2022. máj. 28. Lebán Csenge
Miután kitanultunk egy szakmát vagy épp leérettségiztünk, általában bennünk van az érzés, hogy jelenlegi helyzetünkből tovább lépnénk annak ellenére is, hogy a felsőoktatásban folytatódik még a tanulás. Sokan már saját lábra állnának, de olyan is van, aki otthon maradva is keresne egy kis pénzt.
A tanulást és a munkavégzést együtt kétféleképpen tehetjük. Nappali tagozaton tanulunk, és részmunkaidőben vagy hétvégente dolgozunk, vagy pedig teljes munkaidőben dolgozunk és mellette levelező (vagy esti) tagozaton tanulunk. A kérdés már csak az, hogy az életünk jelenlegi fázisába melyik lehetőség lenne az ideálisabb?
Ha valaki a szüleivel él, és ők továbbra is támogatják gyermeküket, ahogyan addig, akkor megfelelőbb lehet a nappali tagozaton való tanulás egy kevés munkával. Így jobban lehet koncentrálni a tanulásra, és mivel nem merülnek fel extra költségek (vagy legalábbis nem sok), elég sokat spórolhatunk. Ez működhet persze kollégiumban vagy több emberrel megosztott hétköznapokon igénybe vett albérletben is, hiszen a költekezés így sem akkora mértékű, mint egy saját háztartásban, de azért itt már nem számolhatunk annyi megtakarítással, mintha otthon laknánk.
Abban az esetben, ha a költözés mellett döntünk, érdemesebb a teljes munkaidőt választanunk, hiszen akármilyen olcsó albérletet találunk is, sok lesz a fizetni való. Még akkor is, ha saját (vagy családi) ingatlanba költözünk. Albérlet esetén érdemes elgondolkodnunk a lakótárson – persze csak ha olyan a hely elrendezése –, mert a lakbér eloszlik kettő, vagy esetleg több ember közt. Mindenesetre, ha teljesen saját lábra állunk, leginkább a levelező tagozat jöhet szóba. Az is csak akkor, ha olyan munkahelyet találunk, ahol hajlandóak bennünket elengedni kontakt órákra, de legalább vizsgákra.
A munka és a tanulás nagyon kemény dolog együtt. Lelkiekben is érdemes felkészülnünk arra, hogy az elkövetkezendő néhány év nem fog másról szólni, mint arról, hogy mindenhol elégségesen helyt tudjunk állni (tanulásban remélhetőleg jobban is, mint elégségesen).
Számítsunk rá, hogy általában a hétköznapok és a hétvégék is foglaltak lesznek. Ha teljes munkaidőben dolgozol, akkor hétvégén fogsz tudni tanulni, ha pedig nappali tagozaton tanulsz, dolgozni nagy eséllyel hétvégente tudsz (akkor javasolt, hiszen ha még iskola után dolgozni mész, hamar kimerülhetsz). Vannak szerencsés órarendek a felsőoktatásban, amikor akár egy teljes napod is szabad lehet, és ki lehet fogni olyan munkahelyet is, ahol rugalmasan állnak hozzá a tanulmányokhoz, vagy akár te oszthatod be az idődet, de sajnos ezzel biztosra tervezni nem lehet.
Tippek, amiket érdemes betartani ahhoz, hogy a tanulás és a munka megférjen egymás mellett:
- Ne mosd össze a feladataidat! A tanulás és a munka két külön dolog. Mindegyiknek megvan a maga ideje, ne próbáljuk meg egyszerre űzni őket: a munkahelyen nem írunk beadandót, az előadóteremben pedig nem nézünk rá a munkahelyi felületre. Otthon is próbáljuk meg elkülöníteni a rájuk szánt időt. Ha tanulunk, zárjuk ki a munkával kapcsolatos aggodalmainkat, és fordítva is.
- Tartsuk rendben a környezetünket! Amikor feszített a tempó, és több dologra is összpontosítanunk kell, előfordulhat, hogy főzés helyett előkerülnek a zacskós levesek, a takarítás napokkal eltolódik, és még sorolhatnánk. Van köztük, ami talán nem is lényeges, hiszen nem történik tragédia, ha hétfő helyett csütörtökön porszívózol. Azonban az alapvető rendre érdemes odafigyelni. Ne hagyjuk halomban állni a mosogatni valót, ne maradjanak használt bögrék hadai az étkezőben, ne heverjenek szétszórva mindenféle papírok az íróasztalon, és igenis vesd be az ágyat! Az ehhez hasonló dolgokat mindig érdemes szem előtt tartani, hiszen a tanuláshoz, a munkához, és a pihenéshez is egyaránt szükséges a rendezett környezet.
- Szánjunk időt a pihenésre! Ezt a tippet vizsgaidőszakban is hallhatjuk, pedig nem csak akkor fontos. Amikor feszített a tempó, és egymás után jönnek a megoldandó feladatok, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a lazításról. Sok dologra jut kevés idő, mi pedig próbáljuk menteni a menthetőt: éjjel nappal tanulunk, ha éppen nem, akkor dolgozunk, kávézunk és csokit eszünk. Ne tegyük! Nem csak az egészségünket kockáztatjuk, nagy valószínűséggel még a teljesítményünk sem mutat olyan eredményt, amilyet elvártunk volna magunktól.
- Ne add fel! Nagyon gyakran előfordulhat, hogy meginog a hitünk. Azt gondoljuk, mi ezt nem is tudjuk végig csinálni. Elképzeljük, ahogy otthagyjuk az egyetemet vagy a munkát. Arra gondolunk, mennyivel jobb lenne, ha csak az egyik nem lenne, mert ez így már nagyon sok. Talán sírunk is. És néha kell is. Ki kell adni magunkból a stresszt. De a végén próbáljunk meg visszatalálni a helyünkre. Gondoljunk arra, hogy miért döntöttünk ilyen életmód mellett. Vagy ha nem mi döntöttünk így, akkor vajon miért hozta így a sors. Valami oka kell, hogy legyen. Nem tart örökké, ez is csak egy időszak, aminek előbb vagy utóbb vége lesz.
Ha tanulunk és dolgozunk is, mindenekelőtt legyünk nagyon büszkét magunkra, hiszen ehhez hatalmas akaraterő és kitartás kell. Nem mindenki képes rá, örüljünk hát neki, hogy mi, még ha nehezen is, de kibírjuk, és jól is teljesítünk.
