Hallja-e a baba, ha beszélnek hozzá a pocakban?

2021. ápr. 26. Diós Anita

Az anyuka és gyermeke közötti kötelék rendkívül erős, és már a születés előtt kezd kialakulni. Nem csoda, hogy sokan rendszeresen beszélnek is a babájukhoz, vagy zenét játszanak le nekik már a születésük előtt – de valójában mit is hall ebből a pici?

A hallórendszer fejlődése meglepően korán kezdetét veszi – már a terhesség második hónapjában megfigyelhetőek a fej két oldalán a leendő fülecskék, amelyek ekkor még csak kis redők. A 18. héten a fülek kezdenek elkülönülni a fej többi részétől, és ha nem is bizonyított, de elképzelhető, hogy ilyenkor már képesek egyfajta hangérzékelésre a magzatok.

A 22-24. héten a beszűrődő alacsony frekvenciájú hangokat már minden bizonnyal hallja a kicsi, s az ezt követő hét éppen olyan fontos a hallás kialakulásában, mint a születést követő ötödik-hatodik hónap. Ugyancsak ez az időszak, amikor a születendő baba már meg tud különböztetni bizonyos hangokat, s kezdi feldolgozni a hallottakat. Egyelőre persze továbbra is csak az olyan alacsony frekvenciájú zajokat érzékeli, mint például a kutyaugatás.

Azt mindenesetre tudnunk kell, hogy a hangoknak sajnos nemcsak pozitív hatásai lehetnek, de az extrém zajnak való folyamatos kitettség valamelyest növelheti a születés utáni halláskárosodás kockázatát. Persze, nem a kutyaugatástól vagy a hétvégi fűnyírózajtól kell félteni a gyermeket, hanem például az jelenthet kockázatot, ha a kismama állandó zajterhelésnek kitett helyen él, netán dolgozik. A rendszeres, közeli szirénaszó és a közeli repülőgépek folyamatos zaja például már olyan tényezők, amelyeket ilyen szempontból figyelembe érdemes venni.

Akik rendszeresen beszélnek születendő babájukhoz, netán zenét is játszanak le neki – egyesek furcsállása ellenére –, kifejezetten jól cselekszenek. Nemcsak azért, mert az anyuka így már ekkor kötődni kezd a babához, de azért is, mert a hangok szerepe a gyermek hallásának fejlődésében a 23. héttől kezdődően hirtelen megnövekszik. A hallórendszer minél tökéletesebb kifejlődéséhez olyan halkabb, kellemes zajokra és hangokra van szükség, amelyet az emberi beszéddel vagy valamilyen lágy hangzású zeneművel könnyűszerrel biztosíthatunk.

Hogy a baba intelligenciáját valóban növeli-e a klasszikusok muzsikája, egyelőre még rejtély – de van, aki ilyen összefüggést is feltételez. S hogy miért is nem egy földtől elrugaszkodott elmélet mindez? Egy 2019-es tanulmányban éppenséggel azt részletezték, hogy a 32. hét előtt született koraszülöttek esetében a zenehallgatás segített az agy megfelelő felépülésében, ideértve a szenzoros és kognitív funkciók működését is.

Az anya és gyermeke közötti meghitt kapcsolatot nagyon kifejezően példázza, hogy a baba számára az első hangélményeket is maga az édesanya jelenti – nem is csak a hangja, hanem például a szívverése is. Idővel aztán a magzat a beszűrődő – a szövetek és folyadékok miatt erősen tompult – zajok révén egyre többet tud meg arról a világból, amelybe érkezik, de még ekkor is végig elkísérik őt azok a hangélmények, amelyek édesanyjától származnak.