Ez azért is fontos, mert, ha gyermekként megtanulja, hogy mi az, ami biztonságos és mi az, ami nem, akkor jó eséllyel nagyobb korában sem fog veszélyes kalandokba bocsátkozni.
Te melyik szülői tábort erősíted, azt amelyik túlaggód mindent, ami a gyermekével kapcsolatos, vagy amelyik próbál lazán állni a dolgokhoz?
