Meseolvasás felnőttként? – Igen!

2021. márc. 31. Farkas-Csamangó Tekla

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyermek, aki csodálattal hallgatta a történeteket, amiket esténként a szülei meséltek. Egészen beleélte magát, hol hős vitéz volt, hol kalóz, hol királyfi és sorra győzte le a sárkányokat. Ám, ahogy cseperedett, egyre kevesebbet olvastak neki, s felnőttként már egyáltalán nem vette elő kedvenc könyveit, hiszen a mesék gyermekeknek valók. A sárkányok pedig, bár már nem a könyvek lapjain szerepeltek, hanem saját életében, mind nagyobbak és nagyobbak lettek, amiket képtelenség volt legyőzni. – Vagy mégsem?

Régen, mikor még nem létezett internet, nem uralta ennyire a gépiesített, felgyorsított világ a hétköznapokat, alapvető közösségi, kapcsolatteremtési eszköz volt a mese, a mesélés, fejből való történetmondás. Egyértelmű és természetes elfoglaltságot jelentett, főleg a téli hónapokban, hogy összegyűltek a családok és meséltek. Ezeken a történeteken keresztül tanulták meg a különböző viselkedési mintákat, ősi tartalmakat, amiket hasznosíthattak életük során. Habár az elhangzott mesék gyakran nem kedvesek, hanem félelmetesek voltak, komoly problémákat dolgoztak fel és választ adtak – olykor tudat alatt – számos kérdésre, amit a mai ember már tabuként kezel.

Körülbelül a Disney – mesék óta került előtérbe az elbeszélések megszépítése, gyerekbaráttá formálása. Így virágozni kezdett a mesefilmek mellett a gyermekirodalom is és attól fogva a meséket a gyermekeknek szánt írásokkal azonosítják. Pedig mint a fenti sorokból is látszik, azok a kezdetekkor még felnőttek számára szolgáltak tanulsággal.

Habár évszázadok teltek már el és az online tér lassan átveszi a hatalmat, a népmesék nem veszítettek tartalmukból, azok még mindig közös, ősi életünkből merített örök igazságokra koncentrálnak, amiket mi is felfedezhetünk, a huszonegyedik században is. Ráadásul meseolvasás közben dolgozik a fantázia, ami hozzájárul a mentális egészséghez. Ez nem csak a gyermekek számára fontos, hanem a felnőtteknek is. Hiszen a mindennapi életben hihetetlen nagy szükség van kreativitásra a különböző kihívások legyőzésének érdekében. De, ha mindenképpen a gyermekek világához szeretnénk kapcsolni a meséket, hogy érveljünk a modern történetek mellett, egész egyszerűen gondoljunk csak bele: a mese az, ami összekötheti a gyermekek és felnőttek világát. Ha mesélünk, sokkal aktívabban, színesebben kommunikálhatunk gyermekeinkkel.

Boldizsár Ildikó író, mesekutató és meseterapeuta szerint egészségesebbek és életrevalóbbak lennénk, ha ma is olyan hangsúlyos része volna napjainknak a mesemondás, mint a korábbi időkben. Azt vallja, hogy a mesék olyan kódokat tartalmaznak, amik útmutatást adhatnak az élethez. De mindenkinek más az életmeséje, s azt nem elég csak megtalálni, hanem meg is kell fejteni. Módszerével többek között gyógyításra és önismereti célokra is használhatóak a mesék. Ami sokat segít abban, hogy eligazodjunk a világ és személyes problémáink útvesztőjében, megtalálva azok megoldását vagy az ahhoz elvezető lépéseket.

Az írónő számos könyvet szerkesztett, írt, élethelyzeteknek, életszakaszoknak, kríziseknek megfelelő mesegyűjteményt készített. Szavaival élve:

“A mesék azt állítják, hogy mindazt, ami a világban vagy bennünk rosszul működik, meg lehet változtatni.”

B.I. Meseterápia c. könyv

Ennek értelmében tehát meseolvasás alkalmával esély nyílik arra, hogy a dolgok helyreálljanak, rendben működjenek tovább. Ahogy a mesehősök, úgy mi is megtaláljuk céljainkat, utunkat az életben, sikerrel dolgozzuk fel a minket ért traumákat, hatásokat. Ehhez persze bátorság kell. De miért ne lennénk bátrak, ha rólunk és szeretteink életéről, kapcsolatainkról van szó? A mesénk talán így is folytatódhat:

Az ember, akivé a gyermek lett egy nap mégis leporolta a könyveit, s a nehéz sorsú vitézek, hercegek és lények között újból felfedezte önmagát. Onnantól kezdve pedig elszántan harcolt minden vélt és valós sárkánnyal egyre csak tovább és tovább, mindaddig, amíg meg nem békélt életével, s azzá nem vált, aki által végleg kiteljesedhetett.