Mit lehet tenni, ha őrülten féltékeny vagy a párodra?

2022. jan. 12. Diós Anita

A féltékenység mindenki számára ismerős érzés lehet, de szerencsére csak ritkán ölt olyan mértéket, hogy szinte kezelhetetlennek éreznénk. Ha azonban mégis, úgy nemcsak annak az életét keseríti meg, akiben megfogantak a kételyek és a negatív érzelmek, de azét is, aki a túlzott féltékenység miatt úgy érezheti, hogy egyáltalán nem bíznak meg benne, holott nem is adott okot a bizalmatlanságra.

A féltékenységgel jó kezdeni valamit, mert nagyon könnyen rámehet a kapcsolat – de ahhoz, hogy eredményesen kezelni tudd a problémát, tudni kell azt is, miben gyökerezik az őrjítő érzés.

Mindenek előtt fontos tisztában lenni azzal, hogy a féltékenység nagyon gyakran nem a másik fél hibájából üti fel a fejét, hanem saját alacsony önbizalmunk, sérülékenységünk és bizonytalanságunk lehet a forrása. Hiszen aki úgy érzi, hogy nem eléggé szerethető, nem elég szép, vagy egyszerűen csak „túl átlagos” ahhoz, hogy valaki különlegesnek és csodálatosnak tartsa, sajnos kételkedni kezdhet még akkor is, ha párja valójában hűségesen és odaadóan szereti.

A megoldást természetesen nem az jelenti, ha lépten-nyomon pozitív megerősítést igyekszünk kicsikarni társunkból, hiszen nem támaszkodhatunk másokra akkor, ha önmagunkról szeretnénk pozitívan gondolkozni. Itt valójában inkább arra van szükség, hogy felmérjük az erősségeinket, és mindenek felett, hogy elfogadjuk önmagunkat az apróbb hibák és hiányosságok ellenére is. Tudnunk kell, hogy senki sem tökéletes, de gyakran éppen a kis hibák és a csak az egyénre jellemző hiányosságok, sebezhetőségek azok a tulajdonságok, amelyek a legbensőségesebb érzelmeket tudják ébreszteni – hiszen ezeket a nagyvilág nem láthatja, hanem csak azok, akik kiérdemelték az ehhez szükséges bizalmat.

Mindamellett nem állíthatjuk, hogy mindig a fenti okokból jelenik meg a féltékenység érzése egy kapcsolatban, hiszen előfordulhat olyan eset is, amikor valóban van miért aggódnia az egyik félnek. Nem is tagadhatjuk, hogy az ilyen szituációkat nagyon nehéz feldolgozni, de a nyílt és őszinte kommunikáció ekkor is célravezetőbb és méltóbb megoldás annál, mintha akár csak „titkos nyomozgatással”, fenyegetésekkel, érzelmi zsarolással, vagy ami még rosszabb, kétségbeesett rágalmazással próbálnánk mindenáron magunkhoz láncolni társunkat. Ilyen esetekben fontos lehet meghallgatni, mit érez párunk, még akkor is, ha az adott pillanatban, az érzelmek hevében érthető módon hajlamosak vagyunk egyoldalúan kizárólag őt felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Szerencsére a legtöbb esetben a probléma forrása nem ilyen egyoldalú, és a közösen megtett lépések segíthetnek a korábbi, bizalmas és meghitt kapcsolat újbóli felépítésében.

Végezetül akad néhány olyan jel, ami arra utal, hogy a féltékenység már átlépett egy „elfogadható” határt. Ha ezek közül valamelyiket megfigyelésed szerint rendszeresen teszed te, vagy akár párod, ott már ideje lehet közbelépni, mielőtt a féltékenységre rámegy a kapcsolat. Intő jel, ha valaki párja e-mailjei, SMS-ei és hívásai után kutakodik, s teszi ezt nem egy vagy két alkalommal, hanem bizonyos rendszerességgel. Hasonlóan aggályos a helyzet, amikor a pár perces késésekből kerekít valaki hatalmas problémát, majd kéri számon azt párján, esetleg amikor annyira nem hagy neki teret, hogy a napja minden másodpercéről pontos beszámolót vár. A sértegetések szintén mérgező hatással vannak a kapcsolatra, ahogyan az is, ha rendszeresen azzal vádolja valaki a párját, hogy már nem is szereti őt.

Amennyiben csak néha-néha érzünk féltékenységet, és tudjuk is kezelni az érzéseinket, különösebben nem kell aggódnunk, hiszen egy csepp féltékenység a ragaszkodás jele is lehet. Viszont azt soha nem szabad engednünk, hogy a féltékenység miatt mintegy felhatalmazva érezzük magunkat a bántó, birtokló vagy toxikus viselkedésre.