2021. ápr. 09. Szűrös Ivett
Vannak munkakörök, melyek betöltéséhez kötelező valamely idegen nyelv meghatározott szintű ismerete. Míg máshol ez egyáltalán nem feltétel. A nyelvtanulásnak azonban más motivációja is lehet, nem csupán egy adott állás megszerzése. A hosszú távú gondolkodás szempontjából is fontos jelentőséggel bír.
A mai gyerekek szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a legtöbb oktatási intézményben nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvekre. Már sok óvodában is lehetőség van egy-egy nyelv alapjainak elsajátítására. Ekkor persze még inkább játékos módon. És az sem ritka, hogy valaki már általános iskolás korában megszerzi az első nyelvvizsgáját.
Sokszor előfordul, hogy a gyerekek teherként élik meg a nyelvórákat, a tanárok és a szülők viszont megpróbálják ösztönözni őket. Egy sokat látott, tapasztalt felnőtt ugyanis tisztában van vele: igenis fontos, hogy az ember legalább egy idegen nyelven kommunikálni tudjon. Sőt manapság ez olyannyira „természetes”, mint az, hogy valaki érettségivel rendelkezik. Inkább az a különös, ha egy fiatal csak az anyanyelvét beszéli. Ugyanis az öt érettségi tárgy közül az egyik az idegen nyelv, illetve a diploma megszerzésének is alapfeltétele legalább egy nyelvvizsga. De a szakiskolákban is kell a diákoknak nyelvet tanulni. Még akkor is, ha csak valamilyen – érettségi nélküli – szakma megszerzése a cél.
A tényleges tudás és a papír között persze gyakran ég és föld a különbség. Lehet, hogy valaki csak azért tesz le egy nyelvvizsgát, mert szüksége van rá mondjuk a diplomához. A későbbiekben viszont olyan munkakörben sikerül elhelyezkednie, ahol nem kell használnia a nyelvet. Gyakorlat és ismétlés híján pedig ez az ismeret lassan megkopik. Az élet azonban kiszámíthatatlan, és a következő munkahelyen már lehet, hogy aktívan kellene majd használnia a nyelvet. Ezért nem érdemes hagyni, hogy az egyszer megszerzett tudás a feledés homályába merüljön. Már csak anyagi szempontból sem, hiszen amíg az iskolában élvezhetjük az ingyenes nyelvoktatást, addig felnőttként komoly tíz- és százezreket kell kifizetni, amíg az embernek sikerül elérnie azt a szintet, amelyre éppen szüksége van. Ráadásul teljes állás, saját család, gyerek(ek) mellett a tanulás sem megy olyan könnyen, mint korábban.
Az iskolában tehát nem kívánság kérdése, hogy akar-e valaki nyelvet tanulni, az ugyanis valamilyen szinten mindenhol és mindenkinek kötelező. Bár tervei a legtöbb diáknak vannak, de azt senki sem tudhatja előre, hogy végül milyen munkakörben sikerül elhelyezkedni. Sokan azzal érvelnek a nyelvtanulás ellen, hogy a választott szakmájukban úgysem használják majd ezt az ismeretet. És ezért teljesen feleslegesnek tartják. Azonban senkinek sem érdemes elbliccelni a nyelvórákat, hiszen a jövő nincs kőbe vésve.
Ha sikerül is valakinek rögtön az iskola befejezése után elhelyezkedni a szakmájában, attól még a későbbiekben meggondolhatja magát, és egy esetleges szakmaváltás esetén, egy másik munkahelyen, illetve munkakörben akár szüksége is lehet aktív nyelvtudásra. De az is gyakori, hogy sokan egy jobb jövő érdekében elhagyni kényszerülnek az országot. Ilyen helyzetben pedig mindenképpen előny, ha az ember legalább alapszinten beszéli valamely világnyelvet. Külföldön ugyanis egyedül a magyar nyelvvel képtelenség boldogulni. Az ügyintézéshez, a lakásbérléshez, a munkavállaláshoz egyaránt szükség van legalább az angolra, de még jobb az adott ország nyelvének ismerete. Anélkül nem is nagyon érdemes útnak indulni.
Nem, ahhoz nem feltétlenül kell idegen nyelvet tanulni, hogy valaki dolgozzon. Ugyanis vannak olyan munkakörök, melyeket ezen ismeret nélkül is be lehet tölteni. Azonban azoknak, akik most járnak iskolába, azt tanácsolnám, hogy – a jövőbeni terveiktől függetlenül, – vegyék komolyan a nyelvtanulást, mert egy idegen nyelv elsajátítása az egyik leghasznosabb ismeret, amelyre szert tehetnek. A mai fiatalok szeretnek filmeket, sorozatokat nézni, számítógépes játékokat játszani, illetve az interneten szörfözni. Ezeket a kedvteléseket pedig remekül össze lehet kapcsolni a nyelvtanulással.
Szerencsére olyan világban élünk, ahol – az egyéni körülményektől függően – mindenki tanulhat és (tovább) képezheti magát. Amennyiben valaki akár kedvtelésből, akár egy jobban fizető állás megszerzése céljából szeretné meglévő nyelvismeretét fejleszteni, vagy egy új idegen nyelvet elsajátítani, miért ne tenné meg? Mert büszkeséggel tölti el az embert, ha például egy külföldi út során képes megértetni magát a helybéliekkel, de az úgyszintén, ha tud segíteni a gyerek házi feladatában. Az idegennyelv-ismeret nem csak munkavégzés során, de az élet egyéb területén is az egyén hasznára válhat.
