2022. febr. 25. Bálint Ildikó
Bizonyára benned is felmerült már a kérdés, hogy mikortól szabad leültetni a gyermekedet a televízió elé. A szülők egyik örök dilemmája, hogy mikor jön el ennek az ideje és mikor számít túl korainak. Könnyen érezhetsz bűntudatot, ha leülteted a gyerkőcödet a tévé elő, hogy nyerj egy kis szabadidőt. De vajon jogos az érzésed, vagy belefér a mindennapokba egy kis tévénézés?!
Szakértői vélemények a korai tévé nézésről
Egy néhány évvel ezelőtti kutatás szerint a szülőknek mintegy egyharmada minden nap hagyja egyedül, szabadon tévét nézni a 3 év alatti gyermekét. Átlagosan 0,5-1 óra az az idő, amit a képernyő előtt töltenek.
Nagyon sok ellenérvet lehet hallani, hogy mennyire káros tud lenni a kisebb gyermekekre, ha sokat ülnek a televízió előtt.
A legtöbbet hangoztatott érvek között szerepel az agresszióra való fokozott hajlam, a fantázia kialakulásának torzulása, a kommunikáció, a beszédfejlődés csorbulása.
Ezek pedig a jövőben nehezíteni fogja a sikeres iskolai eredményeket.
Ami biztos, hogy a kisgyerekek agya 2 éves korukig olyan fejlődésen megy keresztül az idegsejt kapcsolatok kialakulásának köszönhetően, amely az egész későbbi gondolkodásukat befolyásolni tudja. Ezek az idegsejt kapcsolatok akkor tudnak kialakulni, ha saját maga megtapasztalja a környezetében lévő dolgokat, megérinti, felfedezi a tárgyakat. A tévézés során azonban csak képeket és hangokat hall, így az idegsejt kapcsolatok nem fognak fejlődni olyan mértékben.
Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha nem az általunk kiválasztott mesecsatornát nézi, hanem átkapcsol egy olyan csatornára, ami nem a számára megfelelő tartalommal bír. Elég belegondolni, hogy milyen érzéseket válthat ki egy kisgyerekből, ha felnőtteknek szóló tartalommal találkozik…
Akkor most ne nézzen tévét egyáltalán a gyerek?
A szakértői vélemények erősen ellenzik, hogy a kisgyerekek a tévé előtt töltsék az idejüket. Akkor most tényleg bűntudatot kell éreznünk, ha a 2-3 éves korú gyermekünknek naponta egy fél órára megengedjük, hogy tévét nézzen?
Véleményem szerint, ha jól választunk mesét – mert igenis vannak, olyan mesék, amik hasznosak lehetnek a kicsik számára és tanulhatnak belőle – akkor 1-1 mese belefér akár minden nap.
Hogy melyek ezek? Csak, hogy néhányat említsek: még ha sokak számára elcsépelt is Bartos Erika, de a Bogyó és Babóca mesesorozat az, amely a legtöbb kisgyermek figyelmét leköti, úgy, hogy közben nagyon sok mindent megtanulhat közben. De ide tartozik még a Dóra, a felfedező, vagy Diego, az Umizoomi csapat (számok és formák világa) vagy akár az örök klasszikus Magyar népmesék.
Az ugyanakkor biztos, hogy nem szabad órákat a képernyő előtt ülni. A korlátlan mesefogyasztás biztos, hogy meglátszana a fejlődésében és később gondjai lehetnének.
Szintén nem ajánlatos, hogy a háttérben egész nap szóljon a tévé. Nagyon rossz szokásként kezd elterjedni egyre több háztartásban, hogy akkor is szól a tévé, ha épp nem nézi senki. Egyszerűen háttérként üzemel. Így elvonja a figyelmet az egyéb dolgoktól, akadályoz a koncentrálásban és később figyelemzavarhoz vezethet.
Összességében elmondható, hogy ha 1 éves kor fölött minden nap megnéz a kicsi egy rövidke mesét – lehetőleg úgy, hogy ott vagyunk mellette – akkor abból nem fog hátránya származni és nem lesz belőle „zombi”. Azonban azt ne engedjük, hogy napi több órát is a képernyő előtt ülve, passzív figyelőként töltse el az idejét.
