Felnőttként a szülőkkel élni – Ciki, nem ciki

2020. jún. 02. Szűrös Ivett

Bár sokan előszeretettel gúnyodnak azokon, akik még a húszas-harmincas éveikben is a szülőknél laknak, rendkívül sok oka lehet annak, hogy egy fiatal felnőtt a mamahotel mellett dönt.

A különféle iskolák, tanfolyamok elvégzése, a diploma megszerzése után a fiatalok többfelé is elindulhatnak, hogy elkezdjék új, önálló életüket, azonban meglepően sokan döntenek úgy, hogy maradnak a családi fészekben. Ennek többféle oka lehet. Gyakran maguk a szülők beszélik rá gyermekeiket, hogy lakjanak továbbra is otthon/költözzenek haza, keressenek munkát, gyűjtögessenek. De egy családi vállalkozás megléte, a működtetésében való tevékeny részvétel szükségessége is maradásra bírhatja a fiatalokat. Egy régóta tartó szerelem szintén visszahúzó erőt jelenthet, főleg akkor, ha a másik fél egyáltalán nem hajlik arra, hogy közös életet kezdjenek, hanem maga ragaszkodik a szülőkkel való együttéléshez. Természetesen ez utóbbinak is meglehetnek a miértjei (pl. idős/beteg/ápolásra szoruló anya/apa/hozzátartozó).

Érdekes, hogy az emberek gyakran úgy beszélnek másokról, úgy aggatnak rájuk különféle jelzőket, tulajdonságokat, hogy a valós körülményeikkel egyáltalán nincsenek tisztában. Ez a helyzet a mamahotellel is. Sokszor  bizonyos körülmények fennállása/változása miatt kényszerül több generáció egy fedél alá. Nem mindenki elkényeztetett, lusta vagy éppen antiszociális, aki még felnőttként is a szüleivel lakik. Válás, betegség vagy hosszú távú munkanélküliség miatt is kerülhet egy korábban kifejezetten talpraesett személy olyan helyzetbe, amikor a családi házba való visszaköltözés tűnik a legjobb megoldásnak. A kényszerű együttélésnek azonban nem kell feltétlenül elviselhetetlennek vagy rossznak lennie, hiszen az idősebb és a fiatalabb nemzedék egymás kölcsönös segítségére is lehet. Természetesen a béke és a harmónia fenntartása nem olyan egyszerű, hiszen életkortól függetlenül mindenkinek megvannak a maga szokásai, melyeken nem szívesen változtat. Az együttélés talán egyszerűbb olyan esetekben, ahol a generációk számára külön-külön lakrész áll rendelkezésre.

Manapság, amikor az ingatlanárak és a bérleti díjak az egekbe szöktek, sokkal nehezebb egy fiatalnak önálló életet kezdeni. Még azoknak sem egyszerű, akik mögött támogató szülői háttér áll, ennek híján pedig igen hosszú és rögös út vezet a saját, első otthon megteremtéséig.

Természetesen vannak olyanok, akik csak azért laknak a mamahotelben, mert ott valóban kényelmesebb és gazdaságosabb, azt nem indokolja semmilyen különösebb körülmény. Az évek persze telnek, és az ember annyira megszokja ezt az életet, hogy egy idő után már nincs is szándékában változtatni rajta.

Az életben semmi sem fix. Bárki bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy rövidebb-hosszabb időre vissza kell költöznie a szüleihez/be kell fogadnia felnőtt gyermekeit. Legyen szó akár akaratlagos, akár kényszerű együttélésről, a feleknek törekednie kell, hogy az egy fedél alatt eltöltött időben egymás segítségére legyenek.