2022. ápr. 20. Bálint Ildikó
Mikor még csak tervezgetted a gyerekvállalást, te is úgy gondoltad, hogy nem leszel túlféltő szülő, hanem hagyod gyermekedet kibontakoztatni? Aztán ahogy megszületett a kicsi mégis mindenen aggódtál. Majd ahogy egyre nagyobb lesz a gyermeked az aggódásod nemhogy csökkenne, de még inkább fokozódik. Hol kezdődik a túlféltés és meddig tartanak az egészséges határai a szülői felelősségnek?
Mit jelent a túlféltés?
Kiráz a hideg, ha felmászik a fára vagy egy magasabb mászókára? Sokszor bizony nagyot dobban a szülői szívünk, amikor meredekebbnél meredekebb helyzetekben látjuk gyermekünket, de mi történik, ha nem engedjük, hogy bontogassa a szárnyait és próbára tegye magát?
Ma már egyre elterjedtebb, hogy még a 10 éves gyerekeket is hozzák-viszik az iskolába. Mennyire lesz káros hatásokkal a jövőben rá, ha nem merjük elengedni a kezét?
Nyilvánvalóan vannak körülmények, amelyek befolyásolják, hogy hol kell a határokat meghúzni. De az általánosságban elmondható, hogy bizalommal kell lenni a gyerekek felé, és a kellő felelősséggel minden adott korban felruházni őket.
A gyerekek legtöbbször érzik azt, hogy hol vannak a saját határaik, amelyet túllépve már veszélyes helyzetbe kerülnek. Addig, amíg ezt betartják és nem veszélyeztetik magukat, nem érdemes erős szülői kontrollt gyakorolni minden cselekedetük felett.
Milyen káros hatásai vannak a túlféltésnek?
Hova is vezethet az, ha mindent megszabunk, ha semmit sem engedünk? A gyerekekbe bele van építve, hogy keressék az izgalmas helyzeteket, az újdonságokat. Ha mindentől visszatartjuk, akkor ez a gyermeki kíváncsiság könnyen kihalhat belőlük és érdektelen, önállótlan fiatal felnőttekké válnak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy engedjünk meg neki mindent, amit csak kitalál. Helyette azt jelenti, hogy ne pánikoljunk, ha lehorzsolja a térdét, mert gyorsan szalad vagy elesik a biciklivel.
Egyre többen látják be, hogy nem tragikus, ha koszos lesz a gyerek, vagy koszos kézzel majszol el valamit. Így képes kialakulni az egészséges és ellenálló immunrendszer, amely majd egész életében végig fogja kísérni.
Lehet, hogy sok mindenben elsőre ügyetlenebb és emiatt úgy vagyunk vele, hogy majd mi megcsináljuk helyette, legyen az például a reggeli elkészítése vagy a cipő bekötése. Ne sajnáljuk rá az időt, hanem tanítsuk meg az önállóságra, hagyjuk, hogy legyen lehetősége megállni a saját lábán. Ne intézzünk el mindent helyette, mint az életének főszervezői, hanem engedjük, hogy boldoguljon. Mert azt mondják, hogy senkinek sem repül a szájába a sült galamb. És erre neki is rá kell jönnie saját magának.
Mindenkinek megvan a saját életútja, szülőként pedig nem az a feladatunk, hogy ezt az életet helyette éljük, hanem, hogy segítsünk elindulni neki ezen az úton és a háttérben mindig támogassuk.
De ez nem azt jelenti, hogy sose engedjük el a kezét és minden apróságot mi döntsünk el helyette, mi mondjuk meg neki, hogy mit és hogyan tehet. Engedjük a személyiségét kibontakoztatni, hogy egészséges, magabiztos felnőtt váljon belőle.
