2021. júl. 21. Tollas Tímea
Amit megszelídítettünk, azért bizony felelősséggel és odaadással tartozunk. Akár csak a rózsánkért, melyet minden egyes nap ápolni, öntözni, gondozni kell, ha azt szeretnénk, hogy valóban szép maradjon és sokáig velünk lehessen. A barátságra éppen ugyanez a szabály van érvényben.
Nincs is igazabb és gyönyörűbb mondat, amely a barátság igazi természetét jellemezhetné, mint az alábbi Kis Herceg idézet:
„Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon és én is egyetlen leszek a te számodra.”
Igaz barátot találni sokszor nehéz vállalkozásnak tűnhet, főleg manapság. Rengeteg hamis kapcsolat, véget ért vagy megszakadt ál- barátság tűnik el nap, mint nap a süllyesztőben. Legtöbbször szomorú, egyfajta beletörődő magatartással vesszük tudomásul, hogy az általunk annyira kedvelt személy többé már nem érdeklődik irántunk vagy pusztán csak eldobott magától.
Valódi kapcsolatok nyomában
A barátság első, felívelő szakasza olyan, mint a gyerek számára az újdonság. Ahogy a kisgyermekek a legújabb, ajándékba kapott plüss mackójukat vagy a hőn áhított Barbie babájukat a kezükbe veszik, pezsdítő izgalom és várakozás lesz úrrá rajtuk. Féltve dédelgetik az új játékszert, bármit megtennének érte. Egészen bizalmukba fogadják, éjt nappallá téve csak ennek az új örömforrásnak élnek.
A következő fázis a legveszélyesebb, az ellaposodás és a megszokás szintje. Ekkor sajnos már nem okoz élvezetet a másikkal kötött barátság, egyfajta púp már csak a hátunkon. Az állandó rohanásban, sietésben és kapkodásban sokszor magunkra sem jut időnk, nemhogy a másik emberre, főleg nem egy barátra. Éppen emiatt következik a mindannyiunk számára fájóan ismerős elhidegülés érzete, amikor már szándékosan vagy pusztán érdektelenségből sem keressük a másik félt.
Milyen volt a barátság? Hányszor számíthattunk egymásra? Miket éltünk át együtt, sokszor kéz a kézben? Csupán költői, egyáltalán nem fontos kérdések. Igaz barátság ide oda vagy oda, a legtöbbször már csak utólag visszatekintve jövünk rá, hogy mit is veszítettünk el pontosan.
A barátság igazi alapja
Rengeteg barátság és igaz kapcsolat nem érne ilyen csúnya, fájdalmas véget, ha magunkba nézve tisztáznánk már a barátság kialakulásának kezdetén, hogy mit is várunk ettől az egésztől.
Az igazi barátság alapja ugyanis nem egy leírható, pontosan meghatározható matematikai képlet, ahogyan a szerelemé sem. Nincsenek 100%-os ismérvek, sem szabályok, hogy mitől is lesz egy barát kedves a szívünknek, vagy éppen miért őt választottuk a sok közül. Az egész sokszor megmagyarázhatatlan és hirtelen történik, talán éppen akkor, amikor nem számítunk rá. Pontosan azzal az emberrel, akivel előtte sosem tudtuk volna elképzelni, hogy egy értelmes mondatot is váltsunk.
Ahogyan kutatom a barátság igazi alapja témáját, meg kell állapítanom, hogy ez az egész több, mint kölcsönös szimpátiából kialakuló, hosszútávú kapcsolat. Sokkal mélyebb ennél. Számomra ugyanis a valódi barátság olyan, mint egy apró mécses a sötétben. Megnyugtat és arra ösztönöz, hogy kitartsunk, még a legnehezebb szituációban is. A kilátástalanságból vezető fény és kiút. Sokak számára maga az élet és a remény.
A tartós barátság és a megbízható barátok nincsenek idő intervallumhoz kötve. Sokunk számára ez a társ az az ember, aki kiskorunktól kezdődően ismer és elfogad minket olyannak, amilyenek igazán vagyunk. Nem fél kimondani, ha valamit elszúrtunk vagy rosszul csináltunk. A hibáinkkal együtt szeret.
Elképzelhető, hogy furcsán hangzik, de a barátságot lehet földöntúli kapcsolatnak is nevezni. Olyan ez, mint amikor két lélek hívja egymást. Nem ezoterikus alapon nyugvó magyarázat, pusztán az igaz szeretetről és elfogadásról szól. Amennyiben rátalálunk egy olyan személyre, aki elfogad olyannak, amilyenek vagyunk és vele színesebb, izgalmasabb lesz a világ, fogadjuk meg, hogy sosem engedjük el! Egy ilyen fontos, gyönyörű kapcsolatért ugyanis, mint minden más fontos dologért az életünkben, harcolni kell. Nem lesz mindig minden fenékig tejfel, de az eső felhők mögött mindig ott lesz a Nap! Pozitivitással és kellő kitartással pedig biztos vagyok benne, hogy igaz barátságra lelünk.
