„Gyí, paripa, paripa!” – A mondókák és a zene szerepe a gyermekek hétköznapjaiban

2021. jún. 03. Farkas-Csamangó Tekla

Ha volt már szerencsénk kisgyerekeket zenés foglalkozások, játékok közben megfigyelni, eszünkbe juthatnak a csillogó szemek, izgő-mozgó karocskák és lábacskák, amik éppen felfedezik a világ ritmusát. A zsizsegő természetességen nincs miért csodálkozni, hiszen még ott él bennük a magzati korban meglelt élmény.

Egy korábbi cikkünkben azzal foglalkoztunk, milyen hatása van a zenének életünkre. Ehhez a témához illik, és külön érdekességeket vet fel, hogyan reagálnak a gyerekek a mondókákra, zenélésre. Vajon, miért szeretik ezeket annyira?

Az anyaméh igazi bölcső

A születés előtti időszakban a baba a kismama testének ritmusára ring, érzékeli a légzést, a szívdobogást, a külvilágból érkező hangokat, az édesanyja hangját pedig különösen, hiszen vele áll szoros kapcsolatban, hozzá van a legközelebb, így már a terhesség alatt ritmusos közegben él.  Ez kihat a születését követő hónapokra, és ha elég figyelmet szentelünk a mondókáknak, zenének, nem lesz számára idegen később sem.

Kutatók alátámasztották azt a feltételezést, hogy léteznek magzati emlékek. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az anyaméhben hallott dalokra és zenére élénkebben reagálnak a babák, mint azokra, amiket nem énekeltek nekik. Az is kiderült, hogy ezek a korai emlékek mind az anyához, mind a zenéléshez való kötődést erősítik. Éppen ezért érdemes már a várandósságkor énekelni, dúdolni, beszélni a pocaklakóhoz

Mondókák és biztonság

A nyelvi játékok, gyerekdalok rendszert visznek a mindennapokba, főleg, ha tudatosan kötjük őket évszakhoz, napszakhoz, időjáráshoz, különböző alkalmakhoz, például születésnaphoz. Ha az adott helyzetnek megfelelően ismételjük a kis verseket, akkor előbb-utóbb gyermekünk magától is elkezdheti mondogatni, kérni, hogy énekeljünk, és az sem fog számítani, ha hamis a hangunk. Ezek a pillanatok biztonságot adnak a kicsiknek, mert tudják mi, mikor következik, és mert övék a figyelmünk.

Szerencsére sokféle szavalóból válogathatunk. A gyerekek nagyon kedvelik a lovagoltatós, cirógatós, ringatós verseket, ráadásul ezek mozgásfejlesztésnek is kiválók. Ám ne feledjük: ha tudatosan építjük be a dalolást napjainkba, akkor se feladatként tekintsünk rá. Legyen az együttlét önfeledt, ne pedig kipipálandó tevékenység.

Zenetanulás

Amint látszik a zenélés, éneklés kezdettől fogva pozitívan hathat az egészen kicsi gyerekekre is. Sokan ezért korán elkezdik megismertetni gyermekeikkel a különböző hangszereket.

Képalkotó vizsgálatokkal igazolták, hogy azok, akik hétéves koruk körül már tudnak valamilyen hangszeren játszani, később sokkal rugalmasabban kezelik az absztrakt fogalmakat, és jó eséllyel lesznek sikeresek többek között nyelvtanuláskor, hiszen idegpályáik élénkebbek, valamint a két agyféltekéjük közti kapcsolat erősebb. Ennek ellenére nem feltétlen kell rögtön elrohanni egy zeneiskolába, és beíratni a gyermekünket heti többszöri hangszeres órára, mert ha kikényszerítjük a zenetanulást, éppen ellenkező hatást érünk el.  Ugyanis teljesítménykényszerbe hajszoljuk a gyereket, és ahelyett, hogy megszerettetnénk vele a zenét, elidegenítjük tőle. Ezért inkább fokozatosan teremtsünk alkalmat a zenélésre.

Hol kezdjük?

Énekeljünk, dúdoljunk már magzati – és csecsemőkorban is a kicsinek. Később pedig akár elmehetünk baba-mama ringató foglalkozásokra is, ez a közösség miatt is jót tesz az anyának és a gyermekének egyaránt. Emellett, ha szeretnénk otthon zenélni, számos egyszerű módszerrel készíthetünk játék-hangszert. Például úgy, hogy petpalackokba különböző dolgokat: rizst, babot, kavicsot, homokot, vizet stb. teszünk és rázogatjuk, vagy csak dobolunk az asztalon. Ezek után persze igazi hangszert is beszerezhetünk.

Tulajdonképpen nincs rá szabály, hogy mit csináljunk, hogyan mondókázzunk, énekeljünk zenéljünk, a lényeg az, hogy tegyük szeretettel, odafigyeléssel.