2021. aug. 18. Bálint Ildikó
Sokszor mondogatták gyerekkorunkban, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Akkor még lehet, hogy nem értettük teljesen, hogy ez mit is jelent. Mert igazán az tudja megérteni, mit is jelent szülőnek lenne, aki saját bőrén is szembesül vele.
Gyereknevelés kihívásai
Minden kornak megvannak a maga kihívásai a szülőkkel szemben. A gyereknevelés nem mindig fenékig tejfel, ezen nincs mit szépíteni. Attól a pillanattól kezdve, hogy gyermekünk megszületik – legyünk akár édesanyák, akár édesapák – egy olyan szakaszba lép az életünk, amelyben megszűnik annak a kizárólagossága, hogy csak magunkért tartozunk felelősséggel.
A nap minden egyes percében ott lesz a felsejlő gondolat, hogy hogyan lehetünk szerető és gondoskodó szülők egyszerre. Rengeteg kétellyel találjuk magunkat mindeközben szemben. Sokszor nehézségek jönnek szemben, sokszor elbizonytalanodunk, hogy mindent jól csinálunk-e (mindig ott motoszkál a fejünkben a kisördög, hogy vajon más jobban csinálja-e).
Amíg kisbabáról kell gondoskodnunk, akkor talán könnyebb a helyzet. Persze erre sem lehet általánosítani, mert ugyan a kisbaba nem felesel vissza és nem kér rajtunk számon semmit (ellenben a nagyobb korosztállyal) addig nem tudja elmondani miért sír és emiatt sokszor kerülünk a tehetetlenség állapotába. Megpróbálkozunk mindennel, hogy megnyugodjon, találgatjuk a baját, de mégis sír. Ilyenkor rossz szülőnek érezhetjük magunkat, pedig nyilván szó sincs róla.
A 2-4 éves korosztály már eltudja mondani, hogy mije fáj, de velük meg azért nehéz, mert beköszönt a dackorszak és képesek a legkisebb apróságon is elkezdeni hisztizni. Ahogy nőnek pedig egyre jobban próbálják a saját akaratunk érvényesítését. Abban kell támogatnunk őket, hogy ennek megtalálják a helyes formáját.
A következetesség szerepe
Ahhoz, hogy minél könnyebben áthidalhassuk a különböző korszak kihívásait, nagyon nagy szerepe van, hogy mennyire voltunk következetesek a nevelésben.
Mindenkinek be kell látnia, hogy a gyerekeknek korlátokra van szüksége. Ha ezeket a korlátokat nem állítjuk fel időben, akkor a fejünkre nőnek és később, kamaszkorban végképp kezelhetetlenné válnak.
A korlátok alatt pedig nem azt kell érteni, hogy semmit nem szabad megengedni, mindentől óvni kell. Sokkal inkább azt, hogy fel kell állítania bizonyos szabályokat – minél előbb, annál jobb – amihez következetesen tartani kell magunkat. Nézzük meg egy egyszerű példán keresztül. Ha hozzászoktatjuk a kisgyereket, hogy az este 8 órakor van a lefekvés ideje, kialakul benne az a tudat, hogy ha este 8 óra van, akkor alvásidő. Így a későbbiekben nem fogunk még 11 órakor is veszekedni vele, hogy aludjon már.
És ez így működik. Az én 7 éves gyerekem minden ágálás nélkül tudja, hogy 8 órakor legkésőbb elkezdjük az esti mesét, fél 9-re elsötétedik minden. És zokszó, időhúzás nélkül lefekszik és alszik. És ugyanígy van az 5 éves és a 2 éves gyerkőcöm is. Mert megtanulták, hogy 8 órakor lefekvési idő van. Ehhez következetesen ragaszkodtam az első perctől kezdve. Így kialakíthatunk egy kis szabadidőt a párunkkal, amire valljuk be minden kapcsolatban szükség lehet.
És ez csak egy példa volt. Legyen szó bármiről az életben a gyerekkel mindent meg lehet tanítani és mindent el tud fogadni, csak nem mindegy, hogy milyen formában adagoljuk a számára. Ez a gyereknevelés kulcsa. Hogy tudjuk, mikor-mit-hogyan tanítsunk meg a gyerekünknek.
