2022. jan. 10. Lebán Csenge
A legtöbb ember szeret kapcsolatban élni. Arra törekszenek, hogy legyen mellettük egy megbízható társ, akit szerethetnek és akiben megbízhatnak. Mégis, manapság már nem minden esetben teljesedik ki a párkapcsolat a házasság kötelékében.
Mi lehet ennek az oka? A fiatalok nem vágynak rá? Nincs szükségük egy életre szóló „szövetségre”?
Sok esetben a pár hamarabb összeköltözik, minthogy szóba kerülne a házasság vagy a családalapítás. És ezzel önmagában nincs is semmi baj. Viszont ilyen esetekben előfordul, hogy nem is beszélik meg a távoli jövőre tervezett céljaikat. Rosszabb esetben kiderül, hogy a vágyott életútjuk nem elég hasonló ahhoz, hogy azt egymás mellett, boldogságban élhessék le. Jobb esetben, igaz, boldogságban élnek, viszont annyi együtt töltött idő után az egyik, vagy mindkét félben felmerül, hogy ugyan, minek a felesleges papír? Ők így is megvannak, köszönik szépen, nem terveznek egy vagyont elkölteni, hogy utána ugyanígy folytassák a mindennapjaikat. Sok nő kerül így olyan helyzetbe, hogy bár szívesen megházasodnának, a párjuk nem kéri meg a kezüket. Manapság talán nem lehet ezt már olyan komolyan venni, mint például nagyanyáink korában, hiszen a házasságok elég nagy része válással végződik. Néha talán ez az oka, hogy a két fiatal nem mer belevágni. Félnek, hogy kudarcba fullad. Miért változtatnának hét az eddig jól bevált felálláson?
Persze, vannak még fiatalok, akiknek igenis fontos a házasság intézménye. Ők tudják, hogy ez nem felesleges bürokrácia, hanem egy őszinte szereteten alapuló elköteleződés. A férfi és a nő halálig tartó hűségesküje.
Ha a pár elszánt, és igazán úgy gondolják, hogy érdemes a jövőben megesküdniük, akkor fontolóra vehetik, hogy mikor esedékes a lánykérés.
- Csak akkor határozzuk el magunkat, ha biztosak vagyunk abban, hogy nekünk és a partnerünknek van közös jövőnk. Ha azt érezzük, hogy egy életen át kitartanánk mellette. Ha ez az érzés nincs meg, nem érdemes belevágni.
- Nem kötelező ragaszkodni ahhoz, hogy eljegyzés után egy éven belül meglegyen az esküvő, főleg ha nem az lenne rá a legjobb alkalom. Érdemes azért mégis egy nem túl távoli időpontot kitűzni, mert aztán az ember majd csak tologatja, és a végén a házasság helyett marad a jegyesség.
- Nem muszáj ragaszkodni a hagyományos sorrendhez (udvarlás, lánykérés, eljegyzés, esküvő, összeköltözés, gyerekek) sem, hiszen már az esküvő előtti összeköltözés is kilóg a sorból. Mégis jó, ha van valamiféle biztos anyagi háttér, vagy valami terv, hogy miképp folytatják tovább. Amíg nincs helyük, ahol lakhatnának, vagy nincs biztos jövedelmük, amivel tervezhetnének, addig rengeteg megoldatlan problémával áll szemben a páros. Ilyenkor nem biztos, hogy a lánykérésnek eljött az ideje.
- Az előző ponttal részben összefügg, de nem feltétlen vág egybe: nem hátrány, ha az ember elér egy bizonyos kort. Pontosabban érettséget, de ez általában a korral jár. A tizenévesek a legtöbb esetben még nem állnak készen erre, de gyakran a húszas éveik elején járó fiatalok sem. Nyilván ez változó. Van, aki húszévesen érett az életre, van, aki pedig még harmincévesen is alkalmatlan ezekre a jelentős lépésekre.
Ne siessük hát el a döntést, gondoljuk meg jól, mi volna helyes. Viszont ha úgy érezzük, hogy tudnánk teret adni valami újnak, valami komolyabb, életre szóló dolognak, akkor igenis vágjunk bele. Hagyjuk élni ezt a csodálatos, évezredek óta fennálló, szent hagyományt.
